Kelemen Lajos: Az önfeledt kéz – Varga Mónika rajzairól
Bajos volna vitatni (minthogy mégiscsak az erő minden), amit annyian annyiszor deklamáltak, s talán mérget is vennének rá, hogy a művészetnek, mivel teremtés, nincs eleje és nincs vége. A művészet örök. Ez feltehetőleg igaz. Különben mi mással bizonyíthatná maradék önazonosságát az ember, mint a legmagasabb rendű életszeretettel: a művészettel.
Teljes szöveg »
2011. április 29. / Szerző: admin
Nincs hozzászólás
Tamás Péter: Énkeresés fiatal költők költészetében
A magyar líra rég nem látott virágzásának ékes bizonyítéka, hogy sorra bukkannak fel az olyan antológiák és műhelyek, amelyek fiatal költőket vonultatnak föl. Az esszében a Használati utasítás antológia, a Telep, az Előszezon, illetve a Körhinta Kör művei közül fogok válogatni. Nem törekedtem teljességre; nem egy tehetséges költő maradt ki a mostani áttekintésből, de ez talán nem is baj. Elvégre is ez az esszé csak az étvágyat szeretné meghozni, és hiba lenne jóllaktatni az olvasót.
Teljes szöveg »
2011. április 28. / Szerző: admin
Nincs hozzászólás
Vass Norbert: Bajnóczi Gábor balladája
Akinek a nevét a vízre írták. Shelley költeménye bravúrosan értelmezi át John Keats végrendeletét. A mulandóságot, a talmi dicsfényt az emlékezet jégszobrává fagyasztja megindító búcsújában. Gaál István is a vízre írta szereplői nevét Sodrásban című alkotásának kezdő képsoraiban, majd Vivaldi lágy zenéjére csónakáztatja a betűket a nyugodt Tiszán. A film pedig egyebek közt arról elmélkedik, hogy vajon megfagy-e a szőke Tisza folyása Bajnóczi Gábor nevét kirajzolva? Vajon hogy reagál egy közösség – vagy csak annak hitt társaság – egy hirtelen rázúduló tragédiára? Képes-e együtt maradni? Gaál filmje lassan csordogál a válaszok tölcsértorkolata felé, miközben a felejtés és az emlékezés, az értelem vagy érzelem a felszín és a mélység kérdéseit teszi fel magának és nekünk nézőknek.
Teljes szöveg »
2011. április 28. / Szerző: admin
Nincs hozzászólás
Margócsy István: Ajánlás
A bölcsészkaron és környékén mindig volt (ha engedték) irodalmi csoportosulás, irodalmi folyóirat-kezdemény, sőt önálló és független irodalmi folyóirat is: gondoljunk csak az olyan tizteletre méltó elődökre, mint a Tiszta szívvel, Jelenlét, Sárkányfű, Puskin utca…– örvendjünk hát annak, hogy ma is megjelenik (s már hányadik számával!) az Apokrif, a mai legfiatalabb (?) költő-író bölcsész nemzedék szárnypróbálgatása (bölcsész vagyok, miért ne érdekelne engemet a költészet gyakorlata is?…).
Teljes szöveg »
2011. április 27. / Szerző: admin
Nincs hozzászólás
www.nka.hu


















