Idegesen kavargatta a fekete teát. A kialvatlan, ráncos szemek a sötét, alvadt vér színű lével együtt örvénylettek. Forgott vele a szoba is, éjféli magánya málladozva kavargott a csésze láthatatlan fenekén.

Most éppen Edgár volt. Péntekenként Edgár szokott lenni. Edgár melankolikus volt, fekete haja rezignáltan csordogált szét homlokán. Edgár szeretett túlfogalmazni. Főleg ebben különbözött e történet hősétől, aki ma, azaz pénteken úgy lett e történet hőse, hogy valaki más volt. A péntek itt voltaképp nem lényeges.

Teljes szöveg »

Dackorszak

Amióta a kisöcsém székké változott, nemigen mennek nálunk jól a dolgok.

Nem mintha azelőtt olyan irgalmatlan aranyéletünk lett volna. Az öcskös nevelése épp eléggé próbára tette a tűrőképességünket. De hogyan fegyelmezzen meg az ember egy morcos négyévest, ha az, mint zsenge korához illően szilárd életfilozófiájából fakad, engesztelhetetlen haragban van a világgal? Nekem, kétségek és balsejtelmek között vergődő kamasznak, semmi nem jutott eszembe. Szüleimnek sem, akiket saját kétségeik és balsejtelmeik foglaltak le. Nem csoda, ha hagytuk elfajulni a dolgokat.

Teljes szöveg »

Betonlapok

A betonlapok, a gyógyszer ízű föld,
Egy oszlásnak indult zománc-gondolat,
És pár megalvadt érme meg kőtábla alatt
Felejtettelek,
Arcod mozaikká darálva,
Gyomrod tartalmát kitaposva,
Bőröd leszaggatva,
Hogy megspóroljalak.

Teljes szöveg »

Ne hajts rám

Ne hajts rám
én alád fekszem, 
először a kéz,
aztán a lábnyom.
A cigánykereked
alatt a testem,
ó akrobatikus mutatványom,
ha szar is voltam,
de mire végeztem
a tréninggel,
gyorsan mentél
mint a meghajlás,
ha már elviselhetetlen
a vizelési inger.

Teljes szöveg »

nyomat

nem valamikor történt, hanem itt volt az ideje,
továbbkeresve, inkább vagy keresztülesve,
s nem vetted észre, hogy eltávolodott a predikátumtól
a kvantor, hogy csonkán vagy állítva mostantól,
hogy nem úgy vagy mondva, ahogy akárki:
más nélküled a csönd és veled a hallgatás,
ami tegnap kitemette a fáradtan szétszerelt
kartontartóját a jutott három kívánságnak,
mely mától használtan hever a padlón velem 
s veled tele, a három latexzipzárbiztos, kulcs nélküli 
tartály, mely liquidolorózisabilitásában már sem én 
sem te nem voltál, de van ideje, ha nem most,
akkor pont, mikor megreked, amikor a nyúlós gumit
próbálja befogni kezed s tekinteted,
szilánkosan veri vissza a fal minden kísérleted,
köszönöm, hogy meglátogatott,
kérem, fáradjon beljebb, s a fotelben, ne a díványon foglaljon helyet

Teljes szöveg »

avarban gázolok 

néhány évszázad alatt 
megőszült a világ,
repülők nyomában látom néha
hulló hajszálait az égen

Teljes szöveg »

Költői attitűdjéhez igazítja magát

ahogy lassan elfehérednek a nappalok
és elmaradozik a szóról a toldalék
a lényegről inkább hallgatok
minden egyébre ott a líra mi volna még

Teljes szöveg »

Paul Celan:
Harcos

(átköltés)

Halld meg: hozzád szólok, mikor burjánzani kezd a halál.
Csendben készülök a végre, előttem dárdák hada áll.

Teljes szöveg »

holt-tengeri tekercs

már egy hete hordom be a lavórt az ágyához
és a sarka végre először megfakad
öntöm a konyhasót a forró vízbe és
testrészről testrészre haladunk mindig egyre feljebb
a mellkasán a száraz leveleket
az ujjaimmal kell összegereblyézni
csak nem tudom hogy az is ő marad-e
ott a körmöm alatt

Teljes szöveg »

„Három eset lehetséges

(egyik lehetségesebb, mint a másik):

a pillanat

1. késik

2. épp pillan

3. lekéstük

(nem vettük észre).

Teljes szöveg »