Aktuális lapszám

Sticky post

Idei Balaton-számunk három hónapot fog át. A címlapon Ország László fotója látható.

Jász Attila: BELSŐTÓ. Kiegészítés

A Belső-tó nem zöld, nem kék. / Egy semleges színű ajtó. Barnás- / szürke. Semmi különleges. Nádas, / tágas ég határolja. Belépsz, eltűnsz. (…)

Varga László: Megnyílt a GARTEN 2020 – fotóesszé

A GARTEN, a Resident Art Budapest egészen 2020. augusztus 22-ig tartó rendezvénye a Balaton északi partján, Lovason és Csopakon, összesen három helyszínen építette ki bázisát.

Géczi János: Éjszaka, víz

A Teremtő nem tud úszni. / Hogy kiteljesítse magát, alkotta meg a vizet, / az éjt, s beléjük vetette az embert, ússzon! / Kórusban fröcsköljék rá a trágárságokat. / A káromlás kánona lent mollban, / fent dúrban hallatszik.

Klencsár Gábor: Néma szerkezetek

Káplán Géza versei

Hörren a garázsjárat, Hörmen kapura lövell hétköznap- / gázt. Kapaszkodik a kétfelé néző önkormányzati ügy- / intéző: sajátos lány, kancsalodó léttudat. Szemez. Velem? / Mert tíz óra van, és jövőre és minden évben lesz tíz óra, / utolsó járat? Így volt, és így lesz. Augusztus huszadika / után a végső lány. (…)

Krulik Zoltán: A Kék kápolnából jövet, félúton

A Kék kápolnából jövet, félúton, Bogláron, a domboldalból visszatekintve a szőke herceget kívántam látni még, ahogy egy széken ül szótlan mozdulatlanságban, akkurátusan, a templomkert vadgesztenyefájának szórt árnyékot adó lombjai alá helyezett puritán ülőalkalmatosságán. Látszólag sem a bamba vagy agresszív tekintet, sem a kertben kószálók közömbössége nem ingerelte. Szfinx meredt a tó fölötti ég végtelenjébe. (…)

Hegedűs Gyöngyi: Magaspart válimákkal

A képek a balatonaligai magasparton készültek ennek az évnek a folyamán. A szöveg hozzá Váli Dezső festőművész blogjából írt, úgynevezett válimák, melyeket lelkigyakorlatként írok már több mint egy éve. Mert nem a szerző a fontos, hanem a szereztetés. (…)

Hegedűs Gyöngyi: Magaspart

Kilián László: Koan a Balatonnak – etűd

Ott ülnek a sétány padján. Olyan távol, ahonnan már egymás szemébe nézhetnek. Folyik, aminek úgy kell látszania, mintha évődnének. A sétány padján – innen elég egy szemvillanás, és akár a zöldes víztükör felé fordíthatják tekintetük. Most még a nyárfák lombja hajladoz felettük a langymelegtől álmos délutánban. Hol van még az a hetvenkettes förmeteg, ezért ugyanúgy perlekedhetnek a majdani platánokról, mint a nyárjairól. Hiszen Tagore már mindent tud. Ami volt, ami lesz a Balatonnal, Füreddel. (…)

Láng Eszter interjúja Schneller Jánossal a GARTEN-ről: Kultúrkert az északi parton

A GARTEN – kortárs képzőművészeti bázis koncepcióját tekintve egy gyűjteményes kiállítás és vásár köré szerveződő programsorozat, ahol minden a képzőművészet körül forog. A több mint 300 műalkotást bemutató válogatáson főként a feltörekvő művészgeneráció műveivel találkozhatunk, de számos befutott alkotó műveit is meg lehet tekinteni, és meg is lehet vásárolni.

Halász Levente: Súlytalanul lebegve a szerelem és romantika fővárosa fölött

Párizsról nem lehet írni. Túlságosan sokszínű, bonyolult és mély azon érzések és érzelmek csoportja, amelyeket a város látogatása során átél, megtapasztal az oda utazó. Aki egyszer megfordult Párizsban, az ottani városélmény akarva-akaratlanul is felkavarja lelkét, formálja jellemét. Végérvényesen. Mégis írok Párizsról. (…)

S. Nagy Katalin: Louvre, Montmartre, Farkas

Amikor elhagytam a várost, biztos voltam benne, hogy soha többet nem térek vissza. Ám a sors már 1977-ben másként döntött, amikor – dr. Székács István pszichoanalitikus közvetítésével – kijelölt arra, hogy lábjegyzet legyek a legeredetibb, legkülönösebb magyar festő életművében. (…)

Izsák Éva: Idő és tér vonzásában

Minden várost erősen meghatároz a természeti környezete, és sok évszázados fejlődése sem független ettől. Alakulására tehát tér és idő egyaránt rányomja bélyegét. Térbeli adottságok szabják meg a város növekedését, átalakulási folyamatait, időbeli változásait pedig a várostörténet jegyzi. E folyamatok szép példája a francia főváros: Párizs. (…)

Békési László: Miért hosszúkás a baguette?

A város, ahol története során minden francia frank bankót átlukasztottak. Ha egy vidéki francia férfi Párizsba utazott, a kiskabátja belső zsebéhez szögezte zihertűvel a bankjegyeit. Rájött ugyanis, hogy a párizsi rosszlányok nem a nadrágsliccbe nyúlkálnak ám!

Petőcz András: Árnyékok – Balaton

Valami csónakban ülni, este, sötétben, / nem mozdul semmi, csak a víz, kotyog, / halkan kotyog a víz, ritmusa ott lüktet, / ott lüktet bennem a víz mozdulása. (…)

« Régebbi publikációk

© 2020 Képírás — Powered by WordPress

Theme by Anders NorenUp ↑