Category Szemle

Tomaji Attila versei

Ez a kéz, ami ír, csak ír a papíron, / egy régi nő keze, ki az anyám volt, / ez az álmatlan éj sok előző éj éje, / mit nem csak én töltöttem ébren, / de egy régi nő is, ki az anyám volt (…)

Jász Attila: Átvezetés az ösvényről – Sulyok Gabi tárlatvezetés, Műcsarnok

A remény a fűszálakkal együtt nőtt, szinte láthatóan, / ahogy lépdeltek, az ösvényen. Egészen addig / minden fűszálat viszonylag pontosan / meg lehet rajzolni, // megidézni láthatatlanul a lepkéket és a bogarakat, / a zümmögést és a szárnysuhogást. (…)

Áfra János: A nyelv a távolság

A kezdet nehéz, akár egy tehetetlen isten. / Nem volt első szó, nem volt első író ember, / nem volt első alany és nem volt első tárgy. / Hirtelen erősödött adattá számtalan dolog a térben (…)

Balogh István: Lármafa a Tisza partján

Ezerkilencszáznegyvennégy / November kilencedikén / Éjjel háromfejű sárkány tört / A zentai Tiszára / Embereket emésztett el / Majd a föld gyomrába bújt / A vér helyén nőtt ki a lármafa / Hogy kiáltson némák helyett / A mindenkor élőknek (…)

Dávid Vera: Láthatóvá tenni, amit magam sem értek

Mindig újrakezdem, új utakat, új felfedeznivalót keresek, a meglepetésnek örülök. (…)

Dávid Vera munkái

Petőcz András versei

Valaki valamit akart, valamikor. // Mindenféle utcákon rohantunk végig. / Éjszakai utcákon, persze, / kivilágítatlan utcákon, mindenfelé / szirénák zúgtak, hogy légiriadó!, / légiriadó!, és teljes volt az elsötétítés, (…)

Nagy Zopán: Fordított szirmok, formázott világok… – Herendi Péter kiállítása nyomán

Varázs-szirmok, képzelt és képzett elektro-bibék, sokkolt porzók, káprázat-virágok növik be a formális és asztrális érzékelések tárházait… (…)

Cukor György: Két fehér között – Szőcs Géza kiállításáról

Szőcs Géza Trilógia című kiállításának három része: I. Arc (egy kép), II. Családom kövei (négy kép), III. Őrzők (kilenc kép). E hármasság részei akár föl is cserélhetők, mert külön-külön is kész, jelentéssel bíró alkotások, ugyanakkor egymás folytatásai és előzményei. (…)

Nagy Zopán: Reflexió-montázs – Rőczei György emlékének (1956–2023)

Gyászkönyv. / Sor(s)vetés. / Dobókocka-versek. / Szétgurult pöttyök. / Csönd-sebek. // Szétrobbant sebek. / Elkenődött csöndek. / Szétfröccsent pöttyök. / Elvetett é(r)vek. / Gyászkönyv. (…)

Novotny Tihamér: Eőry Emil önarcképei

Ha Eőry Emil önportréinak sokféleségét, kaleidoszkópját, önvizsgálati Én-képeit, szerep- és helyzetjátékait nézzük, számuk ma már jócskán meghaladhatja a százat, a szobrokban megfogalmazott, hasonló törekvéseivel együtt pedig valószínűleg a száznál is jóval többet, s ez a nemcsak mennyiségi adat tekintélyt parancsoló, rangos helyet jelöl ki számára a művészettörténetben.

Eőry Emil munkái

Székelyhidi Zsolt fotóiról

Székelyhidi Zsolt közel 10 éve rendszeresen fotózza kortárs költőinket, íróinkat. Persze, könnyedén mozog közöttük, hiszen maga is ír, eddig 10 könyve jelent meg. (…)

Székelyhidi Zsolt: Költők – fotók kortársakról

Hermann Irén: Egy életem. Egy halálom – egy kismama naplója

még három hét. vagy két nap | vagy egy sem. • szeptember tizenharmadika óta tudom, hogy létezik. ez ő – mondta az orvos, egy pontra mutatva a monitoron. (…)

« Older posts

© 2024 Képírás — Powered by WordPress

Theme by Anders NorenUp ↑