Szerző

Kelemen Lajos

Kelemen Lajos: Cédula Tamásnak

A halhatatlanság mint a szívünk legmélyéről fakadó fikció, csakis akkor ér valamit, ha kellően merész, és ahogy az egyéniség a másik egyéniségtől, eltér a róla előre kialakított mindenféle képtől. (…)

Kelemen Lajos: A szerkesztő előszava

Prágai Tamás egyik utolsó földi kötelezettsége a Képírás kézben tartása volt. Részemről köszönet illeti a lapot, hogy lehetőséget és feladatot kínált: mint vendégszerkesztő keressem fel barátaimat, Tamás barátait, ismerőit, egykori munkatársait, s kérjem meg őket, mondják el, mi jut eszükbe Prágai Tamás nevének hallatán, feltételezhetően több millió kilométernyire tőle, és mégis egészen közel hozzá. (…)

Kelemen Lajos: Ne csitítsuk, egy szív énekel

Iancu Laura vonásai maradéktalanul kirajzolják az övéinek vonásait, miközben számos földije, a szeretföldi figurák legtöbbje az ő vonásait is hordja. E csodálatos kötődés és élettani cinkosság jószerivel maga követeli, hogy meséljenek róla. És nincs ellenszólam, tanult művészi rafinéria, artisztikus kunszt: a szívnél jobb mesélő még nem akadt. (…)

Kelemen Lajos: Kép és sors

Nem vagyunk, ha nem vagyunk művek céljai és okai. Aki először hitte ezt, ő volt a legeslegelső művész. Azóta az alkotás gondolatok önkéntelen párbeszéde az időben. (…)

© 2017 Képírás — Powered by WordPress

Theme by Anders NorenUp ↑