Anyám mindig úgy mesélte, hogy fél évvel később, ami a dedikáció datálása szerint 1929 novemberében volt, villamoson utazott valahová. És egyszer csak felugrott a villamosra József Attila, hóna alatt egy aktatáskával. Anyámat azonnal megismerte, odament hozzá és így szólt: „De jó, hogy találkozunk, Ágnes, nézze, én már fél éve itt hurcolom ezt a magának szánt könyvet a kedvességéért.” (…)
A sorozat az Angyalok földjére visz, mert ez a világ, ahol mi élünk, nem Angyaloknak való vidék. (…)
Nem Szűz Mária szobraként emlegetik. Csak egyszerűen Mária. Lehetne akármelyik almádi nő, asszony is. Mária lefele néz, melle fölött bal kézfejét jobbján pihenteti, teste lepelbe burkolt, mintha fázna. (…)
Úgy találtam, mindennek vége van, / Hogy nem vagyok már nyugodt: nyugtalan / Motozok abban, ahogy változom, / Vizes lábbal megyek a szárazon. (…)
Vajda Lajos európai művész, kelet-európai, magyar, szerb, zsidó, pravoszláv, katolikus hatások szimbiózisában. Egyetemes gondolkodó, az avantgárd irányzatok szellemiségével azonosuló, az archaikus világképek, népi kultúrák hagyományainak őrzője. Szintetizáló művész. (…)
Idei 8. lapszámunk két hónapot ölel fel, és vegyes tematikájú. A címlapon Mikó F. László munkája.
© 2023 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
