Van, aki egy gesztussal letudja (vagy éppenséggel egyetlen gesztusba belesűrít mindent), más felkollázsolja a fél művészettörténetet a szalvétányi felületre. (…)
Nézd csak Péter, szép, fehér papírt fogok, / mint a hó, sőt, szinte jég már, tükör-jég, s ide, / pont ide, e csillogó, fénylő és sima / jégtükörnek éppen a közepibe / beleírlak – játék-öröm nekem: / KÁNTOR PÉTER (…)
Aki csak egy rövid időre is magáénak tekinti Bátai Sándor műveinek terét, rögtön megérzi, hogy alkotásaiban valami külön erő lüktet. A köztesség rőt-vörös, örök-barna konzerv-színén valami sajátos regényesség igyekszik áttörni. (…)
Rápillantott a vezérlőpanelre: tizenkét számozott nyomógombot látott. Hm, mintha ez a ház csak négyemeletes lenne, gondolta kicsit csodálkozva, ám erőt vett rajta a kíváncsiság, s megnyomta a 12-es gombot. Az ajtó azonnal becsukódott, s a lift határozott lendülettel elindult fölfelé. (…)
A tökéletesen nonfiguratív munkáktól a szimbolikus-allegorikus karakterű, vagy tájélmények emlékét sugalló absztrakt műveken át a figuratív részleteket őrző képekig terjed a skála. Mindez nem bizonytalanságot, ellenkezőleg, a teljességre, változatosságra törekvést jelez. (…)
Ez a dolgozat a hang és mozgókép sajátos kapcsolatát vizsgálja az audiovizuális művészet területén. Példákat sorakoztat fel a szerző az utóbbi időszakban készült és különböző fesztiválokon, illetve galériákban bemutatott opuszaiból.
Az idei tavasz első lapszáma különleges tematikájú: ezúttal a szerkesztőség négy tagja mutatja meg alkotói énjét, két-két megjelenés erejéig. A Szerkesztői szám ötletgazdája Láng Eszter, szerkesztői a szerkesztők… A címlapon Zsubori Ervin munkája.
© 2024 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
