Indulok Krakkóba

Minden költözés felér egy leégéssel, mondja apám.
Csípőből tűz elő, eltűnődik
valamely messzi alvégen.
Több vasat tart a tűzben, laknak benne vagy hárman.

Apám cintányér. Anyám hőscincér.
Eldöntik, csápolnak, pakolnak
vagy csapolnak, papolnak.
A forgásban nem tűnik élre állónak az érme.

Teljes szöveg »

Lefesti a falut az álom. Lakatlan taktus sistereg a földutak felett, az égi istállóban pedig kiesdeklik magukat a lovak a karámból. Az éjszaka gyapja: defektet kapott szívek dobogása peckeli az óramutatót, az ágyban fekvő szerelmesek összebújnak, és másolatot készítenek a holdról.

A gyermekeket már mindenhol ágyba dugták. Az egyik szobában, ahonnan már kimazsolázták a fényeket, két kisfiú fekszik az ágyban. Az egyikük fejében álomképek pislákolnak, a másik még az ébrenlét felszínén imbolyog, akár egy kivilágított bója.

Teljes szöveg »

túlpart

ma éjszaka közömbösen
sétál köztünk a folyó

a víz sötétlik
nem úgy, ahogyan máskor szokott,
mert most naplementekor nem láttam szemeidből
a fényt átszökni a városra

a hullámtestű hattyúfodrok
a parton már csak kövekre fúlt
tetemvergődések, amikor
a túlpart megvető távolához simulsz

Teljes szöveg »

Filozófiai értelem

forgó

A forgandó szerencséről esvén szó
igazán nem azért, de bátorkodnék
megjegyezni, hogy ami forog,
többnyire körbeér, úgyis mondhatjuk,
magába fordul.
Ami pedig 360 fokban mozdul,
valójában nem mozog.
Legalábbis filozófiai értelemben.

Teljes szöveg »

Közel négy évtizedes pályám vége felé járó, művészetek iránt nyitott és érdeklődő pedagógus vagyok, sok pozitív és kevesebb negatív tapasztalattal. Munkám során megfigyeltem, hogy a huszadik század végének, és a huszonegyedik elejének „digitális” világában alig-alig mesélnek otthon a szülők óvodás gyermekeiknek, ha pedig olvasnak, akkor gyakran nem az életkoruknak megfelelő és kevés irodalmi értéket hordozó „történeteket” közvetítenek.

Teljes szöveg »

Egy kibelezett zongora fekszik a határban. Kitört lábait a varjak piszkálják csőrükkel, billentyűit néhány tehén legeli le, ahogy hajolgatnak, nyakukban ritmusra jár a kolomp. Harisnyákat teker a szél a fák kopasz ágaira, egy ifjú legény vasvillával hány szét egy dér ette szénaboglyát. Széthordja, a hóra fekteti a sárga szálakat.

Teljes szöveg »

negatív jelenlét

a világbéke és a világvége
között a különbség mindössze
egyetlen hang és egy zönge,
fontolgatja, mikor belefekszik
a szkennerbe, azzal kísérletezik,
a retina néhány szempillantásra
kiég-e, mert ettől csak az lenne
fehérebb, ha oldalakhoz kötnék
a nyelvét, és már előre látja,
fejbe tapossák, vagy lelógatják,
de összes feje körül hártya

Voluntas Divina (szkenner-art)

Oszlop

crikvenicai emlék

A terasz az üvegkék tengerrel
nem emlékeztet semmire.

Teljes szöveg »

Nyolcvanharmadik hálaének
(Oltalmazásoltár)

Gyönyörű Gyöngyszavúmnak
(és Hamvas Béla emlékének 99. születésnapján)

Óh én oltalmazó oltáram
sóhajtozásban segedelmem
Könnyűim szapora pergése
hazátlan homok csordulása
Óh én gyötrelmim gyóntatója

Teljes szöveg »

Sirályok

Az arcotok idézgetem,
ti régi-régi lányok,
egy más dimenzióba tűnt
hótollú bús sirályok.

Teljes szöveg »