Szólnék hozzád a fénnyel

Ajkadig emelném a hajnalt.
Szülőföldünk harmattól megtisztult
kincseit. Gyűjteném egybe fűszálak
élein szivárgó tájszólásainkat.
Szólnék hozzád a fénnyel,
tavaszra kitárt ég anyanyelvén.
Csak mélyülne szívünkbe
a tenger. A végtelennel tündökölve
élnénk fölgyújtott csillagok között.

Teljes szöveg »

A sirályok

Minden délután
összegyűlnek a sirályok
a vasútállomás előtt:
Sorra veszik újból a szerelmeiket.

Teljes szöveg »

Az ökrök lassúsága (részlet)

2.

Kezdetben volt a csönd, a lángra gyúlt szuharok, a víz-oszlopcsarnokok, a keserű datolyafüzérek csöndje.

Az volt az egyedüli bizton fölidézhető pillanat.

S ha a semmi tenyészik a történelem tajték-káváján, mikor összeszövetkeznek majd a lángok a kőboltozat alatt, mit ér akkor már kitekinteni az idő fémszívén?

Teljes szöveg »

A fényes cáfolat

(hitelrontás)

Írtam egy könyvet, van hozzá mottó
a szerzője szegény Orbán Ottó,
amit meg én, csak netto,
amit ő már rég, detto,
s remélem, hírét csak tompán rontó.

*

(helyére igazítás)

Van ez a pasas, valamilyen Nyerges,
úgy hírlik, hogy ihletet tőlem nyeldes,
s kérdezném a kölket:
honnan jött az ötlet,
hogy szart köröttem magadból kevergess?

Teljes szöveg »

Felhő

Az életem nem konkrét.
Csak egyre beljebb mennék
az erdőbe, új utakon.

A fák leveleiben,
A sűrű egyformaságban
eltévedni, délután.

A nap sütne, téli
tiszta ég alatt frissítene
a levegő.

És olyan magasra érnék,
hogy a város elférne egy
szélfújta zárójelben.

És én megtanulnék nullával osztani.

Teljes szöveg »

Fellegfigyelő

Baktay Patrícia emlékére

Nem mozdulnak az emésztő szálak,
A mondható anyag hullámai,
Beszél a szín, a jel, merényes állag;
Hallgatnak mind a kéz kalandjai.

Hurok, nyomat, szövet jelenbe dermedt,
A működés felfalta önmagát,
De tért hasít a személyes, kiterjedt
Cselekvés lényege: teremtő vágy.

Teljes szöveg »

Hajlított láng

Két érintés inog,
mint vízhordó rúd a vállamon.
Gyertyánsuhángból hasadt íj,
hajolj meg,
lődd ki a porból árnyamat,
de el ne vétsd az óriás mágnes-nap hasát,
e tétova, menekülő vadat!

Signum pacis

„Nem is félek talán.”
( Radnóti Miklós)

Úgy érted: a világ finom zene,
kísért mint lelkes ária, titkokból csiszolt intonáció? –

ma inkább csupa robaj, zörög az éggömb,

máskor rettentő csöndjét hallgatni már elviselhetetlen –
ha mégis varázs megint; magába szippant
félszünkön átfuttató bizalom –

Teljes szöveg »

Ego

Sarokba szorított elmém
védekezése vagy.
Csak semmi pánik:
még létezem.

Teljes szöveg »

Epidaurosz

nagy, néma kagyló
hiába hallgatózol – csak a tücskök
hiába tartod füledhez –
csak tennen véred tenger-zúgása,
surrogása