Szekció

Próza

Heller Zsolt: Süve

Ahogy a cipőjével végiglépkedett az őszi esőtől meglágyult földön, mély barázdát szántott bele. Egy útvezetőt. Vagy ahogy ő hívta: útvesztőt. Akkor nevezte el így, amikor visszanézett a süppedt cipőnyomokra. Ilyennek gondolta a saját útját is. Milyen éles disszonanciája ez a természetnek! A színek utánozhatatlan karakterrel formálják meg az ősz hangulatát, miközben a füsttől kesernyés hideg megkeményíti, majd a reggeli langyos napsütés meglágyítja a novemberi tájat. Útvesztő. Útvesztő, lélekvesztő. (…)

Bene Zoltán: Áramszünet – részletek a regényből

Abban bízom, hogy az Áramszünet előtti nyugati civilizáció fakó lenyomata rajzolódik ki mindabból, amit a pendrive-on tárolok. Próbálom megnyitni a fájlokat, mindhiába. Kíra a vállamra teszi a kezét, nyugtat. Végül az egyik műszaki szakember segítségével sikerül az adatok egy részét előhívni. Töredékeket, részleteket csalunk elő a körömnyi méretű adathordozóról. A szoftver, amely föltámasztotta őket a tetszhalálból, megszámozza és sorba rendezi a dokumentumokat: harminchárom file. Mindösszesen harminchárom. (…)

Kilián László: Niomé II. – A vas mítosza

Herma hermából válik hermámmá. Onnan hermásítom ide. Az ott és az itt az idő két helye. Örülök a nyers hermának. Vad. Szűz. Zabolátlan. Vágyteli. (…)

Jász Attila: Faustyna nővér utazik (Rovinj és környéke)

Csendes Toll tavaly meglátogatta Szent Foska templomát (Isztria, 11. századi, román stílusú energiaközpont és gyógyító hely), ahol az a szokás a patinás régi templom mellett, hogy a külső korpuszra, ahogy a templom belsejében is, ha nyitva van, ajándékokat helyeznek el a látogatók (zarándokok), a csodatévő szentnek felajánlva. Toll tavaly csendesen egy tollat (golyóst) és két galambtollat is odatűzött. Akkor nem volt nála más, így kedvenc tollát ajánlotta fel. A két galambtoll megvolt még a kereszt repedésében. A golyós nem. Viszont. (…)

Noth Zsuzsánna: Mas que nada

Ugyanúgy játszom veled, mint lánykoromban a hódolóimmal. Résnyire kinyitom az ajtót, lekapcsolom a villanyokat, csak a rádióból bömbög a jazz, bebújok az ágyba, alvást tettetve. A kádba fekszem kánikulában, állott vízbe. Kuncogást visszatartva kivárom, hogy megtalálj. (…)

Mikó F. László: Mon

Szeretem Mont. Ő nem szeret engem. Van ennél rosszabb: Mon mást szeret. Ez ilyen. A mi kis történetünk… (…)

Onagy Zoltán: Gyorsjelentések ezer karakterben

„Ha fészekalja van egy öregembernek, azt kénytelen szemmel tartani” – gondolja az öregember hajnalban, és tápászkodik. – „Szemmel, de minimum füllel. A szerencsésebb szemmel, füllel, plusz odamordul, ha nem működnek a dolgok, hülyeségeken veszekszenek, ütik egymást.” (…)

Szénási Miklós: Egymást metsző vonalak

Az öreg, farmotoros szürke busz begördült a megállóba. Csak ketten voltunk nagyanyámmal, alig szálltunk fel, s máris magunk mögött hagytuk a Sólyom utcát és a sarki kisboltot, ahol szinte mindent lehetett kapni. Mondjuk játék katonát éppen nem, de az meg mindig volt a Gálfi néni trafikjában. (…)

Bene Zoltán: Tartozás

Peti bácsi mindig a sofőr mögött jobbra lévő legelső üléspár utastér felé eső ülésére telepedett, a másikon akkurátusan elrendezte a hátizsákot meg a sapkát, a botot az oldalsó szélvédőnek támasztotta, s ontotta a bölcsességet magából, akár törött vízvezeték a vizet. Halakról, horgokról, időjárásról, politikáról, nőkről, oktatásról, mikor mihez kerekedett kedve. Egy alkalommal egy középkorú, testes asszony megkérte, ne pofázzon annyit, nem bírja már, hogy minden reggel a sületlenségeit kell hallgatnia. Peti bácsi nem sértődött meg nagyon. Csak egy hangyányit. (…)

Gergely Tamás: Mosogató-mese

Föléjük hajolt. Felismerte az esti menüt a felé áradó párából. „Egybefasírt”, motyogta. Még így érezni lehetett a fasírtba tett zöldségek illatát, Áldott Jó Lélek a rozmaringra ismert rá elsőnek. De mi az a meleg, mondhatni bársonyos illat? Ja, tarhonya. Elfelejtette. (…)

Szeifert Natália: Zelma

Menjünk le a tóhoz, dobta be az ötletet Mara, hullámokat vetett a szobám levegőjében, figyeltem pár percig. A félig nyitva hagyott szobaajtó felé biccentettem, bólintott, hogy érti, nem akarom apámat egyedül hagyni. Nem lesz semmi baja, talán még örül is, ha elmegyünk. Megvontam a vállam, se igent se nemet nem tudtam mondani, nem akartam eldönteni semmit. (…)

Nyolczas Marcsi: Tehénplecsni

Mióta férje, Bandi, az égi italboltokat látogatja a földiek helyett, már nem szólította senki Mancika, drágámnak. Pedig azt kedvelte leginkább. Mostanában Manci néni. Így hívják a szomszéd Halmos doktorék is, akikhez takarítani jár. Kell egy kis kiegészítés a nyugdíjhoz. A doktorék családtagként kezelik a dolgos nénit, most is áthívták karácsonyi vacsorára. Amihez ő is hozzájárul egy kis meglepetéssel.

Nyolczas Marcsi: Vágányzár

A rendőrök, miután látták, hogy nem kell intézkedniük, beültek az autóba és elmentek. A tűzoltó, kezében a baltával, parancsra várva állt a bejáratnál. Betöri az ajtót, ha azzal megmenti az apámat. Mivel rendeződni látszanak a dolgok, ő is visszavonult. Miután mindenki eltűnt a kapunk elől, apám keresésére indultam. (…)

Lénárt Zsuzsa: Ajándék

A szekrényhez sétál. A legfelső polcon egy ünnepi csomagolású doboz. Elolvassa a hozzá írt versidézetet. Már egy hónapja vár rá, hogy átadja. Nem kellett gondolkodnia az ajándékon. Ősszel, az egyik találkozásukkor beszélt róla, hogy ezt szeretné. Azonnal hazahozta, nehogy más vigye el. Gyakran ábrándozott erről a mai napról. Ahogyan átadja. Átveszi. Kibontja. Meglepődik. Együtt örülnek. (…)

Lénárt Zsuzsa: Erkölcsi bizonyítvány

Nagy buli volt. Egész éjjel egyik helyről mentek át a másikba. Versenyt ittak. Flörtöltek a lányokkal. Gyurinak az egyiket sikerült befűznie. Több mint két óra múlva került csak elő. Hajnal négykor indultak haza. Peti lehányta a kocsi ajtaját, mielőtt beszállt. Kihalt volt az út. Harminc kilométeren át nem jött velük szemben senki. (…)

© 2018 Képírás — Powered by WordPress

Theme by Anders NorenUp ↑