Szerző

Kelemen Lajos

Kelemen Lajos: Kék kép

S mint a fű, ő is elszánt. Élni akar. Miért is mondana le arról, amihez nagyon ért? Az idő meg a gravitáció elbánt vele. Sűrű ráncai mögött rendületlenül vigyázza természettől nyert kiválasztottságát, a valahai finom, gótikus dámát. (…) Részlet a Gyeptéglák a füveskönyvemből című kötetből.

Kelemen Lajos: Meccslabda

Mit számít, hogy ébren vagy-e; / a gyógyulás nem vegyi dolog, felnézni, / mikor annyi minden éppen elmerülne; / a test, a sokat-tudó, szentelt forma, / nem riad az alkalomtól. (…) Vers a Csakis a minden elég című kötetből.

Kelemen Lajos: Cédula Tamásnak

A halhatatlanság mint a szívünk legmélyéről fakadó fikció, csakis akkor ér valamit, ha kellően merész, és ahogy az egyéniség a másik egyéniségtől, eltér a róla előre kialakított mindenféle képtől. (…)

Kelemen Lajos: A szerkesztő előszava

Prágai Tamás egyik utolsó földi kötelezettsége a Képírás kézben tartása volt. Részemről köszönet illeti a lapot, hogy lehetőséget és feladatot kínált: mint vendégszerkesztő keressem fel barátaimat, Tamás barátait, ismerőit, egykori munkatársait, s kérjem meg őket, mondják el, mi jut eszükbe Prágai Tamás nevének hallatán, feltételezhetően több millió kilométernyire tőle, és mégis egészen közel hozzá. (…)

Kelemen Lajos: Ne csitítsuk, egy szív énekel

Iancu Laura vonásai maradéktalanul kirajzolják az övéinek vonásait, miközben számos földije, a szeretföldi figurák legtöbbje az ő vonásait is hordja. E csodálatos kötődés és élettani cinkosság jószerivel maga követeli, hogy meséljenek róla. És nincs ellenszólam, tanult művészi rafinéria, artisztikus kunszt: a szívnél jobb mesélő még nem akadt. (…)

Kelemen Lajos: Kép és sors

Nem vagyunk, ha nem vagyunk művek céljai és okai. Aki először hitte ezt, ő volt a legeslegelső művész. Azóta az alkotás gondolatok önkéntelen párbeszéde az időben. (…)

Kelemen Lajos: A prokurátor

Kérdezte egyszer, még egyszer –
újból nem kérdezi
a prokurátor: ki legyen az, melyik fogoly,
akit ma eleresszen (…)

Kelemen Lajos: Szőlőhegy

Hallom a lassan rendülő / hegyet, amit ma szól, / a füvek kesernyés illat-himnusza / után, őszre-szántan (…)

Kelemen Lajos: Csinszka: külön szándék

Csinszka nem égi jelenség, de nem is egészen a földé, nem keveri össze a szépet a hasznossal, ugyanakkor hajlomos a képzeltet és a valót egymásban azonosítani. Mindenesetre akiben éhe sincs költészetnek, abból a zseni sem csihol elő költészetet. (…)

Kelemen Lajos: Signum pacis

Úgy érted: a világ finom zene, / kísért mint lelkes ária, titkokból csiszolt intonáció? – // ma inkább csupa robaj, zörög az éggömb (…)

Kelemen Lajos: Az önfeledt kéz – Varga Mónika rajzairól

Varga Mónika képein valóság-részletek tünedeznek elő, a természet és a tárgyak nyomai. S e jelekből egyelőre azt lehet kiolvasni, hogy ő nem annyira intellektuális általánosításokról óhajt referálni a nézőnek, hanem olyan mintákat és alakzatokat igyekszik kibontani a teremtett és az épített világból, amelyben a művész tapasztalata még nem válik fogalommá – éppen csak a szép, a hamvas filozófia, a megjegyzendő, az emlékezetbe vésendő momentum formába-öntésén fáradozik. (…)

© 2018 Képírás — Powered by WordPress

Theme by Anders NorenUp ↑