Ha végignézek a posztmodern kánonon, akkor azt látom, hogy alkotói gesztusát tekintve valamilyen módon minden művészeti megnyilvánulás egy dekonstruktív alapállásról indul – a művész a világot a maga eszközeivel „lebontja”, majd egy szabad asszociáción alapuló módszerrel újjáépíti, vagy inkább újjáépítteti a befogadóval. A Te művészeti megnyilvánulásaid viszont, érzésem szerint nem ezen az úton járnak. Olyan, mintha nem akarnád az elmúlt tíz, száz, ezer évek művészi produktumait kidobni, hanem bizonyos szempontból – hangsúlyosabban – ezekből kiindulva indítasz. Jól érzem-e mindezt? (…)
Mi dolgunk van a világon? Hogy tudjuk vonszolni gyötrő terhét a szépnek? Ráakadunk-e a boldogító kerek egészre, megtaláljuk-e azt a harmóniát, amelyre vágyakozunk? Írók, költők irodalmárlétről, szeretetről, szépségről, misszióról.
Tényleg van átjárás. Gyerekverseim, bár rímesek, ütemesek, de a lényeges motívumok feltűnnek a felnőtt szövegeimben is. (…)
(Beszélgetés Fellinger Károllyal)
Lényegében a művészet gyógyító aspektusai érdekelnek nagyon, a vizualizációs erő gyógyító vonásai. Ha meg tudod álmodni vagy el tudod képzelni a dolgokat, akkor meg is tudod ragadni őket. (…)
Már az iskolákban az egészségórákon a tanulók kapjanak információkat a daganatos betegségek tüneteiről, panaszairól, általában a szűrésről, a szűrésen való részvétel fontosságáról. Rendkívül lényegesnek gondolom, hogy a televízió csatornák és újságok foglalkozzanak ezzel a kérdéssel. (…)
A modern társadalom azt hirdeti, hogy attól boldog valaki, ha előrelép a társadalmi ranglétrán, jobb kocsija van, vagy a megunt feleségét kicserélheti fiatalabbra. Fogyasztói értékrendet képviselnek, és azt hiszik az emberek, hogy ez a fajta hedonista boldogság teszi az embert valóban boldoggá. Közben kiderült, hogy ez a fajta állandó elégedetlenség, az újabb és újabb fogyasztási cikkeknek a megszerzése nemhogy nem ad boldogságot, hanem éppen boldogtalansághoz és egészségromláshoz vezet. (…)
© 2017 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑