Nem ismerem azokat, akik felszállnak reggelente, mondta, de már majdnem úgy vagyok velük, mintha ismerném őket. Ott az a magas, rövid hajú nő. Még nem nyugdíjas talán, de nincs túl messze hozzá. Reggelente ott áll a megálló szélén, és várja a barátnőjét, aki mindig, vagy majdnem mindig késve érkezik. A lakótelepen lakhat, és mindig a zebra felől közelít. Nem vág át a parkon, pedig akkor megúszná a várakozást, és nem fékezné le a piros. (…)
Azt mondják, ha az élők visszasírják a holtat,
a halott is velük zokog,
nincs nyugodalma, hazajár ellenőrizni,
bezárták-e az ajtót, elzárták-e
a gázcsapot, hiszen élőként ő volt,
aki elfelejtette ezeket a semmis
dolgokat (…)
Hol volt, hol nem volt, a kacskaringós, fecsegő Kis-Dunában, annak is az Aranyász nevű szigetén élt egy gyönyörű hattyú. Habfehér tollú, bóbitás. Hogy miért volt bóbitája? Majd a későbbiekben kiderül. (…)
Tényleg van átjárás. Gyerekverseim, bár rímesek, ütemesek, de a lényeges motívumok feltűnnek a felnőtt szövegeimben is. (…)
(Beszélgetés Fellinger Károllyal)
Kicsap a láng, ahogy a vaskályhába hajigálja iratait, s a bejárati ajtó csipkefüggönyén át még a gangon ácsorgó SS-katona rendfokozata is kivehető, ahogy a farkaskutya pórázát fél kézzel tartva, húzza a csaholó fejet fel, egész a váll-lap magasságáig. (…)
Egyedül a delfti-kéket szerette, annak ellenére, hogy Delftben soha nem járt. Lehet, hogy nem is fog. (…)
Latorcza kontinens címmel jelent meg a marosvásárhelyi Mentornál egyperces-válogatásom. Már a ”változások”, vagyis a ’89-es ”ellopott forradalom” után, ám az egypercesek még a Ceausescu által létrehozott ”nemzeti-kommunista” időkről szólnak – nekem az adatott meg, abban élni, az kapta el derékban a generációmat. (…)
ha annak idején nem hagyom
abba a dohányzást, most lehetne
szép, középen okkersárga bajuszom,
s barnára pácolódott ujjaimmal
simítanám meg bársony arcodat. (…)
A zsoltárok a vallás és az irodalom még regulálatlan és zabolázatlan szabadcsapatai. És a szabadságot a vallásban nem mindig érezzük. A szabadságot sajnos az irodalomban sem mindig érezzük. Persze aki nem érzi, téved. De aki nem érzi, mégis keresi ezt a szabadságot, az a zsoltárokhoz menekül. Vagy menekülhet. Aki ezt a két szabadságot keresi. Aki mondjuk a képzőművészet előtti szabadságát keresi a művészetnek, az zsoltár-linókat készít. (…)
Munkáira erősen hatnak a képregények, filmek, média. Tartalmilag ötvözi a hagyományost és a modernet. A tartalom mindig valami szokatlanra, titokra, talányra épül, ezeket első látásra nem is mindig vesszük észre. Kérdéseket vetnek fel a képek bennünk, magunknak, a befogadónak kell ezekre választ találnunk, és a lehetőségek számosak. (…)
Boldog lezüllés a földhöz,
Örökösföld aranyáron,
Előled elélt élet hív, ki
Minden halált végighaltál. (…)
semmit sem hozott magával,
talán még ruha sem volt rajta.
pedig a hajnal nem kért egyebet,
csak egy villanást
abból, ami lehetett volna.
akár árnyék vagy bármi hozzá hasonló.
hogy érezhesse, létezik. (…)
Mindegyik kuka tömve. Két zacskó a földön. Egyikben a virágcsokrom. Vagyis a tied. Nem volt vízben, az nyomot hagy a szárakon. A másik zacskóban levélköteg. Felismerem balra dőlő gyöngybetűimet. (…)
Papp Tibor vendégszövegei klasszicisztikus vendégségben múzsával vagy múzsa nélkül (A 70 éves Mesternek, Bohár András váratlan halálakor: „sose mégegyszer”) (…)
© 2024 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑