Page 3 of 99

Zsubori Ervin: A semmi árnyképei

A fény itt olyan módon alkot, hogy – a gép mechanizmusait kihasználva, de az alkotó által befolyásolva – árnykép formájában leképezi azt a teret, ahol nem ütközik bele semmibe… (…)

Zsubori Ervin: Sheet-Cycle No1-25, 1991

Kelle Antal ArtFormer: Úton az anyagtalan szobrászat felé

Ebben a tanulmányban öt olyan műtárgyamról írok, amelyek vizuális modellek, és melyeken jól nyomon követhető, hogy azok egyre jobban függetlenednek magától az anyagtól. Sokkal fontosabb szerep jut a formáknak, a formák egymáshoz kapcsolódásainak, illetve az egymáshoz viszonyított mozgásuknak. (…)

Paksi Endre Lehel: Fénykörnyezetek lehetséges esetei

A hazai fényfestészet kibontakozása szorosan összefüggött a kísérleti elektronikus zenei rendezvényekkel. Az összművészeti igény, ahol a fénykörnyezet egyenrangú elem a hallhatókkal, először az 1990-es évek kezdetén jelent meg Bernáth(y) Sándor poszt-performatív acid partijain. (…)

Balogh István: Lármafa a Tisza partján

Ezerkilencszáznegyvennégy / November kilencedikén / Éjjel háromfejű sárkány tört / A zentai Tiszára / Embereket emésztett el / Majd a föld gyomrába bújt / A vér helyén nőtt ki a lármafa / Hogy kiáltson némák helyett / A mindenkor élőknek (…)

Horváth Viktor: Möbion (részlet a regényből)

Gondosan választottam ki a gépet. Az Egér osztályú felderítők a leggyorsabbak, de minimális a védelmük és a fegyverzetük, a Varjú modellek erősebbek, de túl nagyok, és viszonylag nehezen manőverezhetők, a nagy támadógépek pedig szóba sem jöhettek. Végül egy új generációs Legyet töltettem fel. (…)

Bordos László Zsolt – Orosz Márton – Craig Morrison: A fényművészet kiáltványa

A fény művészete percepciókutatás. Arra keresi a választ, hogyan és mit látunk, hogyan és mit értelmezünk, ennek nyomán pedig hogyan és mit értünk meg! (…)

Gyenes Zsolt: Bevezetés a Fény tematikus számhoz

A fényművészet önálló terület, ahol maga a fény válik főszereplővé. A művek „anyaga” önmagában megfoghatatlan, megragadhatatlan. (…)

2023/9: Start

Idei kilencedik, két hónapon át bővülő lapszámunk a fényművészetet igyekszik feltérképezni – egy olyan önálló művészi területet, ahol maga a fény válik főszereplővé. Az összeállítást Gyenes Zsolt szerkesztette, a címlapon Csízy László munkája.

Mikó Flóra: Kovász

A festő mereven szemezett a kovásszal. Egy régi faszéken ült, enyhén előrehajolt, és úgy bámulta az üveg mögött érlelődő masszát. Az üveg az asztalon állt, ahol rásütött a nap, mert a festő azt olvasta valahol, hogy fontos az állandó hőmérséklet ahhoz, hogy a kovász szép legyen. (…)

Dávid Vera: Láthatóvá tenni, amit magam sem értek

Mindig újrakezdem, új utakat, új felfedeznivalót keresek, a meglepetésnek örülök. (…)

Dávid Vera munkái

Erdős Attila versei

akinek őrülete elmúlt, / aki tébolyából észhez tért, / az minden egészet eltört / az egyetlen részletért

Tanos Márton: Nyelven innen és túl

Erdős Attila költészete alapjaitól ontológiai–metafizikai természetű, a metafizikáé pedig jellemzően egy olyan terület, amely csak a költészet nyelvén képes megszólalni, függetlenül attól, hogy formailag versről vagy prózáról van-e szó. (…)

Mikó F. László: Szúrt seb

A matador épp beül a taxiba, mondja a címet, a fiatal taxisofőrlány bólint, a tükörből nézi a férfi fáradt arcát, ahogyan mozdulatlanul kifelé néz a kocsi ablakán. Este hét múlt. Kicsivel. (…)

« Older posts Newer posts »

© 2024 Képírás — Powered by WordPress

Theme by Anders NorenUp ↑