Makláry Kálmán egykori rockzenész, Szép Ernő-díjas festő újra itt van, Budapesten, a Galamb utcában, egyszerre két helyen is „dübörög”: a Hybridart Space (HS) és a Léna és Roselli Galéria (LRG) tereiben. Az önmegismerés vágya hajtja, az igazság kimondása. A zene élteti, a hangközök világa. (…)
A parttalan részegség partjára / vonjuk egymást, / elmaradt öleléseink távlatában / hamis gyémánttá égetett, / megkövesedett könnyeink / mellé heveredünk, / és csukott szemmel bámuljuk / az éj koromtengereinek karamboljait (…)
(Lovacskák) Kilépek a Royalból, még hallom Mityás hegedűszólóját, a füstös étteremben a Pacsirtát varázsolja vonójával, és szembe jön velem a véletlen, az öreg Sihelnik szürkelovas fiákere. Mintha a föld felett vibrálna minden, Sihelnik konya kalapja körül telihold glória, s a… Continue Reading →
Batman a templomtorony körül köröz vagy tíz percet, aztán száll csak le az ereszemre, és most itt lóg a lépcső fölött, fejjel lefelé. Superman az előbb szólt be a kerítésen át, hogy illene füvet nyíratnom, és hogy levágja ő szívesen, ha van fűnyíróm. Elküldtem a francba. (…)
Jobbára az érzéseimről és a késztetéseimről szándékozom szólni, hogy mi visz rá arra, hogy újabb és még újabb grafikai lapokon fogalmazzam meg vizuális üzeneteimet, és hogy mi vezeti a kezem és az elmém, amikor a rajzasztalhoz ülök. (…)
© 2025 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
