Láttam, ahogy Rezniková néni a kapuhoz ér. Mindkét kezében súlyos bevásárlószatyor. Kiléptem, és már messziről hangos „Kezit csókolom, Katarina néni”-t eresztettem el az irányába, elsősorban üdvözlésképp, másodsorban, hogy jelenlétemre felhívjam a figyelmét, és a lépteim tempójával egyetemben jelezzem neki, tessék várni, máris nyitom önnek az ajtót. (…)
Lipcsey György a sík és a tér, a tárgyi világ problémakörét szakrális közegbe emelte. Az anyag formálódása új és új alakzatba rendezi a síkokat, felületi minőségeket. (…)
Kezdetben volt a / mesebeli bicska, / pengéje, mint az / Isten szeme, nyitva: // vak embert formált, / köztünk fel-le járjon, / s angyalt is vésett, / égből alászálljon – Lipcsey György-dalok (részlet) (…)
A szerelmes bohóc asszonya / combja közt térdel / ott dúdolja Gilgames énekét: / halandó a halhatatlanságról. (…)
Faluhelyen azt tartják, hogy a jó szomszéd áldás. Meg kell becsülni. A kedvében kell járni. Szívességeit illik mihamarább viszonozni. Ilonának nem volt része ebben az áldásban. Házsártos szomszédasszonya sok bosszúságot okozott neki. Nem telt el egy nap az Isten ege alatt, hogy meg ne botránkoztatta volna. (…)
© 2018 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
