szívhárfahúrokról is lehetne írni,
meg térdeplő imákról, Rubljov
lemeszelt freskóiról, az Ég
Köldökének 471 fényévnyi
távolságáról, a hamvasztó-
koporsó izzásáról, mely
akár egy tinédzser szerelem,
olyan lobbanó. érdekes, hogy
a szív ég el utoljára, a szív,
melyben tegnap még ott
fészkelt egy vörösbegy hangja,
majd egyszer csak valahogyan
kötéllé változott, nimfa-illatú
kötélszívvé, melyben már nem
lüktet többé érzelem, csak feszül
és görcsössé válik az élet, akár
egy ismerősen csengő versidézet,
s amikor ősszel kisebesedik
a természet, amikor az égi
katedrálisban megszólal
az angyalok kara, amikor
Strauss pizzicato polkájában
a kétnegyedes lüktetés kínzó,
amikor emlékké fércelődik
a közelséged, én hiszem, hogy
akkor válik kötélszívvé bennem
mélyekút messzeséged.
