Városesszé-sorozatunk utolsó felvonásaként szülővárosunkról írunk. Naiv fejjel azt gondoltam, ennél egyszerűbb feladatot keresve sem kaphatnék. Gödöllőről napokig, hetekig képes lennék regélni, köszönhetően kivételesen szerencsés helyzetemnek. (…)
Ha bolyongok Wach, vagy szlovákul Vacov, latinul Vacium, olaszul Vaccia, németül Waizten utcáin, otthon bolyongok. Itt tanultam egy ezerötös menő Ladán a vezetés tudományát. Oktatóm magyarázta el, hogy nem dilinyósság régi tárgyakat gyűjteni. (…)
Az ember korai megtelepedésének következtében Miskolc minden időben fontos, nemcsak geopolitikai, hanem gazdasági központja is volt az országnak. A település növekedése rendre alkalmazkodott az őt körülvevő természeti környezet változatosságához, ennek is köszönheti a település formáját. Miskolc érdekessége az egyes villamos nyomvonala, hiszen mintegy 35–40 perc alatt halad keresztül a városon. (…)
4-5 évesen a Fő utcai Vas-Edény bolt kirakatának segítségével tanultam meg olvasni. A legkedvesebb időtöltésem a Fő utcai, Csengery és Sugár úti házakkal való ismerkedésem volt. Heteken át bámultam őket, ismerkedtem alkotóelemeikkel és olyan pontosan rögzítettem őket, hogy amikor negyven év múlva visszatértem a szülővárosomba, rájuk ismertem, pontosan emlékeztem külsejükre, színükre. (…)
Legutóbbi összeállításunkban mindenki azt a „kedvenc városát” mutatta be, amelyik a korábbi válogatásból kimaradt. Sorozatunk mostani, záró blokkja még személyesebb: a szerzők saját szülővárosukról mesélnek. (…)
A kedvenc városaimról már írtam az elmúlt évben. Mivel minden alkalomkor a választott város múzeumairól igyekeztem tájékoztatni, most a két legkedvesebb múzeumomat mutatom be. Mindkettő Svájcban van, és mindkét város, Bázel és Bern a kedvenceim közé tartozik. (…)
Ótátrafüreden már semmi nem olyan, mint a régi szép időkben, sőt azt se tudjuk, mi volt az igazán szép idő. Keveredik a Monarchia és az Első Köztársaság, a Szlovák állam és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság eltérő, de végül is hasonló gigantomániája és hanyatlása a mai kor kérdőjeleivel. (…)
Ha pedig olyan várost kell említenem, amely a balkáni „életérzés” kvintesszenciája, rögvest Szarajevó a válasz. Tehát Szarajevó a Balkán – mint természetföldrajzi és szociokulturális régió – szimbóluma is. (…)
A Földközi-tenger kontinenseket elválasztó medencéjében meghúzódó szigeten, Krétán a bronzkori civilizáció megmutatta ember és természet kapcsolatának rejtelmes viszonyait. Földrengések és tűzvészek pusztítottak többször a szigeten, de az itt élő emberek tudták: vagy itt, vagy sehol. (…)
Rovatunk végéhez közeledik. Mostani összeállításunk címe: „kedvenc városok”. Ebben a hónapban ugyanis a szerzőink által választott településekről lesz szó, azaz a különböző nézőpontok itt különböző városokat is jelentenek. (…)
A városok anyja. A világ egyik leghíresebb és legrégebbi fővárosa. A demokrácia bölcsője, a szellemi élet mai napig meghatározó központja. Az ókori Athénban működő társadalmi, politikai és kulturális miliő két és fél évezrede alapozta meg és jelenünkben is befolyásolja a „nyugati civilizációt”, ezzel együtt mindannyiunk életét. (…)
Sivatag, sziklák, félsziget: Athén mégiscsak egy sziget. Egyik szomszéd nép sem érti, amit itt írnak és beszélnek, illetve minden szomszéddal akad egy-két egy-két-évezredes lezáratlan balhéjuk. (…)
Az athéni fellegvár Európa jelképe, mindaz, amiért érdemes emberként létezni. A meredek tetején 150 méter magasan tündököl a márvány épületegyüttes, mely Periklész uralkodása idején Pheidiasz (Kr. e. 521 – Kr. e. 430 k.) irányításával a városvédő Pallasz Athéné tiszteletére készült. Számomra ez a múzeumok múzeuma! (…)
Az ember jelenlétét és környezetalakító tevékenységét a földtani rétegekben kialakult szünetek, hiátusok jelzik. A városok története egyben a földtaniréteg-hiányok jelenléte is. Athén példája mutatja számunkra a több ezer éves várostörténet és geológia összefüggéseit. (…)
Velence élő múzeum. Pontosabban az volt. Ám a tömegessé váló turizmus oltárán feláldozták. Meggondolatlanul, rövid távú pénzügyi érdekek miatt. (…)
© 2021 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
