István és képei állapotaiban megállítanak. Nem az elmúlás szomorúságát, hanem a változás kíváncsiságát ébresztik fel bennünk. (…)
Pelerin hab-fodra: korai alkonyra / szabott hölgybánat… / Egyenes testtartás – ha törik, ha / szakad a szép erőmű… // Pártatlan prímszámlét és kihívó mélabú. (…)
Az ezredforduló első éveiben egyre erősebben vetődött fel, hogy a balatoni temetőkben nyugvó neves emberekről össze kellene állítani egy megbízható névsort, majd felkeresni és lefotózni sírjukat, összeállítani az életrajzukat, emlékezetüket. (…)
Valamikor áthajóztunk a másik oldalra. / Valamikor, régen. Akkor még minden / más volt. Ennek mintegy ötven éve, na, / nem éppen annyi, talán csak negyvenhat. (…)
Annak ellenére, hogy Bocz alapvető eleme a kő, s viszonylag kevesebb szobrot és domborművet alkotott fából és fémből, munkásságában több mint négy évtizeden keresztül fontos szerepet játszott a rajz a benyomások, tervek, kompozíciók megőrzéséhez. (…)
Vénusz a Balatonban születik. A vízben. A parton meg Ámor. A Balaton bajadérja persze sellő. Apróbb, mint a pelyvapor. Csak siserés udvarnépe révén látszik, hogy bejárja a víztükör széles-fényes mezőségeit. (…)
Az alábbiakban arra teszünk kísérletet, hogy Takáts Gyula (1911–2008) költő, író, műfordító, múzeumigazgató és Borsos Miklós (1906–1990) szobrász- és éremművész, grafikus több évtizedes kapcsolatának történetét vázoljuk fel Borsos 22, 1961 és 1982 között keletkezett, Takátshoz szóló levelére támaszkodva. (…)
A kis tihanyi nyaraló, amely mellőzött minden luxust, de amely körül a kert az 1960-as évekre országosan ismert lett, nemcsak a parányi műterme szabadba való meghosszabbításának a lehetőségét kínálta számára. A természetből, a balatoni tájból és irodalmi, zenei élményekből inspirálódó alkotás mellett hosszú évtizedekre a társasági élet egyik fontos helyszíne és a művésztársaival együtt teremtett világ közepe lett. (…)
Takáts Gyula költő, Martyn Ferenc festő- és grafikusművész, valamint Takács Jenő zeneszerző találkozásairól lesz szó, olyan dokumentumok bemutatásával, amelyek az olvasókon kívül az irodalom- és művészettörténeti köztudat számára is újdonsággal szolgálnak. (…)
A Rippl-Rónai „iskolában” festőnek készült Takáts Gyula – ahogy ő fogalmazta – „több oldalról kapja a fényt”: fest, rajzol, versel… és a körülötte tobzódó látvány csodálatára örömmel invitál másokat is. (…)
Takáts Gyula első találkozása a Balatonnal szinte szimbolikus helyszínen történik. Egy gyerekkori édenkertből csodálkozik rá először a Balatonra. Egyikéből azoknak a kerteknek, amelyek számára mindig is egyfajta sajátos, egyéni, mitikus színteret jelentettek, a tudás, a bőség, a világ/teremtés, a rend, a béke, a természet és az ember egymásra utaltságának-találásának és harmóniájának színtereit. (…)
A Képírás immár harmadik alkalommal szenteli a három nyári hónapot a Balatonnak, mert „nekünk a Balaton a Riviéra”. Felvidéke pedig a mi Toscanánk. Ahogy Oláh Miklós írta a tavalyi bevezetőjében, az most is áll: az idei nyári szám tartalmát is „a balatoniság adja, rendezi egybe”. (…)
Balaton tematikájú lapszámunk tripla szám, mindhárom nyári hónapot felöleli. A címlapon Borsos Miklós Sellő című szobra látható.
© 2024 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
