Rétegek esszenciája, áll Pál Csaba legutolsó kiállításának címében és a hozzá írt szövegében, s dicséretes módon sem a réteg, sem az esszencia kifejezést nem írja le többé. Fő a mértéktartás, miközben a műveire sokszor inkább a korlátlan mértékletesség eszménye vetül – s ez viszont nagyon is érdem. (…)
Felvételizni fogsz. Nagymama mosolygott, nem kell félni, csak beszélgetnek veled. Miről? Semmi nehéz, de egyedül kell bemenned a bizottság elé. Mi az a bizottság? Akik eldöntik, hogy felvesznek-e a zeneiskolába. (…)
Üres csigaházakat gyűjtök. A puha test már rég kicsúszott belőlük. A ház marad. A tenyeremben könnyűek, belül simák, kívül barázdáltak. Össze akarom tapasztani őket. Az egyikre majd ráírom: a csiga, aki nincs otthon. (…)
Bármilyen egyszerűen is hangzik, a legfontosabb, hogy minden mondat saját legyen. Legyünk önmagunk, ha írunk. Nincsen olyan álarc, amely le ne hullna. (…)
A veszprémi kiállítás meggyőzően bizonyítja, hogy Ország Lili életművében a vissza-visszatérő motívumai (kövek, betűk, betűtöredékek) mellett a falaknak van a legfontosabb szerepük. A fal, ami fizikai és lelki gát, elválaszt, bezár, akadályoz, korlátoz. Akár börtön is lehet. Ugyanakkor védelmezhet is… (…)
Nagyi szép fokozatosan hozzánk költözött, átvette a gyerekfelügyeletet és a háztartás vezetését. Számomra pedig nagyjából két opció kínálkozott, vagy lemegyek a kertbe játszani, vagy a lakásban maradok, amiből az is következik, hogy nagyi előbb-utóbb megkér, menjek ki a konyhába segíteni neki. Elindult a kuktáskodás, és a családi sztorik ismétlődő, végtelen hallgatása. (…)
Szobraimról született számtalan értékelés, kritika, talán egykori barátaim szavai a legértőbbek, legkedvesebbek számomra, ezekből idéznék fel néhányat. (…)
© 2026 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
