Szerző

Krulik Zoltán

Krulik Zoltán: Az utolsó papírrepülő (részlet)

Játsszunk el a gondolattal: például Rákosi elvtárs, mondjuk, hasonlatos Sztálin elvtárshoz. Filmhíradó, 1940. Moszkva. Vörös tér. Dísztribün. Megvan? Egymás mellett. Sztálin elvtárs, Rákosi elvtárs. Jó-jó, csak hangosan gondolkodom, nem olyan – hisz a szivarvágóját sem bízná rá Sztálin elvtárs Rákosi elvtársra, ha momentán a csicskása lenne, tudjuk, így gondolta magában Berija elvtárs, s mondta is, igen, kimondta egy szűk plénumon –, csak hasonlatos. (…)

Krulik Zoltán: A diktafon

– Prágában leszállok! – mondta egy laza karlendítéssel és nem állt be a szája. Mi az neki, hat óra ácsorgás. Mondjuk, jókat is mondott néha, a sokadik után mentem be a kupéba és húztam elő az ajándéknak szánt italt a hátizsákból. Hogy valóban whisky volt-e, vagy valami lőre, nem emlékszem. Mondtad, ne igyuk meg, ezt kérték az endékás rokonok, náluk nincs ilyesmi, de annyira beindultam a srácra, igaz már pár sörrel alapoztunk, amit ő hozott fel a vonatra az Utasellátó büféjéből. (…)

Krulik Zoltán: Kitépett noteszlapok

A cukrászda udvarán – amelyet drótháló kerített – pirosra mázolt vasasztalok álltak székekkel a léptek súlyától recsegő-ropogó kohósalakon. Messziről hallotta már az érkezők lépteit a főkötős, matt-fekete ruháján kikeményített patyolatköténykét viselő felszolgálónő, aki legtöbbször az ajtófélfának dőlve bámulta az eget. (…)

Krulik Zoltán: Másvilág (kilenc történet)

Kicsap a láng, ahogy a vaskályhába hajigálja iratait, s a bejárati ajtó csipkefüggönyén át még a gangon ácsorgó SS-katona rendfokozata is kivehető, ahogy a farkaskutya pórázát fél kézzel tartva, húzza a csaholó fejet fel, egész a váll-lap magasságáig. (…)

© 2018 Képírás — Powered by WordPress

Theme by Anders NorenUp ↑