Kezdetben jellemzőnek tekinthető volt a fénymásoló széles körű használata, ami gyakran a képek egymásba csúsztatását, egymásra rétegzését hozta magával. Az alkotások keletkezésénél megfigyelhető a hirtelen ötlet, a gyors kézvonás, színfolt beillesztése. (…)
Kezdetben volt a kép aztán a horzsolás. / Borzongó időkben – mindig – ikonfestés. / Mert egy vagyunk vele. / Bennünk a hasonmás. / Felemás kezünkben vetület. (…)
A Csontváryról való gondolkodásunkat vissza kell terelni arra a szakmai területre, oda, ahol minden magyar művészről beszélünk: Markó Károlyról, Szinyei Merse Pálról, Ferenczy Károlyról, sőt még Munkácsy Mihályról is. Még mindig nem aknáztuk ki sem a természettudományos vizsgálódások lehetőségeit, sem a művészettörténeti, filológiai kutatások eredményeit… (…)
A jelenleg látható életmű-kiállítás címe is figyelemfelkeltő, és Anna Margit művészetének központi figurájával – a bábu – a tartalmi jelentésrétegek gazdagságán és a formában rejlő sokféle lehetőségre utal. A bábu maga az ember. Az alkotóművész. (…)
Ezen a kiállításon a képek beszélnek, és a képzeletnek ennélfogva határt semmi nem szabhat. Kővári Attila generációjának markáns, egyedi világot teremtő képviselője. Festő, festő és tanár, művésztanár, szokták mondani és írni róla.
Életvitelszerűen dekollázsolni azt jelenti, hogy az ember novemberben megy nyaralni – s lehetőleg Rómába, ami a dekollázs maga –, mert ősszel gyakoribbak az esős napok, és a felázott utcai plakátokat könnyebb átemelni az örökkévalóságba. Géczi János ezt teszi, immár több évtizede. És ennek természetesen következményei vannak. (…)
Az a tény, hogy Tóth Menyhért részint pesterzsébeti festővé vált, az élet furcsa közjátékának is tekinthető. Eredetileg semmiféle kötődése nem volt a településhez. (…)
Herr Lipót 1978. április 7-én arra a felismerésre ébredt, hogy ő valójában orvos. Az addig szobafestőként dolgozó fiatalember úgy gondolta, választott szakmájához elég a hivatástudat, egyetemi tanulmányokra nincs szüksége. (…)
Megkerülhetetlen minőségű rétegei alkotásainak a jelképiség, a síkszerűség, az érzékiség, a spontaneitás, a biomorfizmus és az absztrakciós készség. A történeti idő mélységében feltáruló, emlékekkel és képzettársításokkal, de valóságos tudással is alátámasztott víziókat rögzít munkáiban. (…)
Sánta Csaba alkotói interpretációja nyomán az őskori világban a túlélést biztosító, az élet vagy halál feletti uralkodó erők megidézésére hivatott, és a kiválasztottnak tekintélyt, méltóságot kölcsönző reprezentációs formák, valamint a termékenységi rítusok hatékonyságában megmérettetni kínált kifejezőeszközök a művészet misztériumának házi oltáraivá, vagy nemes szerelmi ajándékokká domesztikálódnak. (…)
A festményreprodukciók különböző világokat szimbolizálnak, kétféle történetet mesélnek el, túlmutatva a közöttük feszülő összefonódásokon, amelyek felfedezéséhez szükség van a szuperpozíció elméletére, mely a részecskék kevert állapotáról beszél addig, ameddig valaki be nem avatkozik a folyamatokba. (…)
Nincs kétségem afelől, hogy M. Kiss Márta akkor bizonyít a legerőteljesebben, amikor fest, és csak fest, mert festményein keresztül a legnemesebb értelemben vett autonóm művészet csúcsait ostromolja. Ideje hát kissé alaposabban megvizsgálnunk identitásfestészetének sajátosságait. (…)
© 2025 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
