Fontosak a határvonalak, az elkülönült önmagukban és önmagukba záruló képi inercia-rendszerek, amelyek közelről nézve újabb és újabb egységekre bonthatók. (…)
Stiláris kalandozásainak egyik leggyakrabban visszatérő terepe a középkor volt. Az európai képalkotásnak az az időszaka, amelyhez azon klasszikus sokszorosító grafikai technikák (fametszés, rézkarc) születése is kapcsolható, amelyeknek ő maga is kiváló mestere volt. Virtuóz rajzkészsége, a klasszikus technikákhoz kötődő mesterségbeli tudása e téren teljes pompájában kibontakozhatott. (…)
A TypoSzalon Magyar Tipográfusok Egyesülete „Typomage” sorozatának 4. kiállításán Zigány Edit tervezőről, tanárról, valamint az általa 50 évvel ezelőtt, 1972-ben tervezett Pannon Antikva betűtípusról egy kiállítással emlékezett meg, tipográfusok és tervezőgrafikusok erre az alkalomra készült alkotásaival.
A szászvári kiállítás, a képek válogatása a helyi közösségnek szól, a szászváriakat akarja megszólítani, akik Szirmai professzort még ismerhették, vagy legalább családtagjaiktól hallottak róla, sőt a fiatalokat, hogy így is lehet élni és naggyá válni. (…)
A hihetetlenül összetett, 51-es körzetnek elnevezett összművészeti térben a Klaniczay Júlia és Galántai György által létrehozott, Kapolcsra települt Artpool-helyszín(ek) szelleme egyszerre szenzibilis, nyers, idillikus és abszurd volt… (…)
A ködös Budapest önálló lény a képeken. Nincsenek rajta emberek, mégis él, mozog a kép felszínén a felületen tájban derengő épületek, hidak, hajók világa. (…)
Pieronymus Kosch eleddig tevékeny, szorgalmas és eredményes életet élt. Az egyik nap bélyeget tervezett nagyítóval, a másikon óriási reklámtáblát festett széles ecsettel, a harmadikon rézkarcot nyomtatott, a negyediken meseillusztrációkat készített a gyerekei ellenőrzése mellett. (…)
Jön a nyár, vele a kínok hosszan. Fullasztó kánikula, tüzes aszfalt, rezgő levegő, dögrovás a lakótelepi munkaszobában. A tüzes aszfalton Ünnepi Könyvhetek és hasonló írógyötrő machinációk sora. (…)
Mától nincs nappali őrünk, a marcona horgász lelépett, eddig tartott a szabadsága. Aggódom. Laci nem, de Laci az erdőben élt, ahonnan maximum fát lopnak a népek. (…)
Látva látszik, hogy egy bontásra ítéltetett lakótömb éppoly idő-faktoros romlás állapotrajza lehet, mint egy kieső tanyai épület vizuális nekrológja, s egy látszatra még életteli fázisban megnevezett épületrész ugyanúgy a „senkihona” pillanatképét nyújtja, mint a funkcióját vesztett kisbolt vagy iskola valamely amortizálódott tanyai világban. (…)
A rózsaszín ruhás nő, félmeztelen, hárfázik. Közben esni kezd a hó és csörög egy Nokia telefon, aminek villog a tejfoga. A két hölgy szteppel, a négy férfi körbetáncolja őket. A háttérben a második világháború megy: film a filmben. (…)
© 2022 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
