Idei utolsó nyári lapszámunk vegyes tematikájú; a címlapon Győrffy Sándor munkája.
Kelemen Lajos József Attila-díjas író, költő hosszú ideig főszerkesztője is volt lapunknak. Emlékét kegyelettel megőrizzük.
a szív ég el utoljára, a szív, / melyben tegnap még ott / fészkelt egy vörösbegy hangja, / majd egyszer csak valahogyan / kötéllé változott, nimfa-illatú / kötélszívvé… (…)
Ha megyek, akkor nem fázom annyira, húzom a bőröndöt, már az ujjaim is meggémberedtek. Egy óra séta után a 8. vágánynál kiírták: Budapest. Hát van Isten, már csak másfél óra várakozás. (…)
Három-négyévesen azt hittem, hogy a fekete kút mélyén valaki lakik. Egy torz ember, aki minden rossz gondolatot visszasuttog annak, aki túl közel hajol. Az öregek ilyenkor csak legyintettek: Ne menj oda, fiam, mert aki belenéz, az magát látja ott, de kifordítva. (…)
A kortárs magyar festészetben Verebics Katalin munkássága a figurális hagyomány radikális újraértelmezését képviseli. Képei a test, az identitás és az emlékezet vizuális konstrukcióit vizsgálják. A festmények nem stabil portrékat mutatnak, hanem fragmentált, egymásra csúszó identitásrétegeket. (…)
elfordítja arcát / a felhajtott gallérú ismerős / sietni kell / nem úgy mint régen / amikor pályaudvarokon / vagy parkok padjain hálózsákban / töltöttük az éjszakát / míg rendőrnek álcázott díszletmunkások / át nem rendezték a színpadot (…)
A Balaton, a tó környéki táj, annak természet adta képződményei: a víz, a berek, a hegy, a szikla – mind jelentős szerepet játszottak Takáts Gyula életében, költészetében, prózájában és képzőművészetében egyaránt. Jelen írásban Takáts életművének méltatlanul keveset emlegetett elbeszéléseivel foglalkozunk. (…)
Visszaemlékezései és naplói egybehangzóan mutatják, hogy milyen meghatározó volt a gyermekkori Balaton-élmény, a nem annyira messze fekvő, a dombok között csak sejtett, titokzatosnak tűnő, hatalmas vízfelület. (…)
A munkák nem tájképek, a kiállítók nem a természet dokumentálására törekszenek. A sokszor erezetekre emlékeztető, hálózati szövevényt sejtető növényi formák pusztán eszközei az emberi természet megidézésének, az alkotók önkifejezésének. (…)
Vegyes tematikájú júliusi lapszámunkkal debütál a Képírás szerkesztőjeként új kollégánk, Szénási Miklós. A borítón Verebics Katalin munkája.
Az erős fekete-fehér kontraszt, a finom szürke tónusok, a határozott, de ugyanakkor törékeny formák és a különféle anyagminőségek – mint például érdes, sima – tapinthatóvá teszik a vizuális megjelenést. (…)
A hosszú utazása után a partra vetett nádcsomó Ízisz-hajóvá lett, majd Ozirisz-orsóvá változtattam. A nádcsomók a Seholból küldött „üzenetek” hordozóivá lettek, pusztuló, bőrrel borított testté változva, magukban hordozva papír, fa, és más anyagokat, megfejthetetlen jeleket. (…)
Ugyan állandó lakhelyem nem a Balatonon van, de életem negyed részét mindig Balatonfenyvesen töltöttem. Itt, a páratlanul hosszú parton a lemenő nap házának lehettem gyakori vendége: a fények és színek drámai változásainak, az égbolton tornyosuló felhők és a víz mozgásszínházának. (…)
© 2026 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
