Szekció

Földem IV

Földem IV

Az összeállítás negyedik része.

Kemsei István: Megismételni a művet

Ama öregember például / naponta kísértette meg az Urat / egy-egy szál lopott téglával. (…)

Bertók László: Elmenni kevés, itt maradni sok

Mint a szemét a föld lágy részein, / összegyűlnek a hülyeségeim. // Forgolódom, hogy ne süsse a nap, / de árnyékból is föltámad a szag. (…)

Papp Árpád: Még egyszer a költészetről

Vakotás, gyerekkori vásárfia tükröm – / Semmi köze trükkökhöz, tükrözéshez. (…)

Csernák Árpád: Végjáték

Természetesen homály volt. Tulajdonképpen: koromsötét, mégis, mintha a falakból, a folyosók kövezetéből fény szivárgott volna; mintha az egész épület élőlény lenne, és márványtestében világító erek és zsigerek pulzálnának. (…)

Matyikó Sebestyén József: És hall az Isten

A gyönyörű kéz és test / karja, lába, / öle az időtlen vágynak / mulandó és múlhatatlan, / mint végül is / a mindig nyitva-tárt és végül is / a leszögezett koporsó. (…)

L. Pálos Éva: Lélekhossz

Lányderekat ölelő / bársonyszalaghossz / mértékével nem mérhető / a „lélek hossza”. (…)

Fésűs Éva: A lényeg

A szépben az a legszebb, / ami leírhatatlan, / a vallomás az, / ami kimondhatatlan (…)

Podmaniczky Szilárd: Nyolcas anya

Az én példaképem először a téeszelnök lett, mert volt kocsija, családja, rendes állása, és mindig úgy állt a haja, hogy bármikor tarthatott értekezletet. Sokszor szerettem volna olyan hajat, de hát hajat nem örökölhet bárkitől az ember. (…)

Káplán Géza: A lírikus túlfeszíti a húrt

Verset? Kevés! Poémát kéne írni. / Megtudhatni, mire való a szó. / Hévvel pakolva fényt a fényre, így, ni! – / S az éghető dalolna, mint a jó. (…)

Papp Árpád: Képeslap, Scipio-szoborral

Ne hidd, / Hogy pénz, hír, hatalom megóvnak! (…)

Püspök Lívia: Görög nyár

Omlatag zuhog ma, sár / marad nyomában: élveteg szivem hajt (…)

Veress Miklós: Somogyi kanászhimnusz

Volt egy országunk: Somogy. / Zöldből idelátszik / maradékul úgy, ahogy / ősök csontvázáig. / Röntgenképül. Ez a múlt – / értünk éltek holtak. (…)

Kerék Imre: Nők, madarak holdfényben

E bucskázó vonalakban, színekben / mennyi játékosság és akrobatika! – / Lényeik emlékeztetnek az ősi / barlangfestmények figuráira (…)

Turányi Tamás: Kaposvári anzix, 1985

A kedvenc kocsma előtt sárga buszok / köpik és nyelik a dolgozót. / Farzsebekben türkiz, / vagy gyöngyházszínű nyelesfésű, / szétült személyi igazolvány. (…)

© 2018 Képírás — Powered by WordPress

Theme by Anders NorenUp ↑