Hat évtizeddel az alapítás után, a Néva gyakori áradásai miatt, II. (Nagy) Katalin parancsba adta, hogy vörösesbarna gránitkövekkel idomítsák a folyó partjait, illetve ezzel díszítsék a köztereket, az épületeket. Drága, elegáns és időtálló építőanyag. A keménység, az örökkévalóság szimbóluma. Elpusztíthatatlan. Mint maga a város. (…)
Ahol Sosztakovics a Leningrád szimfóniát komponálta esténként, napközben pedig a zenei konzervatórium tetején önkéntes tűzoltóként figyelte a bombázórajok vonulását, és így került a Time címlapjára 1942-ben. (…)
Az Ermitázs homlokzata két kilométer hosszú, persze hogy belül is valószínűtlenül hatalmas. Rögtön eltévedtem, de valahogy nem ijedtem meg az útvesztőiben. És egyszer csak ott álltam az egyik leghíresebb munka előtt. (…)
Az Izsák Székesegyház története számos elemében magán viseli a város történelmét. A katedrális históriája tehát egyben Szentpétervár regéje is. (…)
A legősibb építmény minden bizonnyal a legendabéli névadó, Krakus fejedelem 16 méteres halma és a lányáról Wanda-halomnak elnevezett hasonló mesterséges domb. Jóval a történelem előtti időkben hordták őket össze, csillagászati megfigyelésekre és rituálékra. Bizonyos kelta ünnepnapokon a Krakusról nézve a Wanda-domb csúcsán kelt a nap. (…)
Krakkó tekinthető a lengyel identitás, a lengyel történelem, Lengyelország előbb dicső, majd szomorú, zűrzavaros múltja, büszke jelene és progresszív jövője kvintesszenciájának. Ugyanis ez a város a lengyel kultúra első számú központja. (…)
Ha semmi más látnivaló nem lenne Krakkóban, csak Leonardo „Hölgy hermelinnel” című festménye, akkor is érdemes volna odautazni és eltölteni néhány órát a képen megörökített fiatal lány társaságában. (…)
A heliocentrikus világkép megalkotójának krakkói életét a felfedező kutató szabadsága jellemezte. 1543-ban, halála évében jelenik meg Kopernikusz könyve „Az égi pályák forgásáról” címmel. Ez a könyv a nyugati kultúra, de nyugodtan állíthatjuk, az egyetemes emberi kultúra egyik „nagy könyve”. (…)
A hasonló társadalmi és gazdasági jellegzetességek, valamint történelmi párhuzamok ellenére, Prága életminőségben, kulturális sokszínűségben, a helyi társadalom szervezettségében és nyitottságában, a lakosság önmagával kapcsolatos igényességében megelőzi Budapestet. (…)
Meghívás Barátainknak! – hirdeti egy 80-as évekből származó prospektus Prága fotójával a szobámban. Prága és Karlsbad, Németország – írja egy másik, megszállás idejéből származó brossúra. Hát igen. Nem tudjuk, mikor is játszódik Prága. (…)
Európában egyre több város válik múzeum jellegűvé, amelyek ugyanúgy vonzzák a turistákat, mint a hatalmas mennyiségű tárgyat bemutató, az emberi történelem különböző idejében felhalmozott emlékeket, műveket őrző múzeumok. Ilyen például Róma csaknem egésze, a reneszánsz Firenze, Barcelona gótikus utcái, Brügge, vagy a németalföldi aranykort őrző Amszterdam – és Prága is ebbe a sorba illeszkedik. (…)
A kilenc dombra települt várost a leletek szerint már az ókorban is lakták. Két nagyon fontos dolog állt Prága fejlődése mellett. Az itt élő népek mindenkor és minden időben kreatívak és innovatívak voltak. Városfejlődés, urbanizáció szempontjából ez a két tényező mindig jelentőségteljes volt. (…)
A bécsi kávézói kultúra példátlan. Annak ellenére, hogy a történelem első kávéháza a XII. században Mekkában, Európáé pedig Velencében nyílt meg, a kávéházi élményt legtöbben Béccsel párhuzamosítják. (…)
A Kétfejű Birodalom Budapestnél is nagyobb városa, ahol a házfalakon a sasok először kétfejűek, majd egyfejűek, majd újra kétfejűek (1934–1938), majd egyfejűek lettek horogkereszttel, majd ismét egyfejűek, de sarlóval és kalapáccsal. Máig is találunk mogorva sasokat (Hofburg) és vidám sasokat egy-egy iskola falán. (…)
Annyiszor fennakadt a torkomon Bécs (a nagystílű szomszédok a vidéki kislány torkán), hogy valamikor az ötvenes éveim közepén egyszer csak úgy döntöttem, hogy Bécs lesz az, ahol minden múzeumot megkísérlek bejárni, megismerni, hátha akkor jobban befogad, és én is őt. Ez valóban megtörtént. (…)
© 2021 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑