A Bosch+Bosch Csoport az átértékelés igényével lépett fel, a művészet újfajta társadalmi szerepkörét vizionálta azon túlmenően, hogy tagadta a helyi, vidékies értékrendszert az élet minden területén. Jellegzetes kozmopolita jelenség volt, amely a nemzetközi (ellen)művészet ideáját eszményítette, arra téve kísérletet, hogy megváltoztassa a művészet és a művész múltban rögzült fogalmát. (…)
Úgy mozgott a tupperos nő keze, ahogy a második adag tésztát gyúrta, mint azok a tüskék, amikbe beleesett ma már a Roli legalább négyszer, meg a szája is mozgott, hogy a kelesztőtál meg a Mix Fix. Elmondta ezeket az utcánkban havonta kétszer, mert a Husztik anyja is tupperozott, nemcsak a Detti néni, de gondolkozott egy ideje a Bőzsöny Magdi néni is rajta, hogy beszáll, mert akinél a bemutató volt, kapott egy tupperos sótartót mindig, de volt, hogy egy műanyag sodrófát is adtak. Megérte. (…)
Székács Zoltán nem gyönyörködtet, hanem inkább egy válsághelyzetről tudósít, és nincsenek, nem lehetnek bizonyosságai, hiszen leginkább kétségei vannak. Az elmosódó foltok, a tétova ecsetnyomok, az indulatos gesztusok képi-anyagi együttese és a szabályosnak tűnő alakzatok, a határozott, feszes, fegyelmezett formarendre törekvő szándékokat tanúsító képalkotó elemek két végletes, ellentétes pólust jelölnek ki. (…)
A videóriport a MET által szervezett II. Nemzetközi Digitális Triennálé 2018. szeptember 15-i megnyitójáról (Szekszárd, Művészetek Háza) és a kiállított művekről (Művészetek Háza, illetve a szekszárdi Babits Mihály Kulturális Központ Márványterme).
Potyók képei reális irrealitások. Ez egy mesevilág, ahol csilingelnek a színek, és a színtrillákat nem terhelik túlságosan a túlburjánzó kontúrok. (…)
Nem életműkiállítást látunk, hanem válogatást az életműből, kimetszéseket az alkotói világból, miközben azt érzem, hogy a művek elrendezése, egymás mellé helyezése az alkotói törekvések koherenciájára mutat rá, és arra, hogy Veszely nemcsak önmagát képes bármikor megkérdőjelezni, hanem a látott és tapasztalt világot is, más kontextusba helyezve. (…)
Szmájli a ravatalon… Feltámadunk? Értjük a csíziót? – futnak át az agyamon a kérdések a képek láttán. Szürkeállományunk izeg-mozog, érteni és megérteni akar valamit a világból, önmagunkból. Gömbformák, molekulák, mintha Kepler vizsgálná a csillagokat, mintha Newton most fedezné fel a… Tovább →
Nyirán Ferenc kötetét olvasva igazán megtapasztalhatja az olvasó a közismert mondás valóságát: a szavaknak ereje van. A költő szavai néhol vigasztaló, felszabadító vagy éppen megkötő, lebilincselő erővel bírnak. (…)
Képzeljük el, hogy a népszerű dán építőjáték figurái között megtaláljuk a paparazzók által üldözött, halálos autóbalesetet szenvedett hercegnő figuráját, mellette − stílszerű módon − egy lesifotóssal. Vörös Miklós képzőművész Starter Sets című fotókiállítása drámai erejű eseményeket jelenít meg az ikonikus játék közegében.
Videóesszé az Anyag és szellem című kaposvári tárlatról.
Sirpa Ihanus, a több mint harminc éve Magyarországon élő, finn származású szobrász- és papírművész alkotásai absztrakt, organikus szemlélet jegyében születnek. Az élő, eleven jelleg nemcsak a természetes anyagok használatában (papír, fém, fa, kő) mutatkozik meg, hanem az eddigi életmű szerves összefüggésrendszerében is. (…)
Abban bízom, hogy az Áramszünet előtti nyugati civilizáció fakó lenyomata rajzolódik ki mindabból, amit a pendrive-on tárolok. Próbálom megnyitni a fájlokat, mindhiába. Kíra a vállamra teszi a kezét, nyugtat. Végül az egyik műszaki szakember segítségével sikerül az adatok egy részét előhívni. Töredékeket, részleteket csalunk elő a körömnyi méretű adathordozóról. A szoftver, amely föltámasztotta őket a tetszhalálból, megszámozza és sorba rendezi a dokumentumokat: harminchárom file. Mindösszesen harminchárom. (…)
Oundleban / éppen / reggelizik a lányom / Oundleban / éppen / alszik az unokám / Cambridgeben / éppen / tanít a vejem / Újpestről / feleségem / őrzi a gyermek álmát
© 2019 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
