Szekció

Esszé

Halász Géza: Tettás

Grafikus publicisztika, ami sokkal inkább a néző, olvasó érzelmére hat, s csak azon keresztül az értelmére. Ebben Tettamanti Béla nagymenő volt. (…)

Fekete Vali: Testek – Könyv Kata kiállításáról

Az élő és az élettelen. A puha és a kemény. A kerekded és a szögletes. Az átlátszó és az átláthatatlan. Csupa ellentétpár, amelyek a kiállítás műalkotásai során születnek. (…)

Tóth Eszter: Az emlékezés rítusai – az élettörténet rekonstrukciói Hannelore Baron és Györgydeák György assemblage-aiban

Györgydeák György (1958–2008) síkplasztikái meglepő rokonságot mutatnak Hannelore Baron (1926–1987), Németországból származó, az Egyesült Államokba emigrált művésznő assemblage-aival és dobozmunkáival. Szinte bizonyos, hogy Györgydeák nem ismerte Baron művészetét, a hasonlóságot inkább lelkületük és életvitelük adja. (…)

Bene Zoltán: Így élünk – Abafáy-Deák Csillag kötetéről

Abafáy-Deák Csillag a Nem könnyű szeretni című novelláskötetében folytatja azt az építkezést, amit a Kötött pályában elkezdett. Aprócska téglákból épít fura kis világot. (…)

Vass Norbert: Üresek és átlátszók

Van abban ugyanis valami leírhatatlan szépség, ahogy egy üres feleses üveg zúzmarás lesz, vagy széttörik rajta a fény. Az elkortyolt sugarak nyomában megfoghatatlan tragikum jár persze. „Behúzott szárnyú felfelé zuhanás.” Semmi más. (…)

Kováts Albert: Megnyitó után

Az én döntésem volt, hogy legyen Übü kiállítás. Arra gondoltam, hogy ez nálam afféle cégér, embléma, ismertetőjegy, jó, akkor dolgozzunk rá, használjuk ki: ez a pali übüket fest, hát akkor tényleg fessen übüket. Korábban soha nem volt csak Übü képeket felvonultató tárlat. Legyen most. (…)

Benke Attila: Arcokra fagyott mosoly a vasfüggöny mögött

Groteszk stilizáció Bacsó Péter, Jiří Menzel és Emir Kusturica filmjeiben Örkény István Tótékja a magyar groteszk irodalom egyik alapműve, amelyből Fábri Zoltán Isten hozta, őrnagy úr! (1969) címmel készített filmklasszikust. Bacsó Péter A tanújának (1969) betiltása miatt tulajdonképpen ez lett… Tovább →

Kölüs Lajos: Intellektuális bátorságok – a Monarchie–Anarchie kiállításról

A kiállítás címe – Monarchie–Anarchie – egyszerre utal a szövevényes múltra, amelyhez elválaszthatatlan szálak kötik az alkotókat, és a határátlépésre, amely a művészi kifejezés szabadságát jelenti. A testbeszédek zónahatárait térképezik fel, jelölik ki, kérdőjelezik meg a művészek, miközben az életre is figyelnek, az életre is irányítják tekintetünket. (…)

Abafáy-Deák Csillag: Testközelben – a Monarchie–Anarchie kiállításról

Ez a konfrontáció zónája. Konfrontálódik a látogató mindhárom alkotó esetében, Verebics Ágnes, Vivien Kabar és Verebics Katalin műveit nézve: saját félelmeivel, a sebezhetőséggel, a kiszolgáltatottsággal, de e mögött ott van a dacos ellenállás és valami ősi női erő, princípium. (…)

Kántor Zsolt: Örkény érkezik – a dialógus profilja: a megértés groteszk tere

Örkény tehát megvalósította azt a fajta szépprózát, amelyben a történelem maga a történetekbe foglalt Történés! Tudta, hogy az értelmezés sohasem végleges. Az olvasat a befogadás illúziója. Még ha írásban rögzül, akkor sem „szentírás”. Beleszólhat a következő korszak, ollózhat belőle az idő. (…)

Pogány Gábor: Rékassy Csaba művészete

Rékassy Csaba művészetét tanulmányozva érthetjük meg teljes mélységében, hogy mi is a „groteszk” filozófiai lényege, bár fametszetei, rézkarcai, rézmetszetei vonalvezetése, formai megoldása – akárcsak technikai kivitelezése – klasszikus, finom esztétikájú művessége közelíti a reneszánsz nagy grafikusmestereinek magasságát, és nem találunk e grafikai lapokon semmi olyan torzságot, ami azokra a bizarr reneszánsz díszítményekre emlékeztetne, amelyeket Néró császár palotájának, a Domus Aureának a falfestményei alapján konstruáltak a cinquecento építői és falfestői.

Káplán Géza: Átiratok – Jónás Péter kiállításáról

Kiválaszt – kinéz! – a Mindenség Nagyáruházból egy mezőgazdasági gépelemet, egy építési betonelemet, és mind a többit, s azt mondja: jó! Jó, hogy vagytok. És addig foglalatoskodik velük, addig működteti az érzelmeit, amíg lelke felindul, keze is megindul, s kimetszi kegyeltjeit haszonelvű közegükből; neutrális térbe helyezi, áttöri a szitán, s néha még meg is festi. (…)

Zalán Tibor: A megismerhetetlen idő

Pataki Tibor úgy festő, hogy szobrász, akinek az alapanyagát már egyszer és előtte legyártották, úgy író, hogy mindent megírtak helyette, amit ő gyakorlatilag fel sem használ, úgy gondolkodó, hogy ismeri a gondolkodás ellehetetlenülését azon a területen, ahová művészi ambíciói és felismerései, tapasztalata és folyamatos kíváncsisága ragadtatták. (…)

Szegő György: Pataki Tibor könyvműveiről

A vágatlan lapok „mássága” konkrétan vezet a Pataki-féle kreatív könyvhasználat egyénített műfajához. Ő is vág a könyvön, de gyakran más, új, funkciómentes irányokban. Ha meg is jelennek betűk az új metszeten, mégsem olvasható a felület – szinte Braille-írás az eredmény. Pont ez a művész terve: a kimondhatatlant nem tudjuk leírni sem, közölni képpel mégis tudjuk. (…)

Mácsadi Orsolya: A beavatottak – Sz. Szőcs Géza és Magyar Mónika alkotói munkásságáról

Szőcs Géza és Magyar Mónika alkotásaik tükrében olyan egyedi világok dimenzióit nyitják meg előttünk, melyek őszintén és nyíltan, kliséktől mentesen vallanak művészet és hit kapcsolatáról. (…)

© 2020 Képírás — Powered by WordPress

Theme by Anders NorenUp ↑