Idei utolsó lapszámunk vegyes tematikájú. A borítón Budaházi Tibor felvétele.
Budaházi Tibor Róma rétegeit – mai szóval layereit – keresi, üzenet-értékét kutatja-vallatja. Nem a sorok, hanem a rétegek között olvas, a falak, vakolatok, mikro-makro felületek, kis és nagy terek együttállásait emeli ki és rögzíti.
Idei utolsó lapszámunk vegyes tematikájú. A borítón Budaházi Tibor Római ikonosztáz című munkájának részlete látható.
Tavaly december óta tart egy utazás, amit folyamatosan festek. Fekvő formátumú füzetekbe dolgozom, mert látszólag horizontálisan mozgok ebben a belső térben. (…)
rendben érzem a helyet és / pár percig nem akarok ennél többet. / jó hogy senki nem nyúlt a hullt avar / élettől hemzsegő szőnyegéhez. / nézem a mégsem / fojtogató elhanyagoltságot / ahogy özönnövényeink kordában / tartják egymást.
Orosz István tehát falat bont, ha kell. Ugyanakkor Orosz István építkezik is. Ha tetszik, falakat épít, magának, nekünk, a saját örömére, a mi örömünkre. És ezek a falak, amelyek folyamatosan utalnak a berlini falbontásra is, ami magának a szabadságnak lett a jelképe, ezek a falak csak jelképesek. (…)
„Mi a boldogság, édesanyám?”, kérdezte Őzite az Anyukájától. „Egek!”, gondolta az Anyuka, de nem mondta, inkább az égre pillantott. Kicsit úgy tűnt, hogy ott keresi a boldogságot, s nem találja. Vagy megtalálta, mert nem vette le a szemét a kék égről. (…)
nagyfia a párás szélvédőre rajzol / szép új világ készül / olajfolt-szivárvány színű égbe / nyújtózkodó épületekről ugrál át emberkéje / a bajbajutottak utolsó reménye (…)
Ezt a címbéli írásmódot nem én találtam ki, hanem a megnevezett: Baráth Ferenc. Kisgyerekkori pajtások vagyunk, a véletlen tett azzá bennünket, hiszen igaz, szívbéli cimborát nem hosszas megfontolás után választ az ember, hanem magától adódik az összetartozás, leginkább aprókortól az öregségig. Ahogy ez kettőnkkel is vagyon. (…)
Meleg volt kint, és vakított a nap, / bent nehezen vette a levegőt, / leguggolt, s éppen úgy, mint azelőtt, / lapos köveken állt minden anyag, / kettéhasított fából spatula, / földpát, vörös föld és növényi nedvek, / dörzskövek alatt finom zúzalék (…)
Urbán Tibor a belső látás, a léleklátás művésze. Különös, mélyről fakadó érzékenységgel ragadja meg egy hely, tárgy, lény atmoszféráját, szellemiségét, energiamezejét, energialenyomatát. Jön egy titokzatos impulzus, impresszió, mely abban a törékeny pillanatban születik meg és bontakozik ki a spontán alkotófolyamat során, a látvány, a színfoltok néhol groteszk, néhol fájdalmasan gyönyörű összhangját keresve. (…)
Telegdi Csanád szerint az uralkodó most határtalanul boldog lehet, mert, miként az jól látható, Isten kegyelme kiterjesztett szárnyú angyalok képében ereszkedett nemes családjára. Még az ég madarai is figyelmesen hallgatták mézes-mázas szavait az ágakon gubbasztva, a lovak nyugtalanság nélkül, egykedvűen állták végig a szertartást, nem topogtak, nem nyerítettek. (…)
© 2019 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
