Tag Krulik Zoltán

Krulik Zoltán két írása

Itt írták a Nyugatot. Tudja mi az? A karzaton ültek az uzsorás közelében, ha kellett a kurázsihoz egy kis apanázs. Ady harsogott. Már kapatos volt, vagy részeg, s tántorgott kifelé, itt ezen az ajtón, persze nem ezen a borzalmon, a régi pompájában ragyogott még a portál, és New York Kávéháznak hívták, nem Hungáriának. (…)

Krulik Zoltán: Elringathatsz egyszer, talán (részlet egy készülő regényből)

Első szerelmem a zuglói szomszédlány volt. Bár magamnak is be kell vallanom, a bogárszemű Tóth Kati iránti infantilis vonzódás az óvodában kezdődött, s tartott az iskolában is. Az ablakuk alá jártam kísérettel, s ha nem is szerenádot, füttykoncertet adtunk, míg az ablakon ki nem dugta a fejét. Szerenád egy épülő városban, hangszerek nélkül ötévesen. (…)

Krulik Zoltán: A Kék kápolnából jövet, félúton

A Kék kápolnából jövet, félúton, Bogláron, a domboldalból visszatekintve a szőke herceget kívántam látni még, ahogy egy széken ül szótlan mozdulatlanságban, akkurátusan, a templomkert vadgesztenyefájának szórt árnyékot adó lombjai alá helyezett puritán ülőalkalmatosságán. Látszólag sem a bamba vagy agresszív tekintet, sem a kertben kószálók közömbössége nem ingerelte. Szfinx meredt a tó fölötti ég végtelenjébe. (…)

Krulik Zoltán: Az utolsó papírrepülő (részlet)

Játsszunk el a gondolattal: például Rákosi elvtárs, mondjuk, hasonlatos Sztálin elvtárshoz. Filmhíradó, 1940. Moszkva. Vörös tér. Dísztribün. Megvan? Egymás mellett. Sztálin elvtárs, Rákosi elvtárs. Jó-jó, csak hangosan gondolkodom, nem olyan – hisz a szivarvágóját sem bízná rá Sztálin elvtárs Rákosi elvtársra, ha momentán a csicskása lenne, tudjuk, így gondolta magában Berija elvtárs, s mondta is, igen, kimondta egy szűk plénumon –, csak hasonlatos. (…)

Krulik Zoltán: A diktafon

– Prágában leszállok! – mondta egy laza karlendítéssel és nem állt be a szája. Mi az neki, hat óra ácsorgás. Mondjuk, jókat is mondott néha, a sokadik után mentem be a kupéba és húztam elő az ajándéknak szánt italt a hátizsákból. Hogy valóban whisky volt-e, vagy valami lőre, nem emlékszem. Mondtad, ne igyuk meg, ezt kérték az endékás rokonok, náluk nincs ilyesmi, de annyira beindultam a srácra, igaz már pár sörrel alapoztunk, amit ő hozott fel a vonatra az Utasellátó büféjéből. (…)

Krulik Zoltán: Kitépett noteszlapok

A cukrászda udvarán – amelyet drótháló kerített – pirosra mázolt vasasztalok álltak székekkel a léptek súlyától recsegő-ropogó kohósalakon. Messziről hallotta már az érkezők lépteit a főkötős, matt-fekete ruháján kikeményített patyolatköténykét viselő felszolgálónő, aki legtöbbször az ajtófélfának dőlve bámulta az eget. (…)

Krulik Zoltán: Másvilág (kilenc történet)

Kicsap a láng, ahogy a vaskályhába hajigálja iratait, s a bejárati ajtó csipkefüggönyén át még a gangon ácsorgó SS-katona rendfokozata is kivehető, ahogy a farkaskutya pórázát fél kézzel tartva, húzza a csaholó fejet fel, egész a váll-lap magasságáig. (…)

© 2024 Képírás — Powered by WordPress

Theme by Anders NorenUp ↑