Category Próza

Géczi János: A mosoly

Harminchat éves, mint mindig, a világ kezdetétől a világ végezetéig ennyi marad, csupán a hajkoronáját növeszti, azáltal, hogy hajszálait meg-meglengeti a szél, a körmét, amikor a széles vállú, néma és izmos férfiak hátába mar, s a szeme közepén a karimás tükrű pupillát, amely éjszakánként olyan tág és zöld, miként álmában szokott lenni a júniusi Balaton. (…)

Kontra Ferenc: A kígyó levedlett bőre

Az írás folyamata a külső szemlélő számára hektikus, öntörvényű és áttekinthetetlen. Az író legalább annyira rejtegeti készülő munkáját, ahogyan a szobrász vagy a festőművész. Mintha kiderülne a titka. Holott csak arra gondol, hogy ami még képlékeny, alakulóban van, nem való közönség elé. (…)

Horváth Viktor: Möbion (részlet a regényből)

Gondosan választottam ki a gépet. Az Egér osztályú felderítők a leggyorsabbak, de minimális a védelmük és a fegyverzetük, a Varjú modellek erősebbek, de túl nagyok, és viszonylag nehezen manőverezhetők, a nagy támadógépek pedig szóba sem jöhettek. Végül egy új generációs Legyet töltettem fel. (…)

Mikó Flóra: Kovász

A festő mereven szemezett a kovásszal. Egy régi faszéken ült, enyhén előrehajolt, és úgy bámulta az üveg mögött érlelődő masszát. Az üveg az asztalon állt, ahol rásütött a nap, mert a festő azt olvasta valahol, hogy fontos az állandó hőmérséklet ahhoz, hogy a kovász szép legyen. (…)

Mikó F. László: Szúrt seb

A matador épp beül a taxiba, mondja a címet, a fiatal taxisofőrlány bólint, a tükörből nézi a férfi fáradt arcát, ahogyan mozdulatlanul kifelé néz a kocsi ablakán. Este hét múlt. Kicsivel. (…)

Abafáy-Deák Csillag: Szárnyaskerék

– Az állomásra akarok menni, a barátom ott lesz. Azt mondta, ott láthatok majd egy érdekes szárnyaskereket, szoborként magaslik az állomás fölé, elfeledett vasút-szimbólum filmkezdetnek is megfelelne. Mindig úton vagyunk. (…)

Kölüs Lajos: Templom a stégen

Nem Szűz Mária szobraként emlegetik. Csak egyszerűen Mária. Lehetne akármelyik almádi nő, asszony is. Mária lefele néz, melle fölött bal kézfejét jobbján pihenteti, teste lepelbe burkolt, mintha fázna. (…)

Spindler Zsolt: A Magyar-tenger kalózai

A szemesi mólón sétálgattunk éppen Shark Babyvel. Állt a levegő, a fények vakítóan fehérek voltak, izzott a kő, a beton, és mi mind a ketten behúzódtunk a világítótorony ferde árnyékába, úgy álltunk ott mi is, ferdén. (…)

Spindler Zsolt: Az almádi rend őre, avagy „Balatont is néked őrzöm”

Én az előbb bemásztam már a strandra. De az öcsém csak küszködött, nem sikerült neki, úgyhogy visszamásztam érte. Most mindketten kívül vagyunk, kétségbe esve próbálunk bejutni… (…)

Nagy Zopán: Átjárások / Katalán hatások…

A halkan, kifelé-befelé vacogó-zokogó, lyukakkal teli Házban, fehér leplekben két előadó tevékenykedik, a fehérre: föld-sebek rajzolódnak, indirekt írás- és rajzolatminták, egzaktált formák töltik be, lepik el a lepleket. (…)

Nagy Zopán: Átjárások / Monochrom velőadások…

Szöveg-torzítás bejátszások: mellkasból szóló szerkezet, hangos-kimondó recseg, majd az előadó belső szervei közül szalagos magnetofon serceg, diktafonból sziszegő Szaturnusz-Abraxas-Homunculus hangok, álomtalan átjárások fokozódnak… (…)

Spindler Zsolt: A biológiai zsebóra (O. Henry után magyaron)

A bajt az okozta, hogy Shark Baby születésnapja és a karácsony elég közel esnek egymáshoz. Nem. A bajt az okozta, hogy én hülye vagyok, Shark Baby születésnapja és a karácsony meg kicsit közel esik egymáshoz. (…)

Onagy Zoltán: A helyettes harmadik regénye (részletek)

Hallom a hatos buszt elmenni reggelenként. Eddig nem tudtam, hogy várom, csak vártam, ahogy rácsattan a reggelre a buszajtó, most meg a hiányát hallom, ami azt jelenti, karanténszámítások szerint ezzel sem jöhettél, és hogy kezd végtelenné válni ez az egész. (…)

Hermann Irén: Egy életem. Egy halálom – egy kismama naplója

még három hét. vagy két nap | vagy egy sem. • szeptember tizenharmadika óta tudom, hogy létezik. ez ő – mondta az orvos, egy pontra mutatva a monitoron. (…)

Zsubori Ervin: Z újabb történeteiből

Rápillantott a vezérlőpanelre: tizenkét számozott nyomógombot látott. Hm, mintha ez a ház csak négyemeletes lenne, gondolta kicsit csodálkozva, ám erőt vett rajta a kíváncsiság, s megnyomta a 12-es gombot. Az ajtó azonnal becsukódott, s a lift határozott lendülettel elindult fölfelé. (…)

« Older posts

© 2024 Képírás — Powered by WordPress

Theme by Anders NorenUp ↑