Szekció

2018/4: Filter

Aradi Gizella: Nyilván nem

A vezető nem válaszolt. Szemeit meresztgette a legközelebbi lámpaoszlop felé. Mintha Aranka, a volt felesége suhant volna át a síneken abban a csinos, nefelejcskék kiskosztümben, amit annyira szeretett rajta. Persze most sem volt egyedül. Az a férfi a derekánál ölelte át és együtt lebegtek, szinte az orra előtt. A vezető a keze fejével letörölte a homlokán kiütköző verejtéket, és egy pillanatra összeszorította a szemét, amelybe ferde tűket szúrt a téli napfény. Mire kinyitotta, a káprázat eltűnt. (…)

Aradi Gizella: Hotel Éden

Én vagyok, szívem, mondta kapkodva, és abban reménykedett, a nő nem lesz nagyon mérges, amiért tegnap este óta nem hívta fel. A nő persze rögtön szemrehányást tett, milyen nagyon aggódott, hogy a férfiről tizenkét órája nem kapott semmi hírt. Az úr megadóan bólintott ugyan, miközben áttette a telefont a másik fülére, de csendesen megjegyezte, csak tizenegy és fél órája nem hallatott magáról. Egészen pontosan emlékezett erre, mert egyáltalán nem volt könnyű kitalálnia, milyen ürüggyel tudna este kiszabadulni a szállodai szobájukból. (…)

Abafáy-Deák Csillag: Nem könnyű szeretni

Ha már gyerekünk nem lett, és most már biztos, hogy sajnos nem is lesz, legalább egy kutya mozogjon körülöttünk. Lehet nagy vagy kicsi, fajtatiszta vagy korcs, mindegy. De Gyuszi hallani se akart erről. (…)

Abafáy-Deák Csillag: Norvég minta

A kislány jó hallgatóság, nézi a kötés hátát is, és folyton kérdez, Borcsa szakszerűen magyaráz, ez többszínű, mintás kötés, úgy nevezik, norvég minta, annyi gombolyaggal kötjük, ahány színt alkalmazunk. Látod, itt vannak a gombolyagok, külön kis zacskókban, hogy össze ne keveredjenek, bogozódjanak. Az éppen nem használt fonalat a munka visszáján, lazán vezetjük, a mintát ezen a kockás papíron készítjük elő. Itt középen csillagok lesznek. Hogy csillogjon a Lacidnak, simította meg a mintát Panni. Az asszony magához ölelte a kislányt, igen, talán így hamarabb hazatalál. (…)

Turczi István: „Filterezők” – Egy írócsoport margójára

Tanítani jó. Tanítani rossz. Oké, vicceltem. De az nem vicc, hogy közel tíz éve, hogy a balatonszemesi tábor cigifüstös, borszagú elszigeteltségében egy maroknyi csapat hozzám szegődött, és irodalomról kezdtünk beszélgetni, prózának és versnek látszó szövegtárgyakat gyártottunk a magunk és egymás örömére. Eltelt a nyár, és nyaggatni kezdtek, hogy folytassuk. (…)

© 2018 Képírás — Powered by WordPress

Theme by Anders NorenUp ↑