Szekció

Próza

Budai Gabriella: Nem csinál rendet

Sáros zsoltároskönyv. Galamb tolla. Múlt héten egy döglött kutyakölyköt is hazahozott. Kizavartam. A küszöbön aludt el, a kutyát ölelve. Megverjem? Annál rosszabb. (…)

Aradi Gizella: Nyilván nem

A vezető nem válaszolt. Szemeit meresztgette a legközelebbi lámpaoszlop felé. Mintha Aranka, a volt felesége suhant volna át a síneken abban a csinos, nefelejcskék kiskosztümben, amit annyira szeretett rajta. Persze most sem volt egyedül. Az a férfi a derekánál ölelte át és együtt lebegtek, szinte az orra előtt. A vezető a keze fejével letörölte a homlokán kiütköző verejtéket, és egy pillanatra összeszorította a szemét, amelybe ferde tűket szúrt a téli napfény. Mire kinyitotta, a káprázat eltűnt. (…)

Aradi Gizella: Hotel Éden

Én vagyok, szívem, mondta kapkodva, és abban reménykedett, a nő nem lesz nagyon mérges, amiért tegnap este óta nem hívta fel. A nő persze rögtön szemrehányást tett, milyen nagyon aggódott, hogy a férfiről tizenkét órája nem kapott semmi hírt. Az úr megadóan bólintott ugyan, miközben áttette a telefont a másik fülére, de csendesen megjegyezte, csak tizenegy és fél órája nem hallatott magáról. Egészen pontosan emlékezett erre, mert egyáltalán nem volt könnyű kitalálnia, milyen ürüggyel tudna este kiszabadulni a szállodai szobájukból. (…)

Abafáy-Deák Csillag: Nem könnyű szeretni

Ha már gyerekünk nem lett, és most már biztos, hogy sajnos nem is lesz, legalább egy kutya mozogjon körülöttünk. Lehet nagy vagy kicsi, fajtatiszta vagy korcs, mindegy. De Gyuszi hallani se akart erről. (…)

Abafáy-Deák Csillag: Norvég minta

A kislány jó hallgatóság, nézi a kötés hátát is, és folyton kérdez, Borcsa szakszerűen magyaráz, ez többszínű, mintás kötés, úgy nevezik, norvég minta, annyi gombolyaggal kötjük, ahány színt alkalmazunk. Látod, itt vannak a gombolyagok, külön kis zacskókban, hogy össze ne keveredjenek, bogozódjanak. Az éppen nem használt fonalat a munka visszáján, lazán vezetjük, a mintát ezen a kockás papíron készítjük elő. Itt középen csillagok lesznek. Hogy csillogjon a Lacidnak, simította meg a mintát Panni. Az asszony magához ölelte a kislányt, igen, talán így hamarabb hazatalál. (…)

Kalász István: Éhesen hegyen

Azt mondták, pénteken havazni fog, viharos szél közeledik északról, igen, ezt mondta a rádió, éjjelre lehűlés várható. Háááát, ilyen időben a busz (kisbusz, Ford) nem tud feljönni a hegyre. A hó miatt. Nem jön fel… mondta Z., csoportvezető, az út jeges, felfelé veszélyes, a hülye sofőrnek a központból nincs téli gumija. Aztán mégis jött a busz. (…)

Noth Zsuzsánna: Egy utolsó fotó

Lecibálja magáról a szürke tréningfelsőt, belegyömöszöli a reklámszatyorba, kiráncigálja a kockás termó ingkabát alját a tréningnadrágból. Melegem van, prüszköli az orrát szívva. Rajtam van a pizsama, ha rosszul leszek, és elvisz a mentő a kórházba, ne legyen arra gondom. Azon az ingpulóver, húzza a szürke felsőruha gallérját felém, azon ez a pufi, már így is sok itt, a napon. Nyugtázom, ja, húsz fok van. (…)

Kontra Ferenc: Hó hull a madárra

A szertartás mélyen az emlékezetembe vésődött. Talán a magány miatt. Amilyen magányos csak a halál tud lenni, és amilyen egyedül marad az, akit elhagynak. Neki valóban nem maradt senkije. (…)

Szilágyi von Neuwirth Zoé: Intravénásan adagolt rejtély

Intravénásan adagolom magamnak a sötét és nyomasztó rejtélyt! Ez az egyetlen jelenleg, ami gyógyírt jelent lecsupaszított lelkemnek, s von jótékony védőpajzsot köré(m). Homályba veszett végtelen korridorok, titkos átjárók az áthatolhatatlannak tűnő falakon… (…)

Szilágyi von Neuwirth Zoé: Visszafelé-előre

Rendületlenül haladok előre a magam kreálta mesterséges világom időszférájában. Letűnt múltak újraidézése és az elmúlt szép emlékek rabságába esés, holtak el nem engedése, amiről beszélek. (…)

Onagy Zoltán: Három vándor

Jól van. Kipakolom a ruháidat. Dzsekid is van itt. Jó volna tudni, reggelig maradsz-e. Először azt volna jó tudni, hogy egyáltalán merre jársz. Vedd fel azt a kurva telefont. (…)

Mikó F. László: Holbein napja

Jézus fekszik előttem. Fekszik a hátán, feje épp hogy kicsinykét balra billen. Haja zilált, szája félig nyitva. Nem voltak rossz fogai, gondolom. Ahogyan szakálla alatt látszik, szinte nem is volt álla. Orra feltűnően egyenes. (…)

Kelemen Lajos: Kék kép

S mint a fű, ő is elszánt. Élni akar. Miért is mondana le arról, amihez nagyon ért? Az idő meg a gravitáció elbánt vele. Sűrű ráncai mögött rendületlenül vigyázza természettől nyert kiválasztottságát, a valahai finom, gótikus dámát. (…) Részlet a Gyeptéglák a füveskönyvemből című kötetből.

Krulik Zoltán: Az utolsó papírrepülő (részlet)

Játsszunk el a gondolattal: például Rákosi elvtárs, mondjuk, hasonlatos Sztálin elvtárshoz. Filmhíradó, 1940. Moszkva. Vörös tér. Dísztribün. Megvan? Egymás mellett. Sztálin elvtárs, Rákosi elvtárs. Jó-jó, csak hangosan gondolkodom, nem olyan – hisz a szivarvágóját sem bízná rá Sztálin elvtárs Rákosi elvtársra, ha momentán a csicskása lenne, tudjuk, így gondolta magában Berija elvtárs, s mondta is, igen, kimondta egy szűk plénumon –, csak hasonlatos. (…)

Krulik Zoltán: A diktafon

– Prágában leszállok! – mondta egy laza karlendítéssel és nem állt be a szája. Mi az neki, hat óra ácsorgás. Mondjuk, jókat is mondott néha, a sokadik után mentem be a kupéba és húztam elő az ajándéknak szánt italt a hátizsákból. Hogy valóban whisky volt-e, vagy valami lőre, nem emlékszem. Mondtad, ne igyuk meg, ezt kérték az endékás rokonok, náluk nincs ilyesmi, de annyira beindultam a srácra, igaz már pár sörrel alapoztunk, amit ő hozott fel a vonatra az Utasellátó büféjéből. (…)

© 2018 Képírás — Powered by WordPress

Theme by Anders NorenUp ↑