Finn lapszámunk irodalmi anyagát a szerzők és a kiadók kérésére csak korlátozott ideig szerepeltethettük a honlapon. Alább közöljük a különszám irodalmi anyagának tartalomjegyzékét:

Sofi Oksanen: Tisztogatás (részlet)

Tommy Tabermann versei

Sirkka Turkka versei

Juha Itkonen verse

Edith Södergran versei

Ugyan, mi egy kiállítás dolga, feladata, küldetése? Vajon mire vállalkozhat egyáltalán? Miből építkezhet? Kit szólít meg, hogyan és kire számíthat? A válasz(ok) – természetesen – annyi félék, ahányan kiállítást látogatunk.

Az ember, úgy általában és pragmatikusan is, életének hétköznapi és ünnepi helyzeteiben egyaránt hajlamos az általánosításra. Lévén társadalmi életét szterotípiák sorában éli, szinte “ösztönösen” gondolkodik, vonatkoztat el a valóságtól sémák, öröklött, megtanult, élvezett, közömbös vagy kényelmetlen minták szerint.

Teljes szöveg »

Regénytől személyes Dogma-moziig – a Juha-fa ágai-bogai

Juhani Aho nagy sikerű regényének három filmes feldolgozása is született, mielőtt Aki Kaurismäki 1999-ben elkészült a saját, és sajátos Juha-adaptációjával. Mielőtt az évezredzáró Kaurismäki-féle verziót vizsgálnánk premier plánban, javallott, hogy nagylátószögű lencsénket a Juha-családfa idősb hajtásaira irányítsuk, s az ezekből adódó inter- és hipertextuális liánok kibogozásába kezdjünk. A genealógiai gyökérzet, az őstextus Aho regénye, melyben Juha, a dolgos kezű, ám sánta, előnytelen külsejű és élemedett korú telepes és szépséges felesége Marja életét egy oroszföldi házaló kereskedő, a jóképű és –módú Shemeikka forgatja fel fenekestül. A karéliai csábító elszökteti a lányt, hogy háremébe zárhassa őt. Juha pedig botcsinálta-botorkáló népmesei hősként kél útra, hogy meglelje, majd kiszabadítsa az ő Marjáját. Ám mikor élete értelme beismeri, hogy önszántából követte a csábítót Juha csolnakjával beevez egy hűs patak zúgójába, s búcsút mond értelmetlen életének. Történik mindez a hosszú tizenkilencedik század közepének díszletei közepette, s íródik 1911-es esztendőben.

Teljes szöveg »

Képeket készítek, melyeket nézve elindul a fantáziád. Minden, amit életemben láttam, hallottam, megéltem, jelet hagyott bennem. E jelek fehér, ismeretlen foltokkal tarkított térképpé formálódnak.

Képeim többnyire egy bölcsőben születnek álmaimmal – a tudatalattimban.

Teljes szöveg »

Képírás: Mire az ember művésznek ismeri fel önmagát, addigra számot vet tulajdon gyökereivel. A genetikai gyökereivel és a kevésbé kézzel fogható lelki-érzelmiekkel egyaránt. Tudatosan, vagy öntudatlanul. A te gyökereid, Juha, meddig, hová nyúlnak vissza?

Észak-Finnországban, a 10.000 lakosú Pudasjärviben töltöttem az embert leginkább formáló éveimet. Nem hozott lázba sem a halászat, sem a vadászat, sem a röplabda. Pedig rajtuk kívül muzsikálni, olvasni, vagy festegetni lehetett ott szabadidőnkben, többnyire magányosan. Semmiféle kialakult elképzelésem nem volt mi legyek. De a vizuális művészetek bizonyos formái már akkor, ott is érdekeltek.

Teljes szöveg »