Interjú a LongMusicProduction vezetőjével. “Mivel gyakorlatilag bármerre nézünk, mindenhol jelen van a művészet egy egyszerű rajszegtől a világ legdrágább műalkotásáig, így hát mindent meg kell tenni azért, hogy az átlagember lássa ezt, és értékelni tudja.” (…)
Interjú Dréher Jánossal az évtizedes fennállását közös kaposvári kiállítással ünneplő Matéria Művészeti Társaságról és saját művészetéről.
Mindig a mintából, a rajzi megjelenésből indultam ki, és végső soron mindegy volt, hogy milyen hordozó lesz az ábráim alapja. Azt gondolom, hogy klasszikus értelemben nem vagyok textilművész, akinél az anyagból fakadó technikák az elsődlegesek, hanem inkább festő, akinek a „minta” a lényeg, vagyis ami az alapra kerül. (…)
Ha végignézek a posztmodern kánonon, akkor azt látom, hogy alkotói gesztusát tekintve valamilyen módon minden művészeti megnyilvánulás egy dekonstruktív alapállásról indul – a művész a világot a maga eszközeivel „lebontja”, majd egy szabad asszociáción alapuló módszerrel újjáépíti, vagy inkább újjáépítteti a befogadóval. A Te művészeti megnyilvánulásaid viszont, érzésem szerint nem ezen az úton járnak. Olyan, mintha nem akarnád az elmúlt tíz, száz, ezer évek művészi produktumait kidobni, hanem bizonyos szempontból – hangsúlyosabban – ezekből kiindulva indítasz. Jól érzem-e mindezt? (…)
Mi dolgunk van a világon? Hogy tudjuk vonszolni gyötrő terhét a szépnek? Ráakadunk-e a boldogító kerek egészre, megtaláljuk-e azt a harmóniát, amelyre vágyakozunk? Írók, költők irodalmárlétről, szeretetről, szépségről, misszióról.
Tényleg van átjárás. Gyerekverseim, bár rímesek, ütemesek, de a lényeges motívumok feltűnnek a felnőtt szövegeimben is. (…)
(Beszélgetés Fellinger Károllyal)
Lényegében a művészet gyógyító aspektusai érdekelnek nagyon, a vizualizációs erő gyógyító vonásai. Ha meg tudod álmodni vagy el tudod képzelni a dolgokat, akkor meg is tudod ragadni őket. (…)
Egyik nyári napon Balassa Mária lépett be az ajtón, két hatalmas mappát hozva magával. Azt mondta, hozta megmutatni a rajzait. Ekkor néztem meg először alaposan a műveket. A rajzok női alakokat ábrázoltak, mindegyikük szemében valami időntúliság, mintha az idő másik oldaláról jöttek volna. (…)
Az itt töltött tizennyolc év kitörölhetetlen az életemből. Ahogy gurulok hazafelé, rabul ejtenek a somogyi dombok, s még a levegőt is másként veszem. Szeretem ezt a vidéket, csukott szemmel is felismerem: megérkeztem, itthon vagyok. (…)
Már az iskolákban az egészségórákon a tanulók kapjanak információkat a daganatos betegségek tüneteiről, panaszairól, általában a szűrésről, a szűrésen való részvétel fontosságáról. Rendkívül lényegesnek gondolom, hogy a televízió csatornák és újságok foglalkozzanak ezzel a kérdéssel. (…)
A modern társadalom azt hirdeti, hogy attól boldog valaki, ha előrelép a társadalmi ranglétrán, jobb kocsija van, vagy a megunt feleségét kicserélheti fiatalabbra. Fogyasztói értékrendet képviselnek, és azt hiszik az emberek, hogy ez a fajta hedonista boldogság teszi az embert valóban boldoggá. Közben kiderült, hogy ez a fajta állandó elégedetlenség, az újabb és újabb fogyasztási cikkeknek a megszerzése nemhogy nem ad boldogságot, hanem éppen boldogtalansághoz és egészségromláshoz vezet. (…)
© 2019 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑