Závorszky-Simon Márton alkotásaival nemegyszer találkoztam. Simon Judit növényfestő és ruhatervező munkássága ismeretlen volt számomra. Most már őt is „ismerőseim” között tudhatom, köszönhetően a FISE Galéria Solve et Coagula című kiállításának. Kettejük kollaborációját, Simon ruháinak és Závorszky-Simon képzőművészeti alkotásainak találkozását a közös kiindulópont, az archetípusokon keresztüli önvizsgálat teszi izgalmassá.
„Simon Judit ruháit a görög-római mitológia ősi személyiségjegyekkel felruházott istennői ihlették, míg Závorszky képzőművészeti alkotásaiban saját magát boncolja, férfi archetípusait jeleníti meg – mindezt teszik mindketten a növényi festés és ecoprint technikák alkalmazásával” – olvasható a tárlat ismertetőjében. Bár a férfi-női princípium elemzése természetesen különböző, az ihlet forrása, az azonos felületre felvitt technika közös. További kapcsolódási pontok is vannak, mint a földszínek: rozsdabarna, okker, halványzöld, az organikus formavilág, a mögötte meghúzódó archetípusok és szimbólumok természet ihlette megjelenítése. A Solve et Coagula koncepciója szerint „Závorszky-Simon Márton képzőművész és Simon Judit növényfestő és ruhatervező közös kiállításának középpontjában olyan önismereti kérdések állnak, melyekre művészeti gyakorlataikon keresztül, az archetípusok segítségével keresik a választ”. De nem csupán az alkotók önismeretének, hanem művészeti párbeszédüknek is tanúi vagyunk.
Simon Judit és Závorszky-Simon Márton kiállításának részlete
A párbeszédből, az egyszerre különböző és hasonló szemléletmódból különleges kiállítás jött létre. A FISE Galéria terébe belépőt megnyugtató, harmonikus légkör fogadja. Závorszky-Simon Márton kompozícióinak növényi struktúrái a természetet, a bokrok, virágok és a csend birodalmát idézik. A Simon Judit ruhakölteményein látható levelek, növényi díszek is a békesség, a harmónia érzetét keltik. A teremnek ez a fele olyan, mintha egy kirakatba léphetnénk be, ahol a próbababákon és zsinórokról lelógatva szebbnél szebb, légies ruhák között járhatunk.
Simon Judit különleges darabokat készít, amelyek könnyű anyaguk, választékos kiegészítőik miatt egyszerre elegánsak és festőien nőiesek. De ezek a szoknyák, blúzok nemcsak egy kifutón vagy színpadi kosztümként állják meg a helyüket, hanem viselhetők is. A természetes anyagokból készült, pasztellszíneket használó, a női test szépségét kiemelő dresszek sosem mennek ki a divatból, bár a hétköznapok rohanó embere nemigen fog beléjük bújni. De nem is ez a cél. Simon Judit érzelmeket, karaktereket szeretne megmutatni, és persze önmagát is jobban megismerni és kifejezni.
Simon Judit és Závorszky-Simon Márton kiállításának részlete
Závorszky-Simon Márton expresszív művei korábbi tárlatai, honlapjának tanúsága szerint jobbára melankolikusak. Fekete-fehér színviláguk komorságát ugyanakkor kékes, barnás, szürkés árnyalatok oldották. Drámaiságuk olykor derűvel is párosul, néha emberi alakokkal, mint visszatérő motívuma: a térdeplő, ruhátlan női akt. A fa, a rózsa, a gyertyatartó, a tövis, növények és ágak szintén eszköztárához tartoznak. A most látható munkákon azonban a növény az úr. Levelek, szirmok, virágok állnak össze.
A laza kompozíciókon van egyfajta rend, szimmetria. A lenyomatként megjelenő szárak, levelek mintegy őskövületként állnak előttünk, mint az ásatásokról előkerült régészeti leletek, melyeken nem fogott az idő vasfoga. Egy kicsit megtépázottak, halottak, fakulófélben vannak, de fennmaradtak. A képek inspirálói azok a görög-római mitológiai archetípusok, amelyekről a falakon kifüggesztett szövegekben olvashatunk. Jellemzésük mellett az alkotói szándék, gondolat és érzés is kiderül.
Závorszky-Simon Márton: Árész lepedője
A spanyol Solve et Coagula jelentése: Oldj és köss. Nem véletlenül lett címadója Simon Judit és Závorszky-Simon Márton tárlatának. Hiszen mindketten természetes anyagokat használnak, melyeket előbb feloldanak, majd megkötnek alkotásaikon. A végeredmény mentesül mindenfajta mesterkéltségtől, a természetességen van a hangsúly.
A művek – szépségük mellett – csak részben szólnak a természetről. Az ecoprint technika – amelynek lényege, hogy bokrok, virágok leveleiről, szirmairól készítünk lenyomatokat – azt feltételezi, hogy a tárlat a természetről szól, holott nem egészen. A munkák nem tájképek, a kiállítók nem a természet dokumentálására törekszenek. A sokszor erezetekre emlékeztető, hálózati szövevényt sejtető növényi formák pusztán eszközei az emberi természet megidézésének, az alkotók önkifejezésének. Kezük nyomán átlényegülnek a bennünket körülvevő természeti elemek, és mélyebb, belső tartalmakat fejeznek ki.
Ebből az együttműködésből egy különlegesen szép kiállítást hoztak össze a projektben kurátorként is részt vevő alkotók. Nincs más hátra, mint elmerülni a növényi motívumok kavalkádjában.
A kiállítás részlete
