Gondoltam, a gombolyagot jobb kezemmel szorítom, aztán elpöccintem szellemképem a bőrömtől és néhány méterrel felette(m) felettébb ellazult állapotban tárgyilagosabban tekintek lenti önmagamra. Nem kifejezetten azért, hogy felülkerekedve a koponyámban kóválygó gondolataimon tágabb perspektívában szemlélhessem, amit létrehoztam, hanem inkább azért, hogy ne áruljak el többet, mint amennyit szeretnék. A képeimről beszélnék, és a képeim titkosak. Bezárt ajtók, kis ikonok a számítógép képernyőjén, amik mögött lehet, hogy egy másik világ van. De eszem ágában sincs átadni a kulcsot (egér nincs). Viszont szívesen társalgok róluk kívülállóként vagy felülállóként.

Teljes szöveg »

Røkenes Erzsébet élete jól példázza, amit hajdanán gimnáziumi tanára, Radnótiné Gyarmati Fanni mondott neki: akiben megvan a művészi hajlam, abból előbb-utóbb elő is bújik.

Erzsébet nagyapja, Horváth G. Andor Lotz Károly tanítványa, s neves portré- és zsánerkép-festő volt, de nagybátyja és nagynénje is festőművészek voltak. Az ő képeik teremtették meg a kapcsolatot Norvégiával, azzal a családdal, akikhez először tízévesen jutott el, s akik 1956-ban befogadták, mintha saját gyermekük lett volna. Bár Erzsébet legszívesebben művészettörténetet tanult volna, gyakorlatibb pályára irányították: mivel ügyesen sportolt, testnevelés szakon kezdett, s a tanulás mellett edzői munkát vállalt. Középiskolai tanár lett, de a testnevelés mellé hamar odakerült a történelem, a vallástörténet, sőt, később a norvég mint idegen nyelv szak is. Közben felnevelt két lánygyermeket, s immár az unokákat kapatja a szépség szeretetére.

Teljes szöveg »

Suomi-Finland orgonatérképét szemlélve feltűnik, hogy a nagy svéd-orosz háború (1713-21) előtt meglévő összesen tizenöt finnországi orgonából kilenc a nyugati partvidéken volt. A legrégibb számon tartott orgonista, Eskil, 1756-ban szolgált Turku városában. Turku (svédül Åbo/ejtsd: Óbu) impozáns középkori katedrálisa 1670-ben kapott orgonát Horn, holland származású ezredestől.

Teljes szöveg »

Audiatur et altera pars – Hallgattassék meg a másik fél is. (Seneca: Medea, II.2.199)

Eero Tarasti 1992-ben jelentette meg romantikáról írott könyvét. A könyv ”Liszt vándorévei” című fejezetében a zeneszerző Lisztről kijelentett véleménye a következő: ”Komponistaként termése változatosabb, mint Wagneré és zenekari műveiben sok zene van, amelyeket gyakrabban is előadhatnának. Zenei íróként csaknem elfelejtették. Egyike minden idők sokoldalú muzsikusainak, akinek a zenetörténetben maradandó helye van.”

Teljes szöveg »

Amikor betöltötte minden évét, amit kiszabott számára a sors, (valamiért akadékoskodóan örökké triviálisan csengett neki ez a szó, amelyben a mássalhangzók, felhorgadó indulatossága arányában, időnként maguktól cserélődtek), szóval, amikor belátta, hogy élt éppen eleget, kiszabott életéhez a ráadásul kapott időt megfontoltan arra szánta, hogy a megvilágosodás takarója alatt elnyúlva, a kényelem párnáin heverészve, felidézze a vele és a körülötte történteket. Kedvére válogatott a vándormadarak módjára ismételten előrajzó, filmként pergő múlt sokféle, kinagyítható

Teljes szöveg »

Felkértek, hogy írjak művészetem elé bemutatkozó szöveget. Évek óta képtelen vagyok rá. Művésznek saját képeiről írni öngyilkosság. A művészet nem azzal foglalkozik, amit az ember tud, hanem azzal, amit érez, ezért minden írás, mely erősíteni kívánja műveim értelmezését, csak gyengíti azt. Goncsarov Oblomov-jában a hős rajtakapja inasát, amint verseket szavalgat. „Érted a verseket?” – kérdezte gúnyosan. „Ha érteném – felelte az inas –, akkor nem lenne vers.” Egyetértek vele. A művészetekben meg kell hagyni a felfoghatatlant, a misztériumot, ami fentről jön és az alkotó tudatosan, vagy tudattalanul veszi az adást, a programot amely alkotásra készteti. Ha a művészet egyértelmű, logikus és áttekinthető lenne, nem foglalkoznék vele.

Teljes szöveg »

Részletek a szerző most készülő Életre, halálra című kisprózai kötetéből

Özönvíz után

Vajon hogyan lehetséges, hogy nem csak arra vagyunk képesek, hogy felfogjuk a borzadályt, hanem, hogy gondolatban újra meg újra átéljük azt magunk is. Evickélünk a semmiből kerekedett vízözönben, húsunkat üvegcserepek kései szabdalják, nekicsapódunk leomló házfalaknak, sodródó roncsoknak, pozdorjává szaggatott fáknak, míg tagjainkban a csontok szilánkká roppannak. Megcsonkított, felismerhetetlen emberi hullák, állati tetemek

Teljes szöveg »

Karádi Zsoltnak ajánlom

úgy igazi, ha Rockival nyakunkba vesszük a várost, mi ketten, bele a világba, mit nekünk zápor, zivatar, tavaszi eső aranyat ér, cuppan a talpunk a tócsákkal teli fényes aszfalton, testünkre tapad a vékony orkándzseki, körülöttünk a népek, mint futkosó pókok a tó vizén, szökdécselnek, egymásba rohannak, mókás csákó a fejükön, gallérjuk mögé csurog a víz, visítoznak a lányok, rájuk nevetünk, bolondnak hiszik a hajadonfőtt, esőnek kitárulkozókat, sávokban

Teljes szöveg »

Lina Ekdahl: Megoldjuk a konfliktust című verse a jugoszláviai háborúk idején megjelent Människan pratar (Az ember beszél) című kötetéből való. Azért választottam ezt a verset, mert sajnos úgy tűnik, örökké aktuális marad. Azoknak a honfitársaimnak ajánlom, akik megfeledkeznek a háborúskodásról.

Teljes szöveg »

Mottó:
Elszigetelve egy dolgot megkötni igyekszünk túlvilági kapcsolatainkat, amelyek eltorzítják a megszokott felületes értelmét.
Eugen Ionescu
…a javíthatatlan tökéletesség a jelen ugyanazon sűrítménye.
Marcel Proust
…minden, ami ismeretlen, nagyszerűnek látszik.
Tacitus

Teljes szöveg »