graffitikkel telefestett vasúti kocsik / közt téblábolsz – az idő a búcsúhoz kevés / várakozásnak hosszú // megváltó sípszó / ennyi maradt a gyermekévekből // egymásba csúsznak az emlékek / karon ragad a képzelet (…)
Király György valamit tud. Valamit talált, valamit felismert, megismert, valaminek a birtokába jutott. Lehetne sokféle magyarázatot hozni erre, tudományosan vagy akár az érzelmek felől közelítve, de én a legegyszerűbb megoldások felől indulok… (…)
Átjárások, találkozások címmel látható csoportos kiállítás a budapesti Magdolna udvar Művészeti Galériájában, Nagy Zopán Nyitott művek – képzőművészeti szabad esszék, reflexiók című könyve nyomán. A kiállítás zárásaként, április 26-án 16 órától könyvbemutatóra is sor kerül.
A kiállítás nézőiként, a minimalista színeken és formákon, a fekete-fehérben rögzített eseményeken keresztül juthatunk el a csendhez és az élethez. (…)
A Déván, Hunyad megye központjában 2024 októberében megrendezett IV. „CITADELArt” Nemzetközi Festészeti Szimpózium betekintést kívánt nyújtani korunk művészeti univerzumába, a vizuális művészetben felvetődő újabb problémákba, szinkronba hozva a hunyadi művészeti közeget a nemzetközivel és demonstrálva az alkotó szellem mobilitását. (…)
Erdős Attila új kötetében fordított identitáskeresést láthatunk, melynek során a felaprózódó én tapasztalatai hol egyes szám első személyben, hol egy univerzális szubjektum hangján szólalnak meg. (…)
Ez a kéz, ami ír, csak ír a papíron, / egy régi nő keze, ki az anyám volt, / ez az álmatlan éj sok előző éj éje, / mit nem csak én töltöttem ébren, / de egy régi nő is, ki az anyám volt (…)
A remény a fűszálakkal együtt nőtt, szinte láthatóan, / ahogy lépdeltek, az ösvényen. Egészen addig / minden fűszálat viszonylag pontosan / meg lehet rajzolni, // megidézni láthatatlanul a lepkéket és a bogarakat, / a zümmögést és a szárnysuhogást. (…)
A kezdet nehéz, akár egy tehetetlen isten. / Nem volt első szó, nem volt első író ember, / nem volt első alany és nem volt első tárgy. / Hirtelen erősödött adattá számtalan dolog a térben (…)
Ezerkilencszáznegyvennégy / November kilencedikén / Éjjel háromfejű sárkány tört / A zentai Tiszára / Embereket emésztett el / Majd a föld gyomrába bújt / A vér helyén nőtt ki a lármafa / Hogy kiáltson némák helyett / A mindenkor élőknek (…)
Mindig újrakezdem, új utakat, új felfedeznivalót keresek, a meglepetésnek örülök. (…)
Valaki valamit akart, valamikor. // Mindenféle utcákon rohantunk végig. / Éjszakai utcákon, persze, / kivilágítatlan utcákon, mindenfelé / szirénák zúgtak, hogy légiriadó!, / légiriadó!, és teljes volt az elsötétítés, (…)
Varázs-szirmok, képzelt és képzett elektro-bibék, sokkolt porzók, káprázat-virágok növik be a formális és asztrális érzékelések tárházait… (…)
© 2025 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
