Category Vers

Csorba Piroska négy verse

Szinva vizén úsznak tova / letört virágok, ezüst halak, / fakérgen bársonyos moha / – és ring, tovaring a kis patak. // Letört virágok, ezüst halak, / mi vízben él, mi vízbe hull / – és ring, tovaring a kis patak, / hulláma hullámhoz simul. (…)

Balogh István: Bogáncsot tépek

Bogáncsot tépek gazdátlan kutya szőréből. / Istenre gondolok, aki mezők liliomát ruházza. / Tudom, most nem felénk néz Őhatalmassága. / Eb kelleti magát, riszál, kezemet megnyalja. / Gatyám is foltos, kicsim, éhezem én is! (…)

Kántor Zsolt: (Össz)Hang és jázminbibe – Kemenes Géfin László halálhírére

Törvény és katarzis elegye / Ítélő erő & talány / Kék szótövekre folyik a teje / Keletkezés bezárás elválás összeérés / Konstans metafora: hiány (…)

Szolláth Mihály három verse

megszabadítom szívem / minden más gondolattól // és magamra úgy tekintek / mintha jelenlétében állanék // mielőtt imádkozásba mélyedek / félre kell fordulnom kissé // azután csendesen / áhítatba hozom magam (…)

Molnár Krisztina Rita három verse

Napra nap. Pontosan. / Az igaz minta szerint. / Minden mást kirekesztve / ölteni megint és megint. / Egymillió öltés. Végtére végtelen. (…)

Oláh András három verse

mióta a tanárnő elköltözött / a kerítés lécei között a rés pusztulást / mutat… elhanyagolt a kert / senki nem gondozza a növényeket / az esőcsatorna alatti hordó megtelt / az épület ablakán a spaletták zárva / a napozóágy a tornácon hever / dögcédulát tűzött rá a szél (…)

Csorba Piroska testámentuma

Negyvenegy hosszú éve annak, / hogy szemtelen’ fiatalon, / adtam magam egy munkanapnak, / s azóta is ezt folytatom. / Időmet azóta szabom / dolgozatjavítás- s miegyébbel, / – ezeket most mind itt hagyom – / könnyű szívvel és üres kézzel. (…)

Balogh István: Ellenkollázs Zentától Óbudáig

röpdöső szamovár köldökén / kikelt Halley üstökös elszórt magvaiból / száz szürke variáció meg a becsapott világfa / amelynek majdani törzséből Leonardónak faragja / vak esztergályos a csillogó ecsetnyeleket (…)

Terék Anna: Pofon

A függönyt hol átlyukasztják, / hol csak félrelibbentik / a golyók. / Van egy szobánk, amibe / nem mehetünk be, / hiszen egy közeli hegyre néz, / onnan lőnek bennünket. (…)

Dimény H. Árpád három verse

mindig a legalacsonyabb pont vonzza a vizet, / bőröd enyémet, almakeblű lányasszonykám, / napfény érleli, bimbózik, virágba borul / lábad között, szemérmetlenül. (…)

Kántor Zsolt három verse

A hang este formájúvá lesz, az ég színeire bomlik. / Karaktereket spórol az olvasás. Lecsukódik a szem. / Befogadja tárnáiba a múltat a pupilla. / Majd újraírja, amit kihagyott az emlékezet. (…)

Nyirán Ferenc három verse

Nem kell mindig nagyot mondani a versben, / tépni az inget, fellármázni az Istent. / Elég ülni a szoba sarkában, csendben, / egyedül akár, onnan nézni a Mindent. (…)

Balogh István: Majdani majálisom

Mindenség ragyogó királya haragos immár. Szememben ellenzéket talál, a csúf sötétet csúfabbra fertőzöm. Pokolbéli tobzódásom önsebet vágó tivornya. (…)

Balogi Virág versei

A világítótornyot akartuk megnézni, / az ódon szigetecske egy elfeledett, odahagyott / kincsét, amit utolsó látogatásunkkor birkák laktak. / Valahogy nem találtuk az odavezető utat. (…)

Varga Árpád versei

kitüntetett szerep / elolvasni egy könyvet / utoljára / mármint adott példányt / utolsóként / mielőtt kidobnák / mondjuk a papírgyűjtő konténerbe / vagy tűzre tennék elárvultan / lemondva róla végleg (…)

« Older posts Newer posts »

© 2024 Képírás — Powered by WordPress

Theme by Anders NorenUp ↑