A festő mereven szemezett a kovásszal. Egy régi faszéken ült, enyhén előrehajolt, és úgy bámulta az üveg mögött érlelődő masszát. Az üveg az asztalon állt, ahol rásütött a nap, mert a festő azt olvasta valahol, hogy fontos az állandó hőmérséklet ahhoz, hogy a kovász szép legyen. (…)
akinek őrülete elmúlt, / aki tébolyából észhez tért, / az minden egészet eltört / az egyetlen részletért
Erdős Attila költészete alapjaitól ontológiai–metafizikai természetű, a metafizikáé pedig jellemzően egy olyan terület, amely csak a költészet nyelvén képes megszólalni, függetlenül attól, hogy formailag versről vagy prózáról van-e szó. (…)
A matador épp beül a taxiba, mondja a címet, a fiatal taxisofőrlány bólint, a tükörből nézi a férfi fáradt arcát, ahogyan mozdulatlanul kifelé néz a kocsi ablakán. Este hét múlt. Kicsivel. (…)
Somogyi György festészetét egy szemkápráztatóan gyönyörű, ugyanakkor a mélytudat rétegeit, a természet jelenségeit és a kozmosz dimenzióit orfikus rendbe fogó, nagyszerű emberi teljesítményként kell értékelnünk. (…)
Tolnay művészete egyfajta alkímia, mely hétköznapi élményekből és benyomásokból képes a legmélyebb mondanivaló előállítására a grafika, festészet, fotóművészet és installáció műfajain keresztül. (…)
A festményeken lévő őz motívumok önnön magukban időznek, egyfajta affektív autonómiában létezve. Mintha a pillanat teljességében meglelték volna nyugalmukat, környezetüket tökéletesen érzékelve. (…)
Végtelenített, nagy vonatút ez a dzsesszlemez. Éppen / Coltrane fújja a kéklő szaxofonon. Legalább száz / évvel ringat vissza az őszi időben a ritmus. (…)
Weöres rátalált egy olyan kompozícióra, a keleti életszemlélet és a magyar (kortárs) versnyelv oly ötvözetére, amely bonyolultságtól mentesen fogalmaz meg az emberi létezésről, illetőleg annak bizonyos mértékben miértjéről, kontinuitásáról végső soron mindenki számára elfogadható és par excellence érvényes alaptételeket, alapvetéseket, melyeket rögzítve, lefektetve ezekhez képest bárki meghatározhatja aktuális énjét, jelenkori önmagát.
Mi tehát T. Doromby Mária új útja? Véleményem szerint a köztes teret kívánja elfoglalni, azt a hiátust, mely az ipar-és a képzőművészet közötti átmenet, egymásra hatás, egymásba olvadás tere. (…)
– Az állomásra akarok menni, a barátom ott lesz. Azt mondta, ott láthatok majd egy érdekes szárnyaskereket, szoborként magaslik az állomás fölé, elfeledett vasút-szimbólum filmkezdetnek is megfelelne. Mindig úton vagyunk. (…)
Anyám mindig úgy mesélte, hogy fél évvel később, ami a dedikáció datálása szerint 1929 novemberében volt, villamoson utazott valahová. És egyszer csak felugrott a villamosra József Attila, hóna alatt egy aktatáskával. Anyámat azonnal megismerte, odament hozzá és így szólt: „De jó, hogy találkozunk, Ágnes, nézze, én már fél éve itt hurcolom ezt a magának szánt könyvet a kedvességéért.” (…)
© 2024 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
