Szekció

2018/1: Január

Mikó F. László: Holbein napja

Jézus fekszik előttem. Fekszik a hátán, feje épp hogy kicsinykét balra billen. Haja zilált, szája félig nyitva. Nem voltak rossz fogai, gondolom. Ahogyan szakálla alatt látszik, szinte nem is volt álla. Orra feltűnően egyenes. (…)

Kelemen Lajos: Kék kép

S mint a fű, ő is elszánt. Élni akar. Miért is mondana le arról, amihez nagyon ért? Az idő meg a gravitáció elbánt vele. Sűrű ráncai mögött rendületlenül vigyázza természettől nyert kiválasztottságát, a valahai finom, gótikus dámát. (…) Részlet a Gyeptéglák a füveskönyvemből című kötetből.

Kelemen Lajos: Meccslabda

Mit számít, hogy ébren vagy-e; / a gyógyulás nem vegyi dolog, felnézni, / mikor annyi minden éppen elmerülne; / a test, a sokat-tudó, szentelt forma, / nem riad az alkalomtól. (…) Vers a Csakis a minden elég című kötetből.

Garami Gréta: Kikeverhetetlen árnyalatok – Kárpáti Tamás kiállításáról

Kárpáti Tamás hagyományos formátumú vászonképein nemcsak a lepattogzott aranyozású, díszes, stukkómintás keretek utalnak a barokk oltárképekre, hanem a festészeti technika is, a lazúros olajfesték. A sokszor leheletnyi árnyalatbeli különbséget mutató festékrétegeket akár 8–10 rétegben hordja föl a művész egymás után. A festékben a festékanyaghoz képest elég sok a kötőanyag, azaz az olaj, így a száradás után áttetsző marad, és látható lesz az alatta lévő réteg is. (…)

Farkas István korai rajzai

S. Nagy Katalin: Farkas István korai rajzai

Az aktrajzok többsége határozott kontúrok, erőteljes, lendületes körvonalak közé zárt. Azok a tónus-, folt- és vonalértékek, modulációk, amelyek akkor és ott alakulnak ki, megőrződnek az 1920 és 1924 között Budapesten és Dalmáciában készült szénrajzokon. (…)

Krulik Zoltán: Az utolsó papírrepülő (részlet)

Játsszunk el a gondolattal: például Rákosi elvtárs, mondjuk, hasonlatos Sztálin elvtárshoz. Filmhíradó, 1940. Moszkva. Vörös tér. Dísztribün. Megvan? Egymás mellett. Sztálin elvtárs, Rákosi elvtárs. Jó-jó, csak hangosan gondolkodom, nem olyan – hisz a szivarvágóját sem bízná rá Sztálin elvtárs Rákosi elvtársra, ha momentán a csicskása lenne, tudjuk, így gondolta magában Berija elvtárs, s mondta is, igen, kimondta egy szűk plénumon –, csak hasonlatos. (…)

Krulik Zoltán: A diktafon

– Prágában leszállok! – mondta egy laza karlendítéssel és nem állt be a szája. Mi az neki, hat óra ácsorgás. Mondjuk, jókat is mondott néha, a sokadik után mentem be a kupéba és húztam elő az ajándéknak szánt italt a hátizsákból. Hogy valóban whisky volt-e, vagy valami lőre, nem emlékszem. Mondtad, ne igyuk meg, ezt kérték az endékás rokonok, náluk nincs ilyesmi, de annyira beindultam a srácra, igaz már pár sörrel alapoztunk, amit ő hozott fel a vonatra az Utasellátó büféjéből. (…)

Hegyi Zoltán Imre: Hunyadi utca – a vár alatt

Nézd. Itt nő bennem. És itt fogy el. / Az a ház bal szélről a munkahelyem. / Itt telik. Meg és el. Fűt és jegel. / Naponta. Az ostrom-ütött üres telek / mellett. Ahol most egy park van. / Néhány fa. Kutyaszar az avarban.

Kelebi Kiss István versei

a fűszál hegyén hangya / nyújtózik hogy égre másszon / próbálkozik majd föladja / (apró megvalósulatlan álom) (…)

Sejben Lajos festményei

Sejben Lajos térplasztikái

Nagy Imre: Tünékeny idő – Sejben Lajos munkásságáról

Sejben Lajos két műfajban fejti ki képzőművészeti tevékenységét: a vakrámára festett vászon lehatárolt felületén olajfestékkel, és a tértől-anyagtól nem korlátozott térplasztikák világában. Szabadon jár át a műfaji határokon és a stiláris territóriumokon, hogy autonóm, csak rá jellemző művek kerüljenek ki keze alól. (…)

Start: 2018/1

Idei első, januári lapszámunk nem egyetlen tematikára épül; a publikációk ezúttal is négynaponta követik majd egymást.

© 2018 Képírás — Powered by WordPress

Theme by Anders NorenUp ↑