Van abban ugyanis valami leírhatatlan szépség, ahogy egy üres feleses üveg zúzmarás lesz, vagy széttörik rajta a fény. Az elkortyolt sugarak nyomában megfoghatatlan tragikum jár persze. „Behúzott szárnyú felfelé zuhanás.” Semmi más. (…)
Az én döntésem volt, hogy legyen Übü kiállítás. Arra gondoltam, hogy ez nálam afféle cégér, embléma, ismertetőjegy, jó, akkor dolgozzunk rá, használjuk ki: ez a pali übüket fest, hát akkor tényleg fessen übüket. Korábban soha nem volt csak Übü képeket felvonultató tárlat. Legyen most. (…)
groteszk a vérpadon a nap / a guillotine ha elakad / mint lift két emelet között / a csúf ha szépnek öltözött / groteszk a hóhér aki sír / groteszk a pulpitus – ha sír (…)
Groteszk stilizáció Bacsó Péter, Jiří Menzel és Emir Kusturica filmjeiben Örkény István Tótékja a magyar groteszk irodalom egyik alapműve, amelyből Fábri Zoltán Isten hozta, őrnagy úr! (1969) címmel készített filmklasszikust. Bacsó Péter A tanújának (1969) betiltása miatt tulajdonképpen ez lett… Continue Reading →
A kiállítás címe – Monarchie–Anarchie – egyszerre utal a szövevényes múltra, amelyhez elválaszthatatlan szálak kötik az alkotókat, és a határátlépésre, amely a művészi kifejezés szabadságát jelenti. A testbeszédek zónahatárait térképezik fel, jelölik ki, kérdőjelezik meg a művészek, miközben az életre is figyelnek, az életre is irányítják tekintetünket. (…)
Ez a konfrontáció zónája. Konfrontálódik a látogató mindhárom alkotó esetében, Verebics Ágnes, Vivien Kabar és Verebics Katalin műveit nézve: saját félelmeivel, a sebezhetőséggel, a kiszolgáltatottsággal, de e mögött ott van a dacos ellenállás és valami ősi női erő, princípium. (…)
Kiköltözteti a látványt. Inkább egy hárfát hallgat. / A gramofont. A kerek asztalkát. / A hangszóróból kibúvó rezonanciát. / A sarkot, ahol ott a széles karfájú, plüss fotel. / Az ágyat, aminek a fejtámlája fölött a jel. (…)
Örkény tehát megvalósította azt a fajta szépprózát, amelyben a történelem maga a történetekbe foglalt Történés! Tudta, hogy az értelmezés sohasem végleges. Az olvasat a befogadás illúziója. Még ha írásban rögzül, akkor sem „szentírás”. Beleszólhat a következő korszak, ollózhat belőle az idő. (…)
Rékassy Csaba művészetét tanulmányozva érthetjük meg teljes mélységében, hogy mi is a „groteszk” filozófiai lényege, bár fametszetei, rézkarcai, rézmetszetei vonalvezetése, formai megoldása – akárcsak technikai kivitelezése – klasszikus, finom esztétikájú művessége közelíti a reneszánsz nagy grafikusmestereinek magasságát, és nem találunk e grafikai lapokon semmi olyan torzságot, ami azokra a bizarr reneszánsz díszítményekre emlékeztetne, amelyeket Néró császár palotájának, a Domus Aureának a falfestményei alapján konstruáltak a cinquecento építői és falfestői.
Josef K. a 20. századi ember portréja, aki magára maradt az ismeretlen és megismerhetetlen törvénnyel. A groteszk a 20. század realizmusa, hogy ne mondjuk, realitása. Érvényessége nem csökkent a századforduló óta. Ha levethetnénk a biológiai természettől kapott test-álarcunkat, megannyi K. úr nézne ránk vissza a tükörből, vagy a tükör mögül. A per ellenünk is folyik. (…)
© 2024 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
