Szekció

2018/4: Filter

Kántás Balázs: Ember az ürességben, üresség az emberben

A jelen esszé írásakor épp hatvanéves költő, Turczi István egyetlen kötetben közölt, 1100 soros, elégia műfajmegjelöléssel ellátott Üresség című grandiózus hosszúverse a szerző saját, a könyv fülszövegén feltüntetett megfogalmazása szerint lírai főműve. Habár egy hatvanéves alkotó esetében nyilván nem beszélhetünk lezárt életműről, a megjelölés mind az Üresség terjedelmét, mind pedig poétikai-esztétikai színvonalát illetően találó lehet, ha a szerző önnön művéről tett megállapítását a következőképpen pontosítjuk: eddigi lírai életművének legjelentősebb darabja. (…)

Turczi István: Látom

Felnőttél. / Megkötve szívben, csontozatban, / földi műveletekre készen. / Már fáj a bőröd alatti vándorlás. / Tagadásokon bukdácsolsz át, / idegen mondatok hullanak eléd.

Láng Eszter: „Olyan lesz az út, amilyenre kövezzük” – Turczi István beszélgetéskötetéről

A Spanyolnátha Könyvek Falánk idő címmel megjelentetett kötete az utóbbi, mintegy két évtizedben Turczi Istvánnal készített interjúkat és interjú-részleteket gyűjtötte egybe. Pályatársak, újságírók, szerkesztők faggatják, megismerni akarván a titkot, az alkotó- és szervezőmunka belső hajtóerejét, a világról való gondolkodás fundamentumát, egy követésre méltó értékrendet.

Vidéki Bianka: Örökimádás

– Cssss, tudod, itt nem lehet hangoskodni. Olyan, mint a könyvtár. / – Hol vannak a könyvek, nagyi? / – Itt nem olvasunk. / – Akkor mit csinálunk? / – Befelé beszélünk. (…)

Vidéki Bianka: Nehéz nap ON

megint reggel, / megint hónaljszag a villamoson // észrevétlenül, / ahogy a felszállás előtt beszívott utolsó slukk füstje szétterül, / kitöltöm a rendelkezésemre álló teret (…)

Nyolczas Marcsi: Tehénplecsni

Mióta férje, Bandi, az égi italboltokat látogatja a földiek helyett, már nem szólította senki Mancika, drágámnak. Pedig azt kedvelte leginkább. Mostanában Manci néni. Így hívják a szomszéd Halmos doktorék is, akikhez takarítani jár. Kell egy kis kiegészítés a nyugdíjhoz. A doktorék családtagként kezelik a dolgos nénit, most is áthívták karácsonyi vacsorára. Amihez ő is hozzájárul egy kis meglepetéssel.

Nyolczas Marcsi: Vágányzár

A rendőrök, miután látták, hogy nem kell intézkedniük, beültek az autóba és elmentek. A tűzoltó, kezében a baltával, parancsra várva állt a bejáratnál. Betöri az ajtót, ha azzal megmenti az apámat. Mivel rendeződni látszanak a dolgok, ő is visszavonult. Miután mindenki eltűnt a kapunk elől, apám keresésére indultam. (…)

Lénárt Zsuzsa: Ajándék

A szekrényhez sétál. A legfelső polcon egy ünnepi csomagolású doboz. Elolvassa a hozzá írt versidézetet. Már egy hónapja vár rá, hogy átadja. Nem kellett gondolkodnia az ajándékon. Ősszel, az egyik találkozásukkor beszélt róla, hogy ezt szeretné. Azonnal hazahozta, nehogy más vigye el. Gyakran ábrándozott erről a mai napról. Ahogyan átadja. Átveszi. Kibontja. Meglepődik. Együtt örülnek. (…)

Lénárt Zsuzsa: Erkölcsi bizonyítvány

Nagy buli volt. Egész éjjel egyik helyről mentek át a másikba. Versenyt ittak. Flörtöltek a lányokkal. Gyurinak az egyiket sikerült befűznie. Több mint két óra múlva került csak elő. Hajnal négykor indultak haza. Peti lehányta a kocsi ajtaját, mielőtt beszállt. Kihalt volt az út. Harminc kilométeren át nem jött velük szemben senki. (…)

Lantosi Nóra: Béla a Vaterán

Zseniális ötlete támadt: Bélát felteszi a Vaterára, vajon mennyit fizetnek érte. Először keresett egy fiatalos képet róla, majd megszületett a hirdetés szövege is. Jó állapotban lévő férj, kicsit használt, de extrákkal rendelkező (mos, főz, takarít); kikiáltási ár: 300 000 HUF (…)

Lantosi Nóra: Retúr

Mindig az ablaknál ült. A kerekek zakatolása megnyugtatta. Retúrt vett. Ahogy suhantak a zöld mezők, a virágos fák, egyre erősebbnek érezte magát. Mire megérkezett az állomásra, már mosolyogni is tudott. Megigazította a ruháját, sminkelt, éppen indult a villamos. Csak egy megálló volt, néha lesétált. Ahogy meglátta az épületet, már nyirkos lett a tenyere. (…)

Abafáy-Deák Csillag – Kölüs Lajos: Ami idővel megérik – Steinhübel Zoltán művészetéről

Steinhübel Zoltán műveit látva a természetben érezzük magunkat, miközben absztrahált, geometrikus műveket, kisplasztikákat alkot. Visszatérő motívuma a vonal, a négyzet, a téglalap, a kocka, a háromszög, a trapéz, a henger, a kúp elem, ezeket variálja, az egyszerűségre törekszik. Műve a környező világ része, benne lélegzik, benne találja meg határait és elevenségét, mozdulatlanságát és időtlenségét. (…)

Kölüs Lajos: Zita

El fogok késni, Zita vár, nem parázik, de épp ez az egészben a félelmetes. Más lány dühös lenne, ha a fiúja késne, és talán le is lépne, nem várná meg. Zita megvár. Néz a szemembe, és mosolyog. Mintha kést szúrna a hátamba. Zita nem vérengzős, sosem lenne belőle vámpír. Belőlem hamarabb. (…)

Kölüs Lajos: Fényesítés

Elment az esze a Tibinek! Csak akkor vesz el feleségül, ha fényesítem az agyam. Még ilyet, fényesíteni az agyam! Mintha a báli cipőmet fényesíteném. Hatvan valahány évesen bolonduljak meg, inkább maradok özvegyen. Három férjet temettem el, de egyik sem kért tőlem ilyesmit, agyfényesítés. (…)

Kákonyi Lucia: Rongybaba

Úgy tűnt, a férfi élete nem terjedt tovább a városi fürdőnél. Sakkozott a vízben, sörözött a parton, nőkkel pózolt a napozóteraszon. Mara rátapadt a képernyőre, kereste azt a bizonyos arcot, de hiába. Visszament a szobájába. Rejtve lépett be a közösségi oldalára. Kínos lett volna, ha kiderül, nem mondott igazat az asszisztensének a hozzáférést illetően. (…)

© 2018 Képírás — Powered by WordPress

Theme by Anders NorenUp ↑