• Irodalom
  • Képzőművészet
  • Ághegy-vendégszám
  • Apokrif-vendégszám
  • Finn lapszám
  • Földem antológia
  • Képírás Füzetek
  • Kereszt különszám
  • Spanyol lapszám
  • Keresés

    Adó 1%-a


















    Kelemen Lajos: Az önfeledt kéz – Varga Mónika rajzairól

    Bajos volna vitatni (minthogy mégiscsak az erő minden), amit annyian annyiszor deklamáltak, s talán mérget is vennének rá, hogy a művészetnek, mivel teremtés, nincs eleje és nincs vége. A művészet örök. Ez feltehetőleg igaz. Különben mi mással bizonyíthatná maradék önazonosságát az ember, mint a legmagasabb rendű életszeretettel: a művészettel.

    Teljes szöveg »

    Tamás Péter: Énkeresés fiatal költők költészetében

    A magyar líra rég nem látott virágzásának ékes bizonyítéka, hogy sorra bukkannak fel az olyan antológiák és műhelyek, amelyek fiatal költőket vonultatnak föl. Az esszében a Használati utasítás antológia, a Telep, az Előszezon, illetve a Körhinta Kör művei közül fogok válogatni. Nem törekedtem teljességre; nem egy tehetséges költő maradt ki a mostani áttekintésből, de ez talán nem is baj. Elvégre is ez az esszé csak az étvágyat szeretné meghozni, és hiba lenne jóllaktatni az olvasót.

    Teljes szöveg »

    Vass Norbert: Bajnóczi Gábor balladája

    Akinek a nevét a vízre írták. Shelley költeménye bravúrosan értelmezi át John Keats végrendeletét. A mulandóságot, a talmi dicsfényt az emlékezet jégszobrává fagyasztja megindító búcsújában. Gaál István is a vízre írta szereplői nevét Sodrásban című alkotásának kezdő képsoraiban, majd Vivaldi lágy zenéjére csónakáztatja a betűket a nyugodt Tiszán. A film pedig egyebek közt arról elmélkedik, hogy vajon megfagy-e a szőke Tisza folyása Bajnóczi Gábor nevét kirajzolva? Vajon hogy reagál egy közösség – vagy csak annak hitt társaság – egy hirtelen rázúduló tragédiára? Képes-e együtt maradni? Gaál filmje lassan csordogál a válaszok tölcsértorkolata felé, miközben a felejtés és az emlékezés, az értelem vagy érzelem a felszín és a mélység kérdéseit teszi fel magának és nekünk nézőknek.

    Teljes szöveg »

    Margócsy István: Ajánlás

    A bölcsészkaron és környékén mindig volt (ha engedték) irodalmi csoportosulás, irodalmi folyóirat-kezdemény, sőt önálló és független irodalmi folyóirat is: gondoljunk csak az olyan tizteletre méltó elődökre, mint a Tiszta szívvel, Jelenlét, Sárkányfű, Puskin utca…– örvendjünk hát annak, hogy ma is megjelenik (s már hányadik számával!) az Apokrif, a mai legfiatalabb (?) költő-író bölcsész nemzedék szárnypróbálgatása (bölcsész vagyok, miért ne érdekelne engemet a költészet gyakorlata is?…).

    Teljes szöveg »