Category 2023/7: Balaton

Spindler Zsolt: A Magyar-tenger kalózai

A szemesi mólón sétálgattunk éppen Shark Babyvel. Állt a levegő, a fények vakítóan fehérek voltak, izzott a kő, a beton, és mi mind a ketten behúzódtunk a világítótorony ferde árnyékába, úgy álltunk ott mi is, ferdén. (…)

Gyorgyevics Tamás: Városból falura, városból városba

Valakinek írni kellene a hetven évvel ezelőtti Almádiról, mégpedig a „pestiek”, a nyaralók szempontjából. A június közepén érkező nagymamákról és unokákról (mert a szülők ekkoriban még szombaton is dolgoztak). (…)

Petőcz András: Talán újra – és itthon is

Talán újra és megint. / Balaton, vízpart, mosoly. / Ha mosoly, attól, akitől. // Nem remélek semmit. / Pedig szeretném. Ha lehet. / De nem kérek, nem, soha. (…)

Sinkó István: Uzsa – gondolat és praxis

A művésztelep kizárólag az absztrakció irányába elkötelezett művészeket vár kéthetes alkotómunkára. Olyan alkotókat, festőket, grafikusokat és fotósokat, akik alkotói oeuvre-jüket elsősorban a forma és tér redukciójában, absztrahálásában és újraértelmezésében gondolják tovább. (…)

Vers a parton, vers a peronon, 2023

Az idén szeptember elejéig immár 30 vasútállomáson hallhatók versek a Balatonnál. Válogatásunkban Szőcs Petra, Dukay Nagy Ádám, Kemény István és Géczi János egy-egy verse olvasható.

Ladányi István: Váltott ló – Alkotói portré Géczi Jánosról

Költő, prózaíró, képzőművész alkotó, szervező, kezdeményező, szerkesztő, olvasó és értelmező értelmiségi, rózsakutató művelődéstörténész, kultúraantropológus, nevelés- és nevelődéskutató, tanár, az élővilágot szemlélő biológus, kertművelő, élménygyűjtő, jelenlévő. Kapásból lehetne folytatni, további hiányérzetekkel. (…)

Láng Eszter kérdezi Géczi Jánost: Négy vers kapcsán

Mindegyik költő egyforma: a saját személyisége kohójában izzítja az élményeit. Én már egyetlen eljárásúvá lettem, a benyomásokat elrendezik a tapasztalataim és a civilizációs ismereteim, amelyek aztán mikrotörténetekké válnak. (…)

Géczi János versei

A rózsák színe sosem tűnt el. / A piros rózsák pirosak maradtak, / a fehér rózsák fehérek maradtak, / a sárga rózsák sárgák. (…)

Géczi János: Minimalista kollázsok

Spindler Zsolt: Az almádi rend őre, avagy „Balatont is néked őrzöm”

Én az előbb bemásztam már a strandra. De az öcsém csak küszködött, nem sikerült neki, úgyhogy visszamásztam érte. Most mindketten kívül vagyunk, kétségbe esve próbálunk bejutni… (…)

Bögös András – Kovács Emőke: Egy ember, aki kétszer halt meg

Ify Lajos egykori fonyódi plébános Emmaus nevű kápolnája a Balaton egyik legszebb táján, a Szent György-hegyen állt. Az egykori magánkápolna a vidék egyik emblematikus helyszíne volt. (…)

Gyorgyevics Tamás: Vöröskő, fatornác és palatető

A helyi lakosság házai közé a nyaralók villái vegyültek, így Almádiban még részleteiben sem alakult ki egységes településkép. Az építészeti értéket máig azok a karakteres villaépületek adják, amelyből számosat találunk még Almádi központjának környékén, de eldugva, távolabbi mellékutcákban is. (…)

Berényi Zsuzsa: Almádi séta

Kovács Emőke: Balatoni egészségkúrák – Az almádi gyógyintézet története

A tóban való rendszeres fürdőzés az 1860-as években vette igazán kezdetét, de a modern fürdőtelepek, fürdőházak csak a 19. század végére jöttek létre. (…)

Parill Orsolya: „A múzsák kavics-kemények” – Takáts Gyula balatoni művészkapcsolatai

Takáts Gyula számára a Balaton soha nem az önfeledt kikapcsolódást, „szórakozást” jelentette; sokkal inkább egy másfajta tudásanyag, más típusú élmények, kapcsolatok, barátságok, munka, alkotás, testi, lelki, szellemi feltöltődés lehetőségének színterét. (…)

« Older posts

© 2024 Képírás — Powered by WordPress

Theme by Anders NorenUp ↑