Indulok Krakkóba

Minden költözés felér egy leégéssel, mondja apám.
Csípőből tűz elő, eltűnődik
valamely messzi alvégen.
Több vasat tart a tűzben, laknak benne vagy hárman.

Apám cintányér. Anyám hőscincér.
Eldöntik, csápolnak, pakolnak
vagy csapolnak, papolnak.
A forgásban nem tűnik élre állónak az érme.

Teljes szöveg »

Puhalu feladata

Enigmatikus cím. Valamilyen képen kívüli valóság meglétét sugallja, amellyel a képnek egyértelműen referenciális viszonyban kellene lennie, és ezt a viszonyt látná el értelemmel a kép. Ugyanakkor sem a kép alapján nem derül ki, hogy ki is lenne ez a feladattal rendelkező Puhalu, és az elvárható általános műveltségnek sem képezi részét ennek a névnek az ismerete. A világhálón egyébként hawaii vonatkozásban jelenik meg a szó több nyelven is, és mellesleg részét képezi a magyar nyelv finnugor rokonságát tagadó diskurzusnak, ugyanis a szó jelentése megfelel a magyar „puha“ szónak, a „Puhalu ka hao“ mondat jelentése pl. „puha a hó“. Egy referenciális megközelítés efféle haszontalan eredményekre vezethet, ugyanakkor mégsem teljesen idegen a képtől az efféle játékos szemlélet, főleg ha nem törekszik egyetlen megoldás kizárólagosságára.

Teljes szöveg »

„Mert van valami különös és megdöbbentő az írásban, Phaidrosz, ami valójában a festészetre emlékeztet. Ennek az alkotásai is úgy állnak előttünk, mintha élőlények volnának, de ha kérdezel tőlük valamit, méltóságteljesen hallgatnak. Ugyanígy a leírt szavak: azt gondolnád, értelmes lényekként beszélnek, de ha megkérdezed valamelyik szavukat, hogy jobban megértsd: egy és ugyanaz mindig, amit jelezni tudnak.” - Platón: Phaidrosz

„Bármiről írunk, az időről írunk.” – Mészöly Miklós

Györgydeák György alkotói világához közelítve, megközelítésem tartós sajátosságaként fontosnak tartom hangsúlyozni alkotói szándékainak tiszteletét és a nagymértékű bizalmat az elkészült művek iránt. Nem firtatom az elkészült munkák kivitelezésének tökéletes vagy kevésbé tökéletes voltát, és nem foglalkozom a pálya esetleges kanyaraival, buktatóival, elmulasztott lehetőségeivel sem. Viszonyom a képzőművészethez nem művészetkritikusi, művészettörténészi, aki képzőművészeti folyamatokban gondolkodik, hanem képolvasói, vagyis egy szemlélődő és a látottakat valamilyen értelemmel ellátó megközelítés.

Teljes szöveg »

Lefesti a falut az álom. Lakatlan taktus sistereg a földutak felett, az égi istállóban pedig kiesdeklik magukat a lovak a karámból. Az éjszaka gyapja: defektet kapott szívek dobogása peckeli az óramutatót, az ágyban fekvő szerelmesek összebújnak, és másolatot készítenek a holdról.

A gyermekeket már mindenhol ágyba dugták. Az egyik szobában, ahonnan már kimazsolázták a fényeket, két kisfiú fekszik az ágyban. Az egyikük fejében álomképek pislákolnak, a másik még az ébrenlét felszínén imbolyog, akár egy kivilágított bója.

Teljes szöveg »

túlpart

ma éjszaka közömbösen
sétál köztünk a folyó

a víz sötétlik
nem úgy, ahogyan máskor szokott,
mert most naplementekor nem láttam szemeidből
a fényt átszökni a városra

a hullámtestű hattyúfodrok
a parton már csak kövekre fúlt
tetemvergődések, amikor
a túlpart megvető távolához simulsz

Teljes szöveg »

A művész tán legfőbb feladata, hogy többrétegű személyiséggé váljon. Az önarckép elkészítése tehát a maszkok eltávolításával kezdődik, rétegenként, a mélységig lecsupaszítva magunkat.

Tomislav Marijan Bilosnić monotípiával készült önarcképei megerősítik a fenti felvetést. Ábrázolt (én)karaktereinek arcvonásait figyelve szemmel látható az emberiség bölcsőjének maszkjaitól a mai kor szilárd modernizmusáig tartó változás. Bilosnić munkáin egyértelműen felismerhetők az öröm, a bánat, a melankólia, a cinizmus archetipikus érzései, mint ahogy világosan kimutathatók az őt inspiráló művészi hatások is.

Teljes szöveg »

Filozófiai értelem

forgó

A forgandó szerencséről esvén szó
igazán nem azért, de bátorkodnék
megjegyezni, hogy ami forog,
többnyire körbeér, úgyis mondhatjuk,
magába fordul.
Ami pedig 360 fokban mozdul,
valójában nem mozog.
Legalábbis filozófiai értelemben.

Teljes szöveg »

A mai kor képzőművészének vagy nagyon nehéz, vagy nagyon könnyű a dolga. Mögötte van ugyanis az elmúlt évezredek művészeti arzenálja, az eredmények és eszközök soha nem látott pontossággal dokumentált sokasága. A művész megtapasztalja a bőség zavarát, hiszen úgy kell eleget tennie az elvárásoknak, hogy közben eredeti és tudatos legyen, ráadásul mindig „mondjon“ valami újat.

Teljes szöveg »

Közel négy évtizedes pályám vége felé járó, művészetek iránt nyitott és érdeklődő pedagógus vagyok, sok pozitív és kevesebb negatív tapasztalattal. Munkám során megfigyeltem, hogy a huszadik század végének, és a huszonegyedik elejének „digitális” világában alig-alig mesélnek otthon a szülők óvodás gyermekeiknek, ha pedig olvasnak, akkor gyakran nem az életkoruknak megfelelő és kevés irodalmi értéket hordozó „történeteket” közvetítenek.

Teljes szöveg »

Egy kibelezett zongora fekszik a határban. Kitört lábait a varjak piszkálják csőrükkel, billentyűit néhány tehén legeli le, ahogy hajolgatnak, nyakukban ritmusra jár a kolomp. Harisnyákat teker a szél a fák kopasz ágaira, egy ifjú legény vasvillával hány szét egy dér ette szénaboglyát. Széthordja, a hóra fekteti a sárga szálakat.

Teljes szöveg »