Azokra kell néznünk, amit nem látunk. A láthatatlan dolgok örökkévalók. Beveri az esőt a szél, a nyitott ablakon, a géppapírokra. Valaminek lennie kell ahhoz, hogy meg tudjon jelenni benne a jel. A vízjelbe ivódik az ég harmata. (…)
Kiválaszt – kinéz! – a Mindenség Nagyáruházból egy mezőgazdasági gépelemet, egy építési betonelemet, és mind a többit, s azt mondja: jó! Jó, hogy vagytok. És addig foglalatoskodik velük, addig működteti az érzelmeit, amíg lelke felindul, keze is megindul, s kimetszi kegyeltjeit haszonelvű közegükből; neutrális térbe helyezi, áttöri a szitán, s néha még meg is festi. (…)
ez mind csak faszád, ami mögötte van nem látható, de mindenki tudja, hogy ott semmi nincs; kifelé hátborzongatóan tetszetős, vagy sokkolóan esztétikus talán? lehetetlen szavakat találni rá (…)
Pataki Tibor úgy festő, hogy szobrász, akinek az alapanyagát már egyszer és előtte legyártották, úgy író, hogy mindent megírtak helyette, amit ő gyakorlatilag fel sem használ, úgy gondolkodó, hogy ismeri a gondolkodás ellehetetlenülését azon a területen, ahová művészi ambíciói és felismerései, tapasztalata és folyamatos kíváncsisága ragadtatták. (…)
A vágatlan lapok „mássága” konkrétan vezet a Pataki-féle kreatív könyvhasználat egyénített műfajához. Ő is vág a könyvön, de gyakran más, új, funkciómentes irányokban. Ha meg is jelennek betűk az új metszeten, mégsem olvasható a felület – szinte Braille-írás az eredmény. Pont ez a művész terve: a kimondhatatlant nem tudjuk leírni sem, közölni képpel mégis tudjuk. (…)
A vallások külsőségei soha nem érdekeltek, csak az Ismeretlen Isten. De ha meg akarod találni Istent, képrombolóvá kell lenned, a saját istenképeid rombolójává… (…)
Nézed, hogy az egyik sínpáron / távolodik, a másikon közeledik. / Ha elmegy, nem látod többé. / Ha visszatér, nem az lesz, akit / ismertél. (…)
Az új évtizedben az első lapszámunk vegyes tematikájú. A címlapon Pataki Tibor Könyvtáj LXV című munkája.
© 2024 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
