Csak az érzés van, / és az érzés: van. / Egy cselló egyetlen húrján meghúzott hang, / amit Ottliktól loptam / a Fehérvári úton (…)
graffitikkel telefestett vasúti kocsik / közt téblábolsz – az idő a búcsúhoz kevés / várakozásnak hosszú // megváltó sípszó / ennyi maradt a gyermekévekből // egymásba csúsznak az emlékek / karon ragad a képzelet (…)
Király György valamit tud. Valamit talált, valamit felismert, megismert, valaminek a birtokába jutott. Lehetne sokféle magyarázatot hozni erre, tudományosan vagy akár az érzelmek felől közelítve, de én a legegyszerűbb megoldások felől indulok… (…)
Átjárások, találkozások címmel látható csoportos kiállítás a budapesti Magdolna udvar Művészeti Galériájában, Nagy Zopán Nyitott művek – képzőművészeti szabad esszék, reflexiók című könyve nyomán. A kiállítás zárásaként, április 26-án 16 órától könyvbemutatóra is sor kerül.
A kiállítás nézőiként, a minimalista színeken és formákon, a fekete-fehérben rögzített eseményeken keresztül juthatunk el a csendhez és az élethez. (…)
Kling József, róla írok, a Kling Józsiról, mert így hívták közeli és távolabbi ismerősei is. Magam közelebbről akkor ismerkedtem meg vele, amikor feleségével megalapították galériájukat. (…)
A Képírás szerkesztősége ezúton kíván minden kedves olvasójának békés karácsonyt és eredményes új évet!
A Déván, Hunyad megye központjában 2024 októberében megrendezett IV. „CITADELArt” Nemzetközi Festészeti Szimpózium betekintést kívánt nyújtani korunk művészeti univerzumába, a vizuális művészetben felvetődő újabb problémákba, szinkronba hozva a hunyadi művészeti közeget a nemzetközivel és demonstrálva az alkotó szellem mobilitását. (…)
A betont alapanyagként használó művészek komoly szegmensét jelentik a hazai kortárs szobrászatnak. Mindeddig csoportos tárlat nem foglalkozott a terület feldolgozásával és bemutatásával, ezért az Újraalkotott kő hiánypótló kiállítása a szobrászati életnek. (…)
Erdős Attila új kötetében fordított identitáskeresést láthatunk, melynek során a felaprózódó én tapasztalatai hol egyes szám első személyben, hol egy univerzális szubjektum hangján szólalnak meg. (…)
Ez a kéz, ami ír, csak ír a papíron, / egy régi nő keze, ki az anyám volt, / ez az álmatlan éj sok előző éj éje, / mit nem csak én töltöttem ébren, / de egy régi nő is, ki az anyám volt (…)
A remény a fűszálakkal együtt nőtt, szinte láthatóan, / ahogy lépdeltek, az ösvényen. Egészen addig / minden fűszálat viszonylag pontosan / meg lehet rajzolni, // megidézni láthatatlanul a lepkéket és a bogarakat, / a zümmögést és a szárnysuhogást. (…)
A Csontváryról való gondolkodásunkat vissza kell terelni arra a szakmai területre, oda, ahol minden magyar művészről beszélünk: Markó Károlyról, Szinyei Merse Pálról, Ferenczy Károlyról, sőt még Munkácsy Mihályról is. Még mindig nem aknáztuk ki sem a természettudományos vizsgálódások lehetőségeit, sem a művészettörténeti, filológiai kutatások eredményeit… (…)
© 2025 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
