Idei második lapszámunkat Láng Eszter szerkesztette, fókuszában az erdélyi Sóvidék áll. A címlapon Vinczeffy László munkája.
Kérjük, ha módjában áll, adója 1 százalékával támogassa a Képírás internetes folyóirat működését. Köszönjük!
Felnőtt fejjel, szemmel szétnézve, egyre több vidék öltözési szokását megismerve, nyilvánvalóvá vált, hogy az életmódbeli átalakulások következtében a hagyományos népviseletünk visszaszorul, több darabja, anyaga és készítési módja a háziipar megszűnésével eltűnt, vagy lassan eltűnik. Általános, törvényszerű folyamat volt ez, nem csak a Sóvidékre jellemző. (…)
Sánta Csaba alkotói interpretációja nyomán az őskori világban a túlélést biztosító, az élet vagy halál feletti uralkodó erők megidézésére hivatott, és a kiválasztottnak tekintélyt, méltóságot kölcsönző reprezentációs formák, valamint a termékenységi rítusok hatékonyságában megmérettetni kínált kifejezőeszközök a művészet misztériumának házi oltáraivá, vagy nemes szerelmi ajándékokká domesztikálódnak. (…)
Festészet és költészet egyaránt anyanyelve volt, és ezek a nyelvek egymásra megtermékenyítőleg hatottak. A gyakorlatban azonban külön tudta választani a kétfajta alkotótevékenységet. (…)
Magyarok és testvérek! / Üstengrinek adjunk hálát, / Diadalra vitt most minket / Pozsonynál a frankok ellen. / Győzött velünk most az igazság! (…)
Nem vagyok újító szobrász, de a hagyományokra építve örök érvényű igazságokat követek. (…)
Célom az volt, hogy minél több művészt mutassak be a közönségnek és Atyhát jobban megismertessem. Most elmondhatom, hogy 10 év után a Kakasülő Galériát 5918 látogató nézte meg, 78 képzőművész állított ki, 8 művészettörténész méltatta a kiállításokat, több énekes és zenész is fellépett. (…)
Arcomon ifjak még / a siklódi / cseresznyevirágok, / dajkálja őket / kölykös, fürge fény, / hogy integető / laboda-álmuk / kövér gyümölccsé érjen, / s a piros szem, / a tegnap-volt virág, / ne a sárba essen (…)
Ugyan az utóbbi két esztendőben a lapalapító és -szerkesztő Ambrus Lajos romló egészségi állapota miatt már nem jelent meg a Korondon szerkesztett Hazanéző, harmincegy éven keresztül rendszeresen kiadták a határon innen és túl is ismert, elismert rangos kulturális és irodalmi folyóiratot. (…)
A gyermekkor el nem hagy soha, / jön nagyapám izzadt, medveizmú testtel, / a fogatlan szomszéd félkarú munkái jönnek, / a szeplős orrú vékonyka szerelmek / ha látnak, félénken jó napot köszönnek. (…)
Vidékünk sóval ízesített neve értelmiségiektől való, az egyszerű emberek nemigen ismerték, használták. Annál inkább azt, hogy a bányaközeliek, a parajdiak és a sófalviak afféle „sónyalók”, székely humorba oltva. A nép körében megszokottabb volt a másik táji megnevezés, a Szikonyország. (…)
Sóvidéki határkerülésünkhöz a parajdi Rapsóné vára úrnőjének, mondabeli tündérasszonyának segítségét kérem. Legtöbb idevaló felnőtt, gyermek kedvelt története és tankönyvek, gyűjtemények révén széles körben ismert monda, hogy Rapsóné utat építtetett az ördöggel, hogy a tordai vagy kolozsvári templomba járhasson, majd a fizetéskor jól rászedte a pokolbéli fajzatot. (…)
Sóvidék kicsinyke tájegység Székelyországban, terméketlen földje mégis életet, hitet, ragaszkodást teremt. (…)
© 2024 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
