Az installáció központi témája a társadalom „identitáshiánya”, mely pszichológiai értelemben is súlyos zavarként, egyfajta betegségként értelmezhető. Foglalkoztat, hogy célunk-e felismerni és megőrizni a közép-európai identitást? Egyének kulturális identitása létezik-e, vagy még az sem? Ha igen, fontosnak tartjuk-e és mit teszünk megőrzéséért?

Teljes szöveg »

Engem a képzőművészetben az emberiség lelki lenyomatai érdekelnek. Azok a jelzések – tárgyakban és emlékekben –, amelyek érzeteinken keresztül régi korok és emberek üzeneteit közvetítik felénk, a sors és az emberi melegség megbízható radiálását, az emberek közti viszony harmonikus és disszonáns voltát a színeken és formákon keresztül.

A titkokat keresem, melyek sejtelmes derengésükben sugároznak felénk, mintha varázslatos dimenzióból keresném a múltat, sejtelmes viszonylataival éppen úgy, mint a jelenkor frivol, banális jelképeit mai korunk bizarr emberi szimbólumait.

Teljes szöveg »

Saját retorikájának lendületében néhány héttel ezelőtt Jakobovits Miklós a huszadik század festészetének fővárosává avanzsálta Barcelonát itt, a Képíráson. Jelen soraimmal igyekszem belekapaszkodni ebbe a lendületbe, és továbbsodródni az előző század nagy katalánjai alkotta kanonikus magaslaton, hogy láthassuk: fognak-e még ecsetet a Baleár-tenger partjainál Tàpies után is? Jordi Pallarés (1962) egyenesen markolja. Karját ugyanaz a létigenlés vezeti, amely még Dalí hagymázas rémálmaiból is kicsengett, palettáján pedig azok a színek izzanak, amelyek Miróén is egykor. Pallarés vitán felül absztrakt, modern festő, de büszkén tartozik a katalán, illetve a tágabban vett spanyol művészet újabb nemzedékéhez. Forró üstökével nem ront rá örökségére, hanem inkább felvértezi magát azzal, és immár így vág neki a magát mindenen túl definiáló kortárs művészet szélmalomharcának. Ennek értelmében nála egy performance nem is lehet más, mint bikaviadal, ahol saját vásznait lengeti muletaként. A Kline és Soulages életművéből ismert reliefszerűen vastag festékcsíkok pedig a spanyol lobogó, a vér és az ideál színeit nyerik el a keze alatt. (Nem lehetett véletlen, hogy mikor először láttam a munkáit, azok a szinte második nemzeti címerré vált Miró-féle kerekded España emblémára emlékeztettek.)

Teljes szöveg »

Ha belegondolunk abba, hogy a huszadik század képzőművészetének egy jelentős hányadát a katalánok határozzák meg, el kell gondolkoznunk azon is, mi is az a „duenda”, e spanyol szóba rejtett „titok”, ami a művészetük lényegét jelenti.

Teljes szöveg »

Mayer Éva grafikusművész technikájára a folytonos kísérletezés, témáira leginkább a tabukkal való szembesítés jellemző. Munkáit áthatja az őszinteség, a nyitottság, a tudatosság, a pszichológiai és szociális értelemben vett érzékenység. Művészetén keresztül segít túllépni korlátainkon, szembenézni félelmeinkkel, amelyek gúzsba kötnek bennünket. A szabadulás útja az odafordulás, a szembenézés és az elfogadás. Szakítópróba című grafikainstallációját idén szeptemberben mutatták be Budapesten.

Teljes szöveg »

Egészen a megállótól kezdve, kék nyilak mutatták az utat. Fázósan és kétkedőn eredtem a nyomukba, Tudtam, egy irodaházhoz, s a benne található kiállításhoz fognak vezetni. A tárlaton pedig fodrozódó felhőket, tajtékzó hullámokat láthatunk majd olajképeken. Ennyi csak? Tudtam még azt is, hogy a két hétig tartó kiállítást olyan keretbe foglalták szervezői, melyek a vízhez és a levegőhöz kapcsolódnak. Jógaórákat, filmvetítést, kerekasztal-beszélgetéseket rendeznek vele párhuzamosan – de vajon miért éppen ebben a térben?

Teljes szöveg »

A küldeményművészetről 1975 körüliek az első információim. A Fiatal Művészek Klubjában barátaim mutattak igazi Mail Artot, vagyis postai úton elküldött, művészetnek szánt küldeményeket, amelyeket mindenféle külföldi művészektől kaptak. Ez volt a Fluxus mozgalom, amihez kezdetben még nem tartoztam, csak rácsodálkoztam, ám néhány érdekesebb felhívás közös gondolkodásra, kiállításra ösztönzött, amiben már én is részt vettem.

Teljes szöveg »

A jól szervezett grafikai háló – márpedig Damó István mestere a szakmának – nemcsak a kép-egész megmutatására alkalmas, hanem az alkotó bátor önkifejezését is jelzi. Vagyis jellemtanulmány arról a művészről, aki irónjával (tustollával, olajrúdjával, stb.) megpróbál kiszakadni – paradox, mégis annak gyötrelmét és örömét közvetítve – a szorító mindennapi valóságból.

Teljes szöveg »

Amikor a Kováts család kiállításának gondolata megfogant, amikor közös megegyezéssel valamennyien hozzáfogtak a megvalósításhoz, és amikor a kiállítás megnyílt: még senki sem sejtette, hogy ez a nagyvonalúan átgondolt és aprólékosan felépített tárlat a Csepel Galéria utolsó rendezvénye lesz. Hiszen maga a befogadó intézmény is nagy gonddal és szakszerűséggel épült folyamatosan 2006-tól, s állított itt ki sok művész és több művészegyesület, s mindenki hitte, hogy egyszer s mindenkorra biztos törzshelye van itt a csepeli, tágabban a budapesti alkotóművészeknek. De nem így történt; érthetetlen, értelmetlen, rossz döntéssel 2012 januárjától bezárják a Csepel Galériát. Így aztán a Kováts Group kiállítása és az ott látható művek önértékükön és kontextusbeli jelentésükön túl kaptak szokatlan súlyt és különös jelentőséget. Az adventi időszak alkalmat és lehetőséget adott, hogy a kiállító alkotók elgondolkozzanak a munkájukat, hivatásukat illető társadalmi-közösségi igényen és a hivatal, a hivatalos politika kultúrához, népműveléshez, egyáltalán a „haszontalan szép”-hez fűződő viszonyán. Ugyanígy, a galéria, a művelődés szolgálói értékelhették több évtizedes munkájuk megbecsültségét.

Teljes szöveg »

Egy éve temettük el “BP” hamvait. Kertjében azóta is a maga alkotta, kedvenc “Madárijesztő-cum-Szélkakas” kereszt alakú figurája hordozza emlékét és a közelállók koszorúit. “Hivatalos” sírhelye a kaposvári temető.

Tizennyolc éves kora óta voltam vele szoros barátságban, és bár én később sokáig külföldön éltem, végül is megoszthattam vele élete utolsó húsz évét, figyelhettem és csodálhattam az utolsó percig fékezhetetlen alkotólázát.

Teljes szöveg »