Szekció

Próza

Kölüs Lajos: Zita

El fogok késni, Zita vár, nem parázik, de épp ez az egészben a félelmetes. Más lány dühös lenne, ha a fiúja késne, és talán le is lépne, nem várná meg. Zita megvár. Néz a szemembe, és mosolyog. Mintha kést szúrna a hátamba. Zita nem vérengzős, sosem lenne belőle vámpír. Belőlem hamarabb. (…)

Kölüs Lajos: Fényesítés

Elment az esze a Tibinek! Csak akkor vesz el feleségül, ha fényesítem az agyam. Még ilyet, fényesíteni az agyam! Mintha a báli cipőmet fényesíteném. Hatvan valahány évesen bolonduljak meg, inkább maradok özvegyen. Három férjet temettem el, de egyik sem kért tőlem ilyesmit, agyfényesítés. (…)

Kontra Ferenc: Az álom hídja

Hetekig tartott, mire Varezt rábeszéltem, hogy vigye el a fiát a gyermekkórházba. Nem is akartam elhinni, hogy ennyire csökönyös. Amennyire idegenkedett az orvosoktól, az már szinte elmaradottságra vallott. A Könyökölőben Zoki a saját szomszédasszonyát ajánlotta, aki javasasszony hírében állt. Lelki bajokkal oda fordultak a helybeliek, mintha nem is külvárosban laktak volna, hanem egy elszigetelt, babonás, kis faluban. Ők csak akkor siettek a sürgősségire, ha valaki láncfűrésszel levágta a hüvelykujját. (…)

Kákonyi Lucia: Rongybaba

Úgy tűnt, a férfi élete nem terjedt tovább a városi fürdőnél. Sakkozott a vízben, sörözött a parton, nőkkel pózolt a napozóteraszon. Mara rátapadt a képernyőre, kereste azt a bizonyos arcot, de hiába. Visszament a szobájába. Rejtve lépett be a közösségi oldalára. Kínos lett volna, ha kiderül, nem mondott igazat az asszisztensének a hozzáférést illetően. (…)

Kákonyi Lucia: Magának mi jut eszébe Chiléről?

Szeretek csak úgy beleolvasni a könyvekbe, és mágikus erőt tulajdonítani a véletlenül szembe jövő soroknak. Az első mondat, amit elolvastam, ez volt: Ma mindenki tud írni, aki ráér! Erre ne legyünk büszkék, ez a vég jele. Mindent megértettem. (…)

Hekl Krisztina: Terápia négy tételben

Mikor érezték először, hogy már nem kívánják egymást, nem működnek férfiként és nőként? A fiatal pár összerezzen. Egymásra néznek, azután a terapeutára. Hirtelen elhiszik, hogy a veséjükbe lát. A leggyengébb pontot támadja, rögtön, az első ülés alkalmával. (…)

Hekl Krisztina: Az esés

Az esés pillanatában már tudom, hogy ebből baj lesz. Amikor az ember maga körül nem folyamatos filmet lát, hanem képkockák sorozatát, akkor mindig baj van.

Hegedüs András: Egy gyűrű

Nézzük meg az alapkoncepciót! Van ugye Frodó, az agglegény. Járja a Megyét, hol egyedül, hol a barátaival. Akkor fekszik, akkor kel, amikor akar, ehet, ihat kedvére. Aztán amikor először felhúzza a gyűrűt, megpecsételődik a sorsa! A felszínen a történet arról szól, hogy új kalandokba bonyolódik, de valójában elveszíti a szabadságát! És ez egyre erőteljesebben látszik, ahogy haladunk előre. (…)

Hegedüs András: Emese

Nehezen szerette meg az Emesét. Amikor először találkoztak, még a nevét sem tudta, és nem gondolta, hogy egyáltalán meg kell majd szeretnie. Miért is tette volna? Élte a fiatal egyetemisták életét, annyi lány nyüzsgött körülötte, hogy bőven tudott válogatni közülük. Bár akkor épp nem volt senki, és az Emese váratlan vendégként érkezett. Letaglózta, megcibálta, aztán egy hónap múlva továbbállt, nyoma is alig maradt. De abban a harminc napban mintha fátyol ereszkedett volna a szemére, a végére már majdnem beleőrült. Végül azonban Emese elment, és remélte, vissza sem jön többé. (…)

Gaál-Nyeste Katalin: Neked akarok írni

Azt hallották valahol, hogy ilyenkor engedni kell, mert nagyobb baj lehet belőle, és még azt is, hogy nem szabad elkövetni azt a hibát, hogy engedünk, mert komoly következményei lehetnek. Lettek is. De nem erről akarok neked írni. (…)

Budai Gabriella: Zarándoklat

– Kiskundorozsma óta hallgatsz, szívem. / – Mégis, miről kéne beszélnem? / – Például, hogy hogy tetszett az előadás. / – Forduljon jobbra! Legyen szíves, forduljon jobbra! / – Nem tetszett? / – Nem. És ha még egyszer meg kell néznem a Mamma Miát, én tökön szúrom magamat. / – Köszönöm szépen. Annyit kér tőled a várandós feleséged, hogy elvidd Szegedre, és te tökön akarod szúrni magad. (…)

Budai Gabriella: Nem csinál rendet

Sáros zsoltároskönyv. Galamb tolla. Múlt héten egy döglött kutyakölyköt is hazahozott. Kizavartam. A küszöbön aludt el, a kutyát ölelve. Megverjem? Annál rosszabb. (…)

Aradi Gizella: Nyilván nem

A vezető nem válaszolt. Szemeit meresztgette a legközelebbi lámpaoszlop felé. Mintha Aranka, a volt felesége suhant volna át a síneken abban a csinos, nefelejcskék kiskosztümben, amit annyira szeretett rajta. Persze most sem volt egyedül. Az a férfi a derekánál ölelte át és együtt lebegtek, szinte az orra előtt. A vezető a keze fejével letörölte a homlokán kiütköző verejtéket, és egy pillanatra összeszorította a szemét, amelybe ferde tűket szúrt a téli napfény. Mire kinyitotta, a káprázat eltűnt. (…)

Aradi Gizella: Hotel Éden

Én vagyok, szívem, mondta kapkodva, és abban reménykedett, a nő nem lesz nagyon mérges, amiért tegnap este óta nem hívta fel. A nő persze rögtön szemrehányást tett, milyen nagyon aggódott, hogy a férfiről tizenkét órája nem kapott semmi hírt. Az úr megadóan bólintott ugyan, miközben áttette a telefont a másik fülére, de csendesen megjegyezte, csak tizenegy és fél órája nem hallatott magáról. Egészen pontosan emlékezett erre, mert egyáltalán nem volt könnyű kitalálnia, milyen ürüggyel tudna este kiszabadulni a szállodai szobájukból. (…)

Abafáy-Deák Csillag: Nem könnyű szeretni

Ha már gyerekünk nem lett, és most már biztos, hogy sajnos nem is lesz, legalább egy kutya mozogjon körülöttünk. Lehet nagy vagy kicsi, fajtatiszta vagy korcs, mindegy. De Gyuszi hallani se akart erről. (…)

© 2018 Képírás — Powered by WordPress

Theme by Anders NorenUp ↑