Szekció

2018/4: Filter

Abafáy-Deák Csillag – Kölüs Lajos: Ami idővel megérik – Steinhübel Zoltán művészetéről

Steinhübel Zoltán műveit látva a természetben érezzük magunkat, miközben absztrahált, geometrikus műveket, kisplasztikákat alkot. Visszatérő motívuma a vonal, a négyzet, a téglalap, a kocka, a háromszög, a trapéz, a henger, a kúp elem, ezeket variálja, az egyszerűségre törekszik. Műve a környező világ része, benne lélegzik, benne találja meg határait és elevenségét, mozdulatlanságát és időtlenségét. (…)

Kölüs Lajos: Zita

El fogok késni, Zita vár, nem parázik, de épp ez az egészben a félelmetes. Más lány dühös lenne, ha a fiúja késne, és talán le is lépne, nem várná meg. Zita megvár. Néz a szemembe, és mosolyog. Mintha kést szúrna a hátamba. Zita nem vérengzős, sosem lenne belőle vámpír. Belőlem hamarabb. (…)

Kölüs Lajos: Fényesítés

Elment az esze a Tibinek! Csak akkor vesz el feleségül, ha fényesítem az agyam. Még ilyet, fényesíteni az agyam! Mintha a báli cipőmet fényesíteném. Hatvan valahány évesen bolonduljak meg, inkább maradok özvegyen. Három férjet temettem el, de egyik sem kért tőlem ilyesmit, agyfényesítés. (…)

Kákonyi Lucia: Rongybaba

Úgy tűnt, a férfi élete nem terjedt tovább a városi fürdőnél. Sakkozott a vízben, sörözött a parton, nőkkel pózolt a napozóteraszon. Mara rátapadt a képernyőre, kereste azt a bizonyos arcot, de hiába. Visszament a szobájába. Rejtve lépett be a közösségi oldalára. Kínos lett volna, ha kiderül, nem mondott igazat az asszisztensének a hozzáférést illetően. (…)

Kákonyi Lucia: Magának mi jut eszébe Chiléről?

Szeretek csak úgy beleolvasni a könyvekbe, és mágikus erőt tulajdonítani a véletlenül szembe jövő soroknak. Az első mondat, amit elolvastam, ez volt: Ma mindenki tud írni, aki ráér! Erre ne legyünk büszkék, ez a vég jele. Mindent megértettem. (…)

Hekl Krisztina: Terápia négy tételben

Mikor érezték először, hogy már nem kívánják egymást, nem működnek férfiként és nőként? A fiatal pár összerezzen. Egymásra néznek, azután a terapeutára. Hirtelen elhiszik, hogy a veséjükbe lát. A leggyengébb pontot támadja, rögtön, az első ülés alkalmával. (…)

Hekl Krisztina: Az esés

Az esés pillanatában már tudom, hogy ebből baj lesz. Amikor az ember maga körül nem folyamatos filmet lát, hanem képkockák sorozatát, akkor mindig baj van.

Hegedűs Ágota: profánmetán

melletted verset ír egy nő, egy óra alatt hatot, előbb címet ad, utána / bávatag, megdőlő tekintettel, / magabiztosan, tollal, határidőnaplóba, nem javít (…)

Hegedűs Ágota: meg az enyém

a tökéletesség mértani követelmény, ha kézzel rajzolok, készüljek fel. / kézzel rajzolok, lötyögve, vajpuha üléseken utazom délre, / előveszem a fekete szemceruzám. persze megcsúszik.

Hegedüs András: Egy gyűrű

Nézzük meg az alapkoncepciót! Van ugye Frodó, az agglegény. Járja a Megyét, hol egyedül, hol a barátaival. Akkor fekszik, akkor kel, amikor akar, ehet, ihat kedvére. Aztán amikor először felhúzza a gyűrűt, megpecsételődik a sorsa! A felszínen a történet arról szól, hogy új kalandokba bonyolódik, de valójában elveszíti a szabadságát! És ez egyre erőteljesebben látszik, ahogy haladunk előre. (…)

Hegedüs András: Emese

Nehezen szerette meg az Emesét. Amikor először találkoztak, még a nevét sem tudta, és nem gondolta, hogy egyáltalán meg kell majd szeretnie. Miért is tette volna? Élte a fiatal egyetemisták életét, annyi lány nyüzsgött körülötte, hogy bőven tudott válogatni közülük. Bár akkor épp nem volt senki, és az Emese váratlan vendégként érkezett. Letaglózta, megcibálta, aztán egy hónap múlva továbbállt, nyoma is alig maradt. De abban a harminc napban mintha fátyol ereszkedett volna a szemére, a végére már majdnem beleőrült. Végül azonban Emese elment, és remélte, vissza sem jön többé. (…)

Gaál-Nyeste Katalin: Neked akarok írni

Azt hallották valahol, hogy ilyenkor engedni kell, mert nagyobb baj lehet belőle, és még azt is, hogy nem szabad elkövetni azt a hibát, hogy engedünk, mert komoly következményei lehetnek. Lettek is. De nem erről akarok neked írni. (…)

Gaál-Nyeste Katalin: Zsibbadás

elmentél az ajtó tárva van / nem jön be úgysem senki / kerülnek engem mindenki fél / elkapja tőlem / nem ragályos / te vagy egyedül aki azt mondod / valami idehajtott hozzám (…)

Budai Gabriella: Zarándoklat

– Kiskundorozsma óta hallgatsz, szívem. / – Mégis, miről kéne beszélnem? / – Például, hogy hogy tetszett az előadás. / – Forduljon jobbra! Legyen szíves, forduljon jobbra! / – Nem tetszett? / – Nem. És ha még egyszer meg kell néznem a Mamma Miát, én tökön szúrom magamat. / – Köszönöm szépen. Annyit kér tőled a várandós feleséged, hogy elvidd Szegedre, és te tökön akarod szúrni magad. (…)

Budai Gabriella: Nem csinál rendet

Sáros zsoltároskönyv. Galamb tolla. Múlt héten egy döglött kutyakölyköt is hazahozott. Kizavartam. A küszöbön aludt el, a kutyát ölelve. Megverjem? Annál rosszabb. (…)

© 2018 Képírás — Powered by WordPress

Theme by Anders NorenUp ↑