Szekció

Vers

Bíró József versei

esőverte fűszálak köz’ t / – ( ameddig ellát ) – / köröskörül / véres vattacsomók // mozdulatlan tótükrön / gyúlnak apró tüzek (…)

Géczi János: Titánia

Olykor annyi is elég, / ha tovább lehet szőni a szerelem szőttesét, / amelyet az éjjel ligetében / Történet Úr leterít, reám vágyakozik, / hogy egyszer felöltöztet, / máskor levetkőztet a mondataival. (…)

Hegedűs Ágota: profánmetán

melletted verset ír egy nő, egy óra alatt hatot, előbb címet ad, utána / bávatag, megdőlő tekintettel, / magabiztosan, tollal, határidőnaplóba, nem javít (…)

Hegedűs Ágota: meg az enyém

a tökéletesség mértani követelmény, ha kézzel rajzolok, készüljek fel. / kézzel rajzolok, lötyögve, vajpuha üléseken utazom délre, / előveszem a fekete szemceruzám. persze megcsúszik.

Gaál-Nyeste Katalin: Zsibbadás

elmentél az ajtó tárva van / nem jön be úgysem senki / kerülnek engem mindenki fél / elkapja tőlem / nem ragályos / te vagy egyedül aki azt mondod / valami idehajtott hozzám (…)

Jász Attila: Utólagos temetés

el akartam temetni magamban valahogy / ezt a felzaklató történetet / lezárni mert (…)

Áfra János versei

Beetted magad a testbe, / megszorongattad zsigereit / e méhbe zuhant indulatnak, / megzavartad, pedig nőttön-nőtt, / megerősödött és dolgozott (…)

Hegyi Zoltán Imre: Rövidebb úton

nem szeretik. hogy járnak erre itt | a szánalmas csoportban didergő fák alatt. | ekkora erdősávhoz túl nagy a raj. | elfordított fejekből álló | kékesfekete szemű tenger az ágak közt. (…)

Nyirán Ferenc versei

Ideje van a szerelemnek / és ideje van a csóknak, / ideje van a számvetésnek / is, így a kimért idő vége / felé közeledve, s döbbenten / tapasztalod, hogy egykori / szerelmeid miként emlékeznek / rád (…)

Soóky László versei

Legutóbb ezerötszázötvennégyben / jártam London egyik külvárosában, / a Fülöphöz címzett kocsmában, / ahol egy házaló Sátánnal kockát / vetettünk, és elnyerte a lelkem. (…)

Kelemen Lajos: Meccslabda

Mit számít, hogy ébren vagy-e; / a gyógyulás nem vegyi dolog, felnézni, / mikor annyi minden éppen elmerülne; / a test, a sokat-tudó, szentelt forma, / nem riad az alkalomtól. (…) Vers a Csakis a minden elég című kötetből.

Hegyi Zoltán Imre: Hunyadi utca – a vár alatt

Nézd. Itt nő bennem. És itt fogy el. / Az a ház bal szélről a munkahelyem. / Itt telik. Meg és el. Fűt és jegel. / Naponta. Az ostrom-ütött üres telek / mellett. Ahol most egy park van. / Néhány fa. Kutyaszar az avarban.

Kelebi Kiss István versei

a fűszál hegyén hangya / nyújtózik hogy égre másszon / próbálkozik majd föladja / (apró megvalósulatlan álom) (…)

Balázs F. Attila versei

úgy fogy el az út a lábad alatt / hogy észre sem veszed / kinyílnak-e a szárnyaid (…)

Gágyor Péter versei

Jó volna járni a vízen / rovarboldogon / mint a vízipók / vagy mint vízibolha / korcsolyázni jégtelen tavakon (…)

© 2018 Képírás — Powered by WordPress

Theme by Anders NorenUp ↑