Az én döntésem volt, hogy legyen Übü kiállítás. Arra gondoltam, hogy ez nálam afféle cégér, embléma, ismertetőjegy, jó, akkor dolgozzunk rá, használjuk ki: ez a pali übüket fest, hát akkor tényleg fessen übüket. Korábban soha nem volt csak Übü képeket felvonultató tárlat. Legyen most. (…)
A vonal, amiről mindig azt halljuk, hogy a természetben nem létezik, absztrakció, csak az ember találta ki segítségül, hogy ábrázolni tudjon, nos, ez az elvont vonal P. Boros Ilonánál élő valóság lesz: vonalból fonal. Ilona megtestesíti a vonalat. (…)
A nyolcvanas évtized hozta el a különleges és jellegzetes fordulatot Birkás életében és művészetében. Már korábban is, de az évtized közepétől gyakran látogatott el szülőhelyére, Kunmadarasra. A korai gyermekkori emlékek, a korhadó kerítések, a nádfedeles házak a „hazatalálás”, az elveszett otthon élményét keltik fel benne. Átérzi, hogy ez a világ a legfontosabb a számára, s a következőkben művészetének alapja és anyaga lesz. (…)
Mindig a mintából, a rajzi megjelenésből indultam ki, és végső soron mindegy volt, hogy milyen hordozó lesz az ábráim alapja. Azt gondolom, hogy klasszikus értelemben nem vagyok textilművész, akinél az anyagból fakadó technikák az elsődlegesek, hanem inkább festő, akinek a „minta” a lényeg, vagyis ami az alapra kerül. (…)
Végtelen számú kísérletre adott módot a nyersanyagok fajtáiban rejlő lehetőség. Már korán használatba vették a tapétát, az újságot, az ipari társadalom ezerféle nyomtatványát a gyufacímkétől és a szivargyűrűtől a különféle jegyeken át a képes árjegyzékekig, prospektusokig és csomagolóanyagokig. (…)
Kováts Albert munkái a Faur Zsófi Galériában; fotók: Varga László.
A részek együttesen képviselik a közös cím által megjelölt gondolatot: Töredékek, azaz a két képnek nincs saját címe, identitása. Ez azt tükrözi számomra, hogy tapasztalatszerző, kísérleti munkákról van szó, melyek mintegy előkészítői lehettek a nagyobb szabású, meghatározó műveknek. (…)
© 2024 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
