Category VárosKépek

Halász Levente: Gránitba öltöztetve

Hat évtizeddel az alapítás után, a Néva gyakori áradásai miatt, II. (Nagy) Katalin parancsba adta, hogy vörösesbarna gránitkövekkel idomítsák a folyó partjait, illetve ezzel díszítsék a köztereket, az épületeket. Drága, elegáns és időtálló építőanyag. A keménység, az örökkévalóság szimbóluma. Elpusztíthatatlan. Mint maga a város. (…)

Békési László: A teljesen nyitott és teljesen zárt város

Ahol Sosztakovics a Leningrád szimfóniát komponálta esténként, napközben pedig a zenei konzervatórium tetején önkéntes tűzoltóként figyelte a bombázórajok vonulását, és így került a Time címlapjára 1942-ben. (…)

S. Nagy Katalin: Az Ermitázs homlokzata mögött

Az Ermitázs homlokzata két kilométer hosszú, persze hogy belül is valószínűtlenül hatalmas. Rögtön eltévedtem, de valahogy nem ijedtem meg az útvesztőiben. És egyszer csak ott álltam az egyik leghíresebb munka előtt. (…)

Izsák Éva: Székesegyházzal elmesélt történet

Az Izsák Székesegyház története számos elemében magán viseli a város történelmét. A katedrális históriája tehát egyben Szentpétervár regéje is. (…)

Békési László: Erődök és dombok

A legősibb építmény minden bizonnyal a legendabéli névadó, Krakus fejedelem 16 méteres halma és a lányáról Wanda-halomnak elnevezett hasonló mesterséges domb. Jóval a történelem előtti időkben hordták őket össze, csillagászati megfigyelésekre és rituálékra. Bizonyos kelta ünnepnapokon a Krakusról nézve a Wanda-domb csúcsán kelt a nap. (…)

Halász Levente: Európa első UNESCO világörökségi helyszíne

Krakkó tekinthető a lengyel identitás, a lengyel történelem, Lengyelország előbb dicső, majd szomorú, zűrzavaros múltja, büszke jelene és progresszív jövője kvintesszenciájának. Ugyanis ez a város a lengyel kultúra első számú központja. (…)

S. Nagy Katalin: A hermelines hölgy lakhelye

Ha semmi más látnivaló nem lenne Krakkóban, csak Leonardo „Hölgy hermelinnel” című festménye, akkor is érdemes volna odautazni és eltölteni néhány órát a képen megörökített fiatal lány társaságában. (…)

Izsák Éva: Kopernikusz városa

A heliocentrikus világkép megalkotójának krakkói életét a felfedező kutató szabadsága jellemezte. 1543-ban, halála évében jelenik meg Kopernikusz könyve „Az égi pályák forgásáról” címmel. Ez a könyv a nyugati kultúra, de nyugodtan állíthatjuk, az egyetemes emberi kultúra egyik „nagy könyve”. (…)

Halász Levente: A kelet-, közép- és nyugat-európaiság példa nélküli elegye

A hasonló társadalmi és gazdasági jellegzetességek, valamint történelmi párhuzamok ellenére, Prága életminőségben, kulturális sokszínűségben, a helyi társadalom szervezettségében és nyitottságában, a lakosság önmagával kapcsolatos igényességében megelőzi Budapestet. (…)

Békési László: Csak itt még nagyobb a tudathasadás

Meghívás Barátainknak! – hirdeti egy 80-as évekből származó prospektus Prága fotójával a szobámban. Prága és Karlsbad, Németország – írja egy másik, megszállás idejéből származó brossúra. Hát igen. Nem tudjuk, mikor is játszódik Prága. (…)

S. Nagy Katalin: Bonyolult nagyszerűség, groteszkség és egyediség

Európában egyre több város válik múzeum jellegűvé, amelyek ugyanúgy vonzzák a turistákat, mint a hatalmas mennyiségű tárgyat bemutató, az emberi történelem különböző idejében felhalmozott emlékeket, műveket őrző múzeumok. Ilyen például Róma csaknem egésze, a reneszánsz Firenze, Barcelona gótikus utcái, Brügge, vagy a németalföldi aranykort őrző Amszterdam – és Prága is ebbe a sorba illeszkedik. (…)

Izsák Éva: Kreativitás és innováció a városban

A kilenc dombra települt várost a leletek szerint már az ókorban is lakták. Két nagyon fontos dolog állt Prága fejlődése mellett. Az itt élő népek mindenkor és minden időben kreatívak és innovatívak voltak. Városfejlődés, urbanizáció szempontjából ez a két tényező mindig jelentőségteljes volt. (…)

Halász Levente: A polgári kávéházi kultúra városa

A bécsi kávézói kultúra példátlan. Annak ellenére, hogy a történelem első kávéháza a XII. században Mekkában, Európáé pedig Velencében nyílt meg, a kávéházi élményt legtöbben Béccsel párhuzamosítják. (…)

Békési László: Ahol minden kétfejű

A Kétfejű Birodalom Budapestnél is nagyobb városa, ahol a házfalakon a sasok először kétfejűek, majd egyfejűek, majd újra kétfejűek (1934–1938), majd egyfejűek lettek horogkereszttel, majd ismét egyfejűek, de sarlóval és kalapáccsal. Máig is találunk mogorva sasokat (Hofburg) és vidám sasokat egy-egy iskola falán. (…)

S. Nagy Katalin: A jó szomszédok biztonsága

Annyiszor fennakadt a torkomon Bécs (a nagystílű szomszédok a vidéki kislány torkán), hogy valamikor az ötvenes éveim közepén egyszer csak úgy döntöttem, hogy Bécs lesz az, ahol minden múzeumot megkísérlek bejárni, megismerni, hátha akkor jobban befogad, és én is őt. Ez valóban megtörtént. (…)

« Older posts

© 2021 Képírás — Powered by WordPress

Theme by Anders NorenUp ↑