Category 2016/2: Emlékezünk

Prágai Tamás: Mikor

Egy lakat feltöretett,
egy pecsét feltöretett, (…)

Prágai Tamás: Barbárokra várva

Talán a kert. Talán
az volna jó: körték, aranyló dáliák
közt egy csordultig hamis, de másik élet,
kerti szék és kinti asztal (…)

Villányi László: Utolsó

A győri éjszakában
a hídon túl
az utolsó nyitva tartó helyen
az állóbüfénél ettünk
még nem az utolsó falatot (…)

Végh Attila: I.M.P.T.

Egy lány, akit valamikor szerettem, azt mondta egyszer: Prágai egy manó.
A lány, akit akkoriban Tamás szeretett, szintén manó volt. Ült két manó az
elvarázsolt pázmándi kertben, és nézte egymást. (…)

Vass Tibor: Sajáthalott

Lenne már egy kis sorszünet, mű. Üres trónszék,
rém-üres angyalok. Éstelen mondatokat akarok, és vesszőtleneket.
Három nap nemtudomholvagyokat, és aztán a fejtámadást.
A hallgatást saját hallottamnak nyilvánítani. (…)

Szondi György: Hol fonat

A Napútban az utolsó tőle érkezett írás (harmadik személyű önkép) – utolsó mondata: „kérdésemre a maga kiismerhetetlen, bájos mosolyával felelt”. Ő. Tamás. (…)

Szilágyi-Nagy Ildikó: Búcsú Prágai Tamástól

Amikor Tamást a kórházban látogattam, minden alkalommal órákig meditáltunk, beszélgettünk olyan dolgokról, melyek a gyógyulását segítették. Mindenkinek egy betegsége van, ennek végső oka a tudatlanság. Tamás aktívan vett részt saját gyógyításában. (…)

Szauer Ágoston: Folytatás

Koravén fák, levelek.
Ez a nyár is hogy elment…
Alig mozdult valami. (…)

Sturm László: Prágai Tamás – ideiglenes összegzés

Sokat vártam a tehetségétől. Nemzedékem legjobb tulajdonságait láttam benne, ébredek rá utólag. (…)

Pápay György: Beavatás, kivonulás

A baráti sörözések számomra gyorstalpalók voltak, hogy mit is gondoljak huszonegynéhány évesen a kortárs irodalmi közegről, illetve milyen optikán keresztül tekintsek rá. Az, hogy van bennem – nyolc évi főszerkesztői munka után is – némi tartózkodás és szkepticizmus ezzel a közeggel kapcsolatban (direkt említem magát a közeget, s nem annak ilyen vagy olyan szereplőit), részben Tamásnak is köszönhető. (…)

Kelemen Lajos: Cédula Tamásnak

A halhatatlanság mint a szívünk legmélyéről fakadó fikció, csakis akkor ér valamit, ha kellően merész, és ahogy az egyéniség a másik egyéniségtől, eltér a róla előre kialakított mindenféle képtől. (…)

Káplán Géza: Érintkezés

Berlin felett az ég angyalokkal telt, szállongnak fel s le a megszolgált otthonosságban, varázsuk és bűntudatuk egyaránt birodalmi sallang. (…)

Iancu Laura: Prágai Tamásnak

Te mondd el nekem: mi újság, végülis mit tudhatunk?
Felénk sok a dolog, a vasárnap is munkanap, de hiába
megyek a Sparba – utoljára ott láttalak –, Te már fizettél,
én még a sorban állok. (…)

Filip Tamás: Prágai Tamásnak

Megmondom őszintén, Prágai Tamást irigyeltem a nevéért. Annyira irodalmi, mintha egy nagy írótól kapta volna ajándékba. (…)

Bokányi Péter: Kedves Tamás!

10 nappal azután, hogy elmentél, Erdélybe utaztam a Kolozsvári Magyar Napokra – jórészt közös barátainkkal. Folyton arra gondoltam, hogy én most itt és oda, Te pedig vajon hol és hova. (…)

« Older posts

© 2024 Képírás — Powered by WordPress

Theme by Anders NorenUp ↑