Szívni magadba megszállottan a mérget, a rosszat is,
származásodtól utad (tulajdon semmiségeid és átmenetek
untig ismétlődő saját-magadba) tűrhetetlenül rövid, akár a múmia-korig;
hamis érzés, mímelés minden empátia. (…)
Két emberalak indul kifelé, a poros szekérúton, át a mezőn, az erdőnek. Arany fényben hullámzik a késő délutáni táj. A két ember megy, nem sietnek, de meg sem állnak. Mire elérik az erdőt, árnyékuk megnyúlik és vörösbe hajlik az ég. Messziről kutyaugatást hoz a szél az erdő szélére. A két férfi hallgat. (…)
Nemcsak fotóművész, hanem a fényképnek, de az általában vett képiségnek is egyik kitűnő teoretikusaként tartja számon a szakma, még akkor is, ha maga önmagát „a fénykép és a fényképről való mesék kedvelőjeként” aposztrofálja. (…)
Ars poetica helyett álljon itt velem kapcsolatban egy interjú szövege inkább. Az a beszélgetés, melyet Havadi Nagy Istvánnal, a kolozsvári Képzőművészeti és Design Egyetem esztétika tanárával a közelmúltban folytattam a műtermemben. (…)
Ovidiu Petca számítógépes képgrafikái felmutatják az intermediális alkotás jegyeit: a kollázsokban, montázsokban szintetizáló jelleggel olvadnak össze a különböző eredetű és hatású képi elemek, a mű mégis megőrzi heterogén hatását, dinamikusságát, összetettségét. (…)
Közel kilencvenéves történetével, könyvsorozataival, műhelyeivel, kiállításaival és rendezvényeivel a kolozsvári Korunk az egyik legrégebbi és legnagyobb hatású magyar nyelvű irodalmi-művelődési fórumnak számít. A hozzá kapcsolódó művészeti és tudományos intézmények, rendezvények, kiadványok a tudományok és művészetek egészét átfogják. A szemle sikeresen egyesíti a lokálist a nemzetközivel, a tradíciót az újításokkal; jelentősége messze túlterjed az erdélyi magyar irodalom határain. (…)
Beszélhetünk-e kolozsvári iskoláról? Lehet-e iskolának titulálni egy olyan kezdeményezést, melynek éppen a velejét jelentő fogalom elfogadottsága nem teljes, ennek következtében pedig az egész – igaz, nagyon friss, alig több mint tíz éves – jelenség tisztázatlan, s inkább egy nagyméretű, (szervezetileg) gyenge fonással összeszőtt gyűjtőhálója az egyes megnyilvánulási módoknak. (…)
Ghenie festményeinek egyik fő sajátossága a dolgok, emberek, történések belső természetének megértése, legyenek ezek a dolgok, emberek és történések számunkra szimpatikusak vagy nem szimpatikusak, egyetértésünkkel találkozók vagy elutasításunkat kiváltók. (…)
Adrian Ghenie festményei megszólítanak. Mintha azt mondanák: győződjek meg saját tapasztalatom alapján, hogy amit látok, megtörtént és nem is történt meg, de ott van, le nem tagadhatóan. (…)
Akkor már tudtam valamit arról, ki az a Kós Károly. Persze, még csak annyit, hogy építész és szerkesztő. Meg azt, hogy Kolozsvár – apám szülővárosa – és Kalotaszeg. Boldogtalan, fel nem vett egyetemistajelölt voltam Budapesten. Ezerkilencszázhetvenkettőt írtunk. (…)
Többszörös újrakezdő szerző Demény Péter – újrakezdései műfajokkal, szerepekkel kapcsolódnak össze, miközben kétségtelen, hogy önmagát, saját személyiségét folytatja és viszi színre minduntalan, ahogy újabb és újabb állomásokhoz érkezik pályáján. (…)
Tara érzékeny művész, aki nem vonul elefántcsonttoronyba, nem önmagáért való művészetet művel, hanem erős és biztos erkölcsi alapállásból viszonyul a világ konfliktusokkal teli övezeteinek eseményeihez. (…)
© 2024 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑