Szekció

Próza

Kilián László: Aranyporos aranykorod

A kétnyelűt követő dáridós révületben keveredhetett tovább addig, hogy egy dámával már csacsognia is sikerült, de az oportónál már kapatos maroknyi közönsége csakúgy abba a muzsikába bonyolódott, ami fejében duruzsolt. (…)

Joó József: Adjisten, Olgyay!

Az egész országban nincs még egy művész, akinek ekkora gyönyörűséget okozna a csorda hullámzása, összeverődése, aki lágyan, melegen, színesen olyan valóságos teheneket festene, mint ez a szépséget teremtő ember. Ki oltotta be ekkora tehetséggel? Ki ez a bajuszos-szakállas, aki festéssel káprázatosan játszik, nem nimfákat és gráciákat rajzol, s úgy néz ki, mint egy félbolond, aki nekivágta fejét a falnak. Hát persze. (…)

Vass Norbert: Csusza

Úgy mozgott a tupperos nő keze, ahogy a második adag tésztát gyúrta, mint azok a tüskék, amikbe beleesett ma már a Roli legalább négyszer, meg a szája is mozgott, hogy a kelesztőtál meg a Mix Fix. Elmondta ezeket az utcánkban havonta kétszer, mert a Husztik anyja is tupperozott, nemcsak a Detti néni, de gondolkozott egy ideje a Bőzsöny Magdi néni is rajta, hogy beszáll, mert akinél a bemutató volt, kapott egy tupperos sótartót mindig, de volt, hogy egy műanyag sodrófát is adtak. Megérte. (…)

Gergely Tamás három meséje

„Anyukám, én királykisasszony vagyok?”, kérdezte Őzite Őzite-Anyukától, akit nem ért váratlanul a kérdés. Hozzászokott ezekhez az újszerű helyzetekhez. Őzite ugyanis egyre messzebb merészkedett az idegen világba, elég sok újat látott, s végül mindig odaszaladt hozzá, hogy megkérdezze, mi is az értelme a tapasztaltaknak. (…)

Onagy Zoltán: A másik asszony, piros gatyában

A hídtól hosszú, lassú lejtő, majd rövid meredek lejtő, két kanyar, és ott a megálló. Senki nem várakozik a közelében, senki nem kérdezi. Nem szól senki hozzá. A reggeli buszmegállók népe, és a várótermeké, kényszeresen beszél idegennel. Megosztaná az álmát, a vágyát, a véleményét a világról. Ma senki a bódéban, a bódé előtt. Öröm. (…)

Bene Zoltán: Leépítés

Mandola odatette főni a teavizet a kollégium közös konyhájában. P. kedvtelve figyelte a mozdulatait, s azoknál is nagyobb kedvét lelte gyönyörű, gömbölyű fenekében. Mandola szobatársa, Kriszta is ott lábatlankodott körülöttük, kisírt szemeit meresztgette. (…)

Kontra Ferenc: Határfa

Az oszlop, amelyről beszélek, egy keskeny, rácsos fémszerkezet volt. Olyan, mint az emelődaru hosszú fémnyaka a tengeri hajókikötőben. Ennek belsejében hajtott ki a fácska. Eleinte nem is tűnhetett fel senkinek, csak amolyan aljnövényzetnek számított, amilyen az oszlopot egyébként is gyakorta körülvette, ha megfeledkeztek az árokpartról és az átkelőhely előtt díszlő ágyások gondozásáról a határőr katonák. (…)

Mikó F. László: Utazás haza (monodráma)

Enned kellene. Itt fekszel már három hete, és nem eszel. Még jó, hogy legyengültél. Az összes sejted éhes! Üresen rohangál benned a vér, nincs benne tápanyag. Én nem akartam, hogy ez legyen. De komolyan. Tényleg nem. Egyszeriben csak ez lett. Hidd el, nem haragszom. Már nem. Mit mondhattam volna, mikor kiderült, hogy a barátnőmmel csalsz… meg. (…)

Kovács Eleonóra: Z. és a hetedik ajtó

Több méter mélyen vagyok eltemetve a gondolataim alatt. Hall valaki? A testem mechanikus gépezet. Automatikusan működik akkor is, amikor az énem a tudatom mélyére süllyed. (…)

Bartha Gusztáv: A gabonafarkas legendája

Hajdanán az asszonyok, lefekvés előtt, a gabonafarkasról regéltek: hogy léptei halkabban neszelnek a frissen eső hónál, sóhaja mélyebb a feneketlen tónál, s étvággyal eszi a telet. Koratavasszal szökken szárba kedve, hancúrozik: reggel, délben, este; madarat hessent, vaddisznót rettent; felhővel labdázik, széllel táncol, mert elkél a napfény, el az eső, míg aratásra érik a búzamező. (…)

Nagy Zoltán Mihály: Útszélen

Örök tompaságra kárhoztatott elméjében örvendezve serked ki a csenevész gondolat: ráérősen heverészhet, a mára tervezett nagy munka elhalasztódik, tán el is marad. „Esőben kaszálni? Biztos nem jó a fűnek, ha lucskosan vágják rendre. Hát még a hideg eső a zember egészségének! Megfáznék, patikára menne a za csepp járandóságom.” (…)

Shrek Tímea: Törtkrumpli paradicsommártással

Az első munka, amit a roboton kaptunk, a céklaszedés volt. A mezőn négykézláb kúsztunk a földön. A katonák figyeltek minket. Aki ügyes volt, egy-egy levelet a zsebébe tudott csempészni, de csak a kisebbeket, mert ha nagyot szedtünk, észrevették. Aztán éjjel a barakkban, amikor mindenki aludt, megettük. A táborban, ahol laktunk, nem nagyon adtak enni. (…)

Heller Zsolt: Süve

Ahogy a cipőjével végiglépkedett az őszi esőtől meglágyult földön, mély barázdát szántott bele. Egy útvezetőt. Vagy ahogy ő hívta: útvesztőt. Akkor nevezte el így, amikor visszanézett a süppedt cipőnyomokra. Ilyennek gondolta a saját útját is. Milyen éles disszonanciája ez a természetnek! A színek utánozhatatlan karakterrel formálják meg az ősz hangulatát, miközben a füsttől kesernyés hideg megkeményíti, majd a reggeli langyos napsütés meglágyítja a novemberi tájat. Útvesztő. Útvesztő, lélekvesztő. (…)

Bene Zoltán: Áramszünet – részletek a regényből

Abban bízom, hogy az Áramszünet előtti nyugati civilizáció fakó lenyomata rajzolódik ki mindabból, amit a pendrive-on tárolok. Próbálom megnyitni a fájlokat, mindhiába. Kíra a vállamra teszi a kezét, nyugtat. Végül az egyik műszaki szakember segítségével sikerül az adatok egy részét előhívni. Töredékeket, részleteket csalunk elő a körömnyi méretű adathordozóról. A szoftver, amely föltámasztotta őket a tetszhalálból, megszámozza és sorba rendezi a dokumentumokat: harminchárom file. Mindösszesen harminchárom. (…)

Kilián László: Niomé II. – A vas mítosza

Herma hermából válik hermámmá. Onnan hermásítom ide. Az ott és az itt az idő két helye. Örülök a nyers hermának. Vad. Szűz. Zabolátlan. Vágyteli. (…)

© 2019 Képírás — Powered by WordPress

Theme by Anders NorenUp ↑