Lelki, szellemi és fizikai felkészültség kell ahhoz, hogy az utazó feltérképezhesse. Pontosabban fogalmazva, kapirgálhassa azt az urbánus felszínt, amely alatt az ókori, a középkori, a reneszánsz, a barokk, a klasszicizmus, a historizmus, a fasizmus, végül a posztmodern korok, stílusok, a társadalmi fejlődés maradványai rétegződnek. (…)
Talán a római metró az egyedüli a világon, ami kintről a központ felé épült, hiszen a belső szakaszokon annyi a régészeti lelet, hogy először a külső szakasz készült el (C vonal). (…)
Innen irányították a rómaiak szinte egész Európára kiterjedő birodalmukat. Települések, városok épültek a folyók mellett, megalapozva a mai kor metropoliszait is. Az ókori császári birodalomban pontosan tudták a természeti környezet értékeit, hasznosították a városföldrajzi energiákat. Mindehhez tökéletes példaként szolgált Róma. (…)
Róma önmagában múzeum. 2800 éve folyamatosan bővülő gyűjtemény. Utcái, terei, épületei, tárgyegyüttesei az európai civilizáció, kultúra, vallások, művészetek, mindennapi élet, népek és nemzetek emlékhelyei. Minden együtt. És minden mindennel összefüggésben. Az emberi történelem tanúságtevői. (…)
Párizsról nem lehet írni. Túlságosan sokszínű, bonyolult és mély azon érzések és érzelmek csoportja, amelyeket a város látogatása során átél, megtapasztal az oda utazó. Aki egyszer megfordult Párizsban, az ottani városélmény akarva-akaratlanul is felkavarja lelkét, formálja jellemét. Végérvényesen. Mégis írok Párizsról. (…)
Amikor elhagytam a várost, biztos voltam benne, hogy soha többet nem térek vissza. Ám a sors már 1977-ben másként döntött, amikor – dr. Székács István pszichoanalitikus közvetítésével – kijelölt arra, hogy lábjegyzet legyek a legeredetibb, legkülönösebb magyar festő életművében. (…)
Minden várost erősen meghatároz a természeti környezete, és sok évszázados fejlődése sem független ettől. Alakulására tehát tér és idő egyaránt rányomja bélyegét. Térbeli adottságok szabják meg a város növekedését, átalakulási folyamatait, időbeli változásait pedig a várostörténet jegyzi. E folyamatok szép példája a francia főváros: Párizs. (…)
A város, ahol története során minden francia frank bankót átlukasztottak. Ha egy vidéki francia férfi Párizsba utazott, a kiskabátja belső zsebéhez szögezte zihertűvel a bankjegyeit. Rájött ugyanis, hogy a párizsi rosszlányok nem a nadrágsliccbe nyúlkálnak ám!
London városa és a Temze folyó kapcsolata hosszú évezredekre nyúlik vissza. Minden emberi időben komoly jelzéseket adott a londoniaknak arról, hogy milyen a körülöttük lévő világ. Segített az itt élő embereknek. Ide vonzotta a távolabb élőket, információval szolgált a természet állapotáról. (…)
A British Múzeum az emberi történelem és kultúra legátfogóbb és legnagyobb emlékhelye. Amióta ember létezik és nyomot hagyott maga után, az a kezdetektől máig végigkövethető pontosan dokumentált anyaga segítségével. 13 millió tárgyon keresztül az emberi tudás, gondolkodás és technika őrzője. (…)
A tengerek közelsége miatt gyakran felhős az ég, így csupán a legmagasabb épületek kérkednek nyúlánkságukkal. Aztán hirtelen megcsillan a Temze Naptól arannyá színezett vize. Majd a Parlament, a Tower Bridge, a London Eye, a Szent Pál-katedrális, a Shard üvegtornya és a Canary Wharf sűrűn beépített felhőkarcoló-erdeje. (…)
Ahol Lenin kedvenc kocsmájában már szusit mérnek, de az olvasójegye a Yesterday második szövegváltozatát viselő gyűrött papírfecnivel együtt látható a British Libraryben. Az első változat szövege Scrambled Eggs, azaz rántotta volt. (…)
Városainkat sokféle szempontból vizsgálhatjuk. Sorozatunkban négy megközelítést alkalmazunk.
© 2020 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
