Aktuális lapszám

Sticky post

Idei utolsó lapszámunk vegyes tematikájú. A borítón Budaházi Tibor felvétele.

Tolnay Imre: A Tiberis-parti krónikás – Budaházi Tiborról

Budaházi Tibor Róma rétegeit – mai szóval layereit – keresi, üzenet-értékét kutatja-vallatja. Nem a sorok, hanem a rétegek között olvas, a falak, vakolatok, mikro-makro felületek, kis és nagy terek együttállásait emeli ki és rögzíti.

Start: 2019/9

Idei utolsó lapszámunk vegyes tematikájú. A borítón Budaházi Tibor Római ikonosztáz című munkájának részlete látható.

Czink Ibolya: Átlépni a horizonton

Tavaly december óta tart egy utazás, amit folyamatosan festek. Fekvő formátumú füzetekbe dolgozom, mert látszólag horizontálisan mozgok ebben a belső térben. (…)

Czink Ibolya munkái

Hegyi Zoltán Imre versei

rendben érzem a helyet és / pár percig nem akarok ennél többet. / jó hogy senki nem nyúlt a hullt avar / élettől hemzsegő szőnyegéhez. / nézem a mégsem / fojtogató elhanyagoltságot / ahogy özönnövényeink kordában / tartják egymást.

Petőcz András: Repkedő falak – Orosz István munkáiról

Orosz István tehát falat bont, ha kell. Ugyanakkor Orosz István építkezik is. Ha tetszik, falakat épít, magának, nekünk, a saját örömére, a mi örömünkre. És ezek a falak, amelyek folyamatosan utalnak a berlini falbontásra is, ami magának a szabadságnak lett a jelképe, ezek a falak csak jelképesek. (…)

Gergely Tamás: Mi a boldogság? – három mese

„Mi a boldogság, édesanyám?”, kérdezte Őzite az Anyukájától. „Egek!”, gondolta az Anyuka, de nem mondta, inkább az égre pillantott. Kicsit úgy tűnt, hogy ott keresi a boldogságot, s nem találja. Vagy megtalálta, mert nem vette le a szemét a kék égről. (…)

Dimény H. Árpád: Emléktemető

nagyfia a párás szélvédőre rajzol / szép új világ készül / olajfolt-szivárvány színű égbe / nyújtózkodó épületekről ugrál át emberkéje / a bajbajutottak utolsó reménye (…)

Balogh István: Barát(h)om

Ezt a címbéli írásmódot nem én találtam ki, hanem a megnevezett: Baráth Ferenc. Kisgyerekkori pajtások vagyunk, a véletlen tett azzá bennünket, hiszen igaz, szívbéli cimborát nem hosszas megfontolás után választ az ember, hanem magától adódik az összetartozás, leginkább aprókortól az öregségig. Ahogy ez kettőnkkel is vagyon. (…)

Gábor Ágnes két verse

Meleg volt kint, és vakított a nap, / bent nehezen vette a levegőt, / leguggolt, s éppen úgy, mint azelőtt, / lapos köveken állt minden anyag, / kettéhasított fából spatula, / földpát, vörös föld és növényi nedvek, / dörzskövek alatt finom zúzalék (…)

Horváth Stefánia: „A gyermekkor alkímiája” – Urbán Tibor munkáiról

Urbán Tibor a belső látás, a léleklátás művésze. Különös, mélyről fakadó érzékenységgel ragadja meg egy hely, tárgy, lény atmoszféráját, szellemiségét, energiamezejét, energialenyomatát. Jön egy titokzatos impulzus, impresszió, mely abban a törékeny pillanatban születik meg és bontakozik ki a spontán alkotófolyamat során, a látvány, a színfoltok néhol groteszk, néhol fájdalmasan gyönyörű összhangját keresve. (…)

Urbán Tibor munkái

Bene Zoltán: Isten, ítélet – részlet egy készülő regényéből

Telegdi Csanád szerint az uralkodó most határtalanul boldog lehet, mert, miként az jól látható, Isten kegyelme kiterjesztett szárnyú angyalok képében ereszkedett nemes családjára. Még az ég madarai is figyelmesen hallgatták mézes-mázas szavait az ágakon gubbasztva, a lovak nyugtalanság nélkül, egykedvűen állták végig a szertartást, nem topogtak, nem nyerítettek. (…)

Start: 2019/8

Novemberi lapszámunk vegyes tematikájú. A borítón Urbán Tibor munkája.

« Régebbi publikációk

© 2019 Képírás — Powered by WordPress

Theme by Anders NorenUp ↑