a beszélgetés beleakad, / félmondatok, rímmel zártak, / a földön krétarajz, emberalak, / olyan, mint egy címerállat
Czimra Gyula bezárkózva rákoshegyi műtermébe és az általa művelt kertbe, szakrális festővé válik. Nem vallási, transzcendens, hanem spirituális értelemben. Miközben az ember teremtette anyagi világot festi, egyre inkább a valóság magasabb rendű, nem fizikai, hanem szellemi aspektusait helyezi előtérbe. (…)
A reggeli pályaudvar kék. Még sohasem sikerült vonaton aludnom, most először pár órát. Kábultan pislogok a szokatlan, északi fénybe. Április van, de nekem hideg. A nyakamig húzom a dzsekim cipzárját. Semmi sem úgy működik, ahogy várnám, de kezdettől bízom a lengyelekben. Ha én idegen is vagyok mindenhol, a lengyelek annak, aki magyarul beszél, nem idegenek. (…)
egyetlen zsoltár csak, mit veszíthetek / és a glóriát karácsonyi arcodról / a mohasátorban nem nemzettek még ilyen poétikát – // az idill császármetszéssel tárul fel – / a folyosóról Berzsenyit szólítják, / ki beleszeretett a születés angyalaiba (…)
A Látványtár éves kiállítását 2025-ben Kovács Ákos (1943–2014) etnográfus, múzeumigazgató emlékezetének szenteljük. (…) Együttműködése a későbbi Látványtár-alapító Vörösváry Ákossal hatvani munkája kezdetére nyúlik vissza. (…)
Mikor álmodban átöleltelek, a vállad megrándult kicsit, éppen hogy, valahogy. A hajadhoz érve ujjamon kis villám cikkant, mint csillagszóró szikrája karácsonyeste, fellobbant, és visszahullt a tenyerembe. Nem mozdult a szobában semmi, a képek csöndben lapultak a falakhoz, miközben Pókasszony, az ágy fölött, a sarokból figyelt. Jaj, csak fel ne ébredj, csak aludj még, Kedvesem. (…)
ezek a vitorlák / ezek nem fehérlenek / igaz ez nem is a tenger / égszínkék köde / hanem ha jól látom / a Balaton lehet (…)
Két éve hunyt el a hazai digitális festészet egyik jelentős képviselője, aki magát digitalistának nevezte.
Szeptemberi számunk vegyes tematikájú; a címlapon Rőczei György leporellójának részlete.
© 2025 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
