Szekció

Vers

Káplán Géza: Dallamok

Nem tudom! – ezer éve
nyaggatnak már, s mindvégig egy szóban szenvedtem:
magyar.
Ezért ülök itt, és nézem az időt. (…)

Vass Norbert: Pótvonalak

Reggel megint, az ősz messze még,
járdákra könnyű nyárfák dőlnek.
Ablakba szélvédőfény kapaszkodik,
kocsisorok kottává tömörülnek. (…)

Fellinger Károly két verse

Azt mondják, ha az élők visszasírják a holtat,
a halott is velük zokog,
nincs nyugodalma, hazajár ellenőrizni,
bezárták-e az ajtót, elzárták-e
a gázcsapot, hiszen élőként ő volt,
aki elfelejtette ezeket a semmis
dolgokat (…)

Nyirán Ferenc két verse

ha annak idején nem hagyom
abba a dohányzást, most lehetne
szép, középen okkersárga bajuszom,
s barnára pácolódott ujjaimmal
simítanám meg bársony arcodat. (…)

Ványai Fehér József 3 verse

Boldog lezüllés a földhöz,
Örökösföld aranyáron,
Előled elélt élet hív, ki
Minden halált végighaltál. (…)

Heller Zsolt: és jött ő

semmit sem hozott magával,
talán még ruha sem volt rajta.
pedig a hajnal nem kért egyebet,
csak egy villanást
abból, ami lehetett volna.
akár árnyék vagy bármi hozzá hasonló.
hogy érezhesse, létezik. (…)

Németh Péter Mikola: VisszaSejtesít

Papp Tibor vendégszövegei klasszicisztikus vendégségben múzsával vagy múzsa nélkül (A 70 éves Mesternek, Bohár András váratlan halálakor: “sose mégegyszer”) (…)

Bíró József: Isten veled

( – Prágai Tamás emlékére – )

hívatva már bizonyos
érdemelten üdvözülsz
hiszem esélytelenként (…)

Turczi István: A teraszon vidám társaság*

és parnasszista hévvel megjöttek a költők: a Szomjasok és Hangosok A „csókparázson izzók” A képzett és képzelt barbárok A hajlíthatatlanok Volt, aki bort hozott, volt, aki könyvet vagy semmit (…)

Szőcs Géza: P. T. megérkezik a barlangba

írom ezt odaátra
ahol egy barlang szája
oly nagyra van kitátva. (…)

Jász Attila: Fénytörődés

Sötétséget vérzik a Hold. Nem mindenki
élő, csak aki már volt holt. Túlélte, amibe
más is belehalt már. (…)

Babics Imre: Prágai

Párás hegyvonulat, s azután a Vereckei-hágó,
rongált emlékmű: frusztrált idegenben az otthon {…}

Szép Tamás két kollázsverse

FELSŐBBRENDŰ SZÖGESDRÓTOK KÖZÖTT
ÁLOMBA LASSÚDÓ RETTENETTEL
BELÉMÁLMODTA MAGÁT A SZIVÁRVÁNY
ENNYI AZ ENYÉM-RABBÁ SZABADULTAM
MELLBIMBÓ BARNA ALKONYATBAN
ANYAG ÉS ESZME KÖZÖTT FÉLÚTON (…)

Debreceny György versei

Sűrűsödő mártás ömlött szét a földön,
akadályozta a látást,
s míg a fák koronái még a pelyhes,
vidám égben fürdőztek,
a fatörzsek már összemosódtak,
visszalökték a tekintetet. (…)

Bíró József: Képversek

© 2017 Képírás — Powered by WordPress

Theme by Anders NorenUp ↑