A Názáreti Jézust valószínűleg 3 április 7-én, déltájban, Jeruzsálem falain kívül feszítették keresztre a megszálló római hatóság parancsára, a zsidó vallási-politikai elit követelésére. Nyilván sem az ifjú „csoda-rabbi” tanítványai, sem ellenségei nem sejtették, hogy a kivégzésnek ez a kegyetlen és megalázó módja e tett által az emberi sors alapvető szimbólumává válik.

Teljes szöveg »

Keresztül-kasul járja életem s gondolataim, szemlélem és hallgatom, tisztelem és félem. Mégsem tudom, mitévő legyek: a keresztről, a nem vallási értelmű kisbetűsről, világiasan filozofálni számomra értelmetlen, értelmiségi-szellemeskedni becstelen – a Keresztről, a Szentről, ellenben a misztikus Edith Stein szerint csak akkor beszélhetünk, ha teljes mértékben egyek vagyunk vele. Ellentmondásaim közül tehát legkedvesebb keresztábrázolásaimhoz menekülök.

Teljes szöveg »

Öt képre

(az írások szerint)

egyik kezem valamivel csonkább
korcsabb és csenevészebb
mert olvasni egy is elég

Teljes szöveg »

Az igazat megvallva, sokáig nem értettem, mi az a kelta kereszt. Ismertem a formáját, tudtam, kik állították, milyen szellemi közegben jött létre, viszont sosem éreztem át a lelkemmel. A nagy változást három, személyes élmény hozta el számomra.

Teljes szöveg »

…alakját betűk írják itt a térbe…

Lehet, hogy vad ötlet vagonból templomot építeni, mindenesetre nem mindennapi, de én már csak ilyen vagyok, mindenben templomot látok. Új település, vagy városrész – mely nem rendelkezik templommal és/vagy kulturális központtal és így tulajdonképpen hagyományokkal sem – lelkes, aktív lakossága, önkormányzata építhetne egy ilyen általam elképzelt és tervezett új, kísérleti templomot.

Teljes szöveg »

Mottó és tartalomjegyzék harmadik verskönyvemhez

Mosdatás

Nézzük, s közben már gonddal leemelnék
a homlokzatról a Korpuszt; pernyés fehérre
lepte helyén egy év: nem csiszolta hó, szél, eső,
tűnődöm, melyik védhette volna? Civilre,
ingre vetkőzve két sovány, kézügyes szerzetes
készül bánni vele, bő létrán lefelé,
egyik szinte vállára lopja, akár a keresztet,
a kőlap-kereszt falba vasalva marad fönt.
Némán közelednek hozzánk, mi még nyakunkat
nyújtogatjuk a szurkolástól az örök keresztút
murvás, fecskeröptű, alkonyba nyúló udvarközepén.
Ha így utolsó böjti hét s ma nem illő látogatók közt -
íme, mosdatják, magasul leplét ejtve fölénk a teste,
véljük, ragyogni kezd; ajánlja szemünknek a húsvéti Napot.

Teljes szöveg »