Category VárosKépek

Halász Levente: Szülővárosom, Gödöllő

Városesszé-sorozatunk utolsó felvonásaként szülővárosunkról írunk. Naiv fejjel azt gondoltam, ennél egyszerűbb feladatot keresve sem kaphatnék. Gödöllőről napokig, hetekig képes lennék regélni, köszönhetően kivételesen szerencsés helyzetemnek. (…)

Békési László: Vác rabja

Ha bolyongok Wach, vagy szlovákul Vacov, latinul Vacium, olaszul Vaccia, németül Waizten utcáin, otthon bolyongok. Itt tanultam egy ezerötös menő Ladán a vezetés tudományát. Oktatóm magyarázta el, hogy nem dilinyósság régi tárgyakat gyűjteni. (…)

Izsák Éva: Idegenvezető villamos a városban – Miskolc

Az ember korai megtelepedésének következtében Miskolc minden időben fontos, nemcsak geopolitikai, hanem gazdasági központja is volt az országnak. A település növekedése rendre alkalmazkodott az őt körülvevő természeti környezet változatosságához, ennek is köszönheti a település formáját. Miskolc érdekessége az egyes villamos nyomvonala, hiszen mintegy 35–40 perc alatt halad keresztül a városon. (…)

S. Nagy Katalin: Szülővárosomról – Nagykanizsáról

4-5 évesen a Fő utcai Vas-Edény bolt kirakatának segítségével tanultam meg olvasni. A legkedvesebb időtöltésem a Fő utcai, Csengery és Sugár úti házakkal való ismerkedésem volt. Heteken át bámultam őket, ismerkedtem alkotóelemeikkel és olyan pontosan rögzítettem őket, hogy amikor negyven év múlva visszatértem a szülővárosomba, rájuk ismertem, pontosan emlékeztem külsejükre, színükre. (…)

Izsák Éva: A VárosKépek sorozat búcsúja #2 – Szülővárosok

Legutóbbi összeállításunkban mindenki azt a „kedvenc városát” mutatta be, amelyik a korábbi válogatásból kimaradt. Sorozatunk mostani, záró blokkja még személyesebb: a szerzők saját szülővárosukról mesélnek. (…)

S. Nagy Katalin: Kedvenc múzeumaim – Bázelben és Bernben

A kedvenc városaimról már írtam az elmúlt évben. Mivel minden alkalomkor a választott város múzeumairól igyekeztem tájékoztatni, most a két legkedvesebb múzeumomat mutatom be. Mindkettő Svájcban van, és mindkét város, Bázel és Bern a kedvenceim közé tartozik. (…)

Békési László: Ahová csak zarándokolni lehet – Ótátrafüred

Ótátrafüreden már semmi nem olyan, mint a régi szép időkben, sőt azt se tudjuk, mi volt az igazán szép idő. Keveredik a Monarchia és az Első Köztársaság, a Szlovák állam és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság eltérő, de végül is hasonló gigantomániája és hanyatlása a mai kor kérdőjeleivel. (…)

Halász Levente: A szimbólumok városa – Szarajevó

Ha pedig olyan várost kell említenem, amely a balkáni „életérzés” kvintesszenciája, rögvest Szarajevó a válasz. Tehát Szarajevó a Balkán – mint természetföldrajzi és szociokulturális régió – szimbóluma is. (…)

Izsák Éva: Újrakezdés és átmenet Afrika és Európa között – Knósszosz

A Földközi-tenger kontinenseket elválasztó medencéjében meghúzódó szigeten, Krétán a bronzkori civilizáció megmutatta ember és természet kapcsolatának rejtelmes viszonyait. Földrengések és tűzvészek pusztítottak többször a szigeten, de az itt élő emberek tudták: vagy itt, vagy sehol. (…)

Izsák Éva: A VárosKépek sorozat búcsúja #1 – Kedvenc városok

Rovatunk végéhez közeledik. Mostani összeállításunk címe: „kedvenc városok”. Ebben a hónapban ugyanis a szerzőink által választott településekről lesz szó, azaz a különböző nézőpontok itt különböző városokat is jelentenek. (…)

Halász Levente: A nyugati civilizáció kezdete

A városok anyja. A világ egyik leghíresebb és legrégebbi fővárosa. A demokrácia bölcsője, a szellemi élet mai napig meghatározó központja. Az ókori Athénban működő társadalmi, politikai és kulturális miliő két és fél évezrede alapozta meg és jelenünkben is befolyásolja a „nyugati civilizációt”, ezzel együtt mindannyiunk életét. (…)

Békési László: Évezredes lezáratlan ügyek

Sivatag, sziklák, félsziget: Athén mégiscsak egy sziget. Egyik szomszéd nép sem érti, amit itt írnak és beszélnek, illetve minden szomszéddal akad egy-két egy-két-évezredes lezáratlan balhéjuk. (…)

S. Nagy Katalin: A múzeumok múzeuma

Az athéni fellegvár Európa jelképe, mindaz, amiért érdemes emberként létezni. A meredek tetején 150 méter magasan tündököl a márvány épületegyüttes, mely Periklész uralkodása idején Pheidiasz (Kr. e. 521 – Kr. e. 430 k.) irányításával a városvédő Pallasz Athéné tiszteletére készült. Számomra ez a múzeumok múzeuma! (…)

Izsák Éva: A város mint földtani tényező

Az ember jelenlétét és környezetalakító tevékenységét a földtani rétegekben kialakult szünetek, hiátusok jelzik. A városok története egyben a földtaniréteg-hiányok jelenléte is. Athén példája mutatja számunkra a több ezer éves várostörténet és geológia összefüggéseit. (…)

Halász Levente: Lagúnán úszó furcsa meseváros

Velence élő múzeum. Pontosabban az volt. Ám a tömegessé váló turizmus oltárán feláldozták. Meggondolatlanul, rövid távú pénzügyi érdekek miatt. (…)

« Older posts

© 2021 Képírás — Powered by WordPress

Theme by Anders NorenUp ↑