Szekció

Vers

Turczi István: A teraszon vidám társaság*

és parnasszista hévvel megjöttek a költők: a Szomjasok és Hangosok A „csókparázson izzók” A képzett és képzelt barbárok A hajlíthatatlanok Volt, aki bort hozott, volt, aki könyvet vagy semmit (…)

Szőcs Géza: P. T. megérkezik a barlangba

írom ezt odaátra
ahol egy barlang szája
oly nagyra van kitátva. (…)

Jász Attila: Fénytörődés

Sötétséget vérzik a Hold. Nem mindenki
élő, csak aki már volt holt. Túlélte, amibe
más is belehalt már. (…)

Babics Imre: Prágai

Párás hegyvonulat, s azután a Vereckei-hágó,
rongált emlékmű: frusztrált idegenben az otthon {…}

Szép Tamás két kollázsverse

FELSŐBBRENDŰ SZÖGESDRÓTOK KÖZÖTT
ÁLOMBA LASSÚDÓ RETTENETTEL
BELÉMÁLMODTA MAGÁT A SZIVÁRVÁNY
ENNYI AZ ENYÉM-RABBÁ SZABADULTAM
MELLBIMBÓ BARNA ALKONYATBAN
ANYAG ÉS ESZME KÖZÖTT FÉLÚTON (…)

Debreceny György versei

Sűrűsödő mártás ömlött szét a földön,
akadályozta a látást,
s míg a fák koronái még a pelyhes,
vidám égben fürdőztek,
a fatörzsek már összemosódtak,
visszalökték a tekintetet. (…)

Bíró József: Képversek

Prágai Tamás: Mikor

Egy lakat feltöretett,
egy pecsét feltöretett, (…)

Prágai Tamás: Barbárokra várva

Talán a kert. Talán
az volna jó: körték, aranyló dáliák
közt egy csordultig hamis, de másik élet,
kerti szék és kinti asztal (…)

Villányi László: Utolsó

A győri éjszakában
a hídon túl
az utolsó nyitva tartó helyen
az állóbüfénél ettünk
még nem az utolsó falatot (…)

Végh Attila: I.M.P.T.

Egy lány, akit valamikor szerettem, azt mondta egyszer: Prágai egy manó.
A lány, akit akkoriban Tamás szeretett, szintén manó volt. Ült két manó az
elvarázsolt pázmándi kertben, és nézte egymást. (…)

Vass Tibor: Sajáthalott

Lenne már egy kis sorszünet, mű. Üres trónszék,
rém-üres angyalok. Éstelen mondatokat akarok, és vesszőtleneket.
Három nap nemtudomholvagyokat, és aztán a fejtámadást.
A hallgatást saját hallottamnak nyilvánítani. (…)

Szauer Ágoston: Folytatás

Koravén fák, levelek.
Ez a nyár is hogy elment…
Alig mozdult valami. (…)

Iancu Laura: Prágai Tamásnak

Te mondd el nekem: mi újság, végülis mit tudhatunk?
Felénk sok a dolog, a vasárnap is munkanap, de hiába
megyek a Sparba – utoljára ott láttalak –, Te már fizettél,
én még a sorban állok. (…)

Prágai Tamás: Szuvenír

A képből lassan kihátrál,
indul visszafelé, hol megfogott,
addig a pontig, hol elkattanhatott
a szeme (…)

© 2017 Képírás — Powered by WordPress

Theme by Anders NorenUp ↑