Tag Mikó F. László

Mikó F. László: Szúrt seb

A matador épp beül a taxiba, mondja a címet, a fiatal taxisofőrlány bólint, a tükörből nézi a férfi fáradt arcát, ahogyan mozdulatlanul kifelé néz a kocsi ablakán. Este hét múlt. Kicsivel. (…)

Mikó F. László: Az Angyal sorozatom elé

A sorozat az Angyalok földjére visz, mert ez a világ, ahol mi élünk, nem Angyaloknak való vidék. (…)

Mikó F. László: Az Angyal

Mikó F. László: Keine Schritte mehr

Valójában még van egy, de arról hallgat az ember, legbelül kondul csak meg a harang. Ne is beszéljünk róla. Akkor miről beszéljünk? Bánom is én. Mondj valamit te. Vagy ne mondj mégse. Elmesélek egy történetet inkább. (…)

Láng Eszter beszélgetése Mikó F. László festőművésszel: Nem látok két világot (vagy többet) a művészetben

Alapból ott van az alkotás folyamata: az ember fejében bevillannak képek, hozzá hangok is, vagy fordítva. Végső soron hangulatok. Impressziók. (…)

Mikó F. László: Levantado…

Talán egy kevésbé szeles napon. Ez az első mondat, amivel kezdeném. Talán akkor, ott a vízparton, séta közben, a kezed fogva, talán éppen ott tudnám elmondani, ami már hosszú ideje gyűlik itt belül. A szívben, a lélekben vagy az agyban, nem is tudom a pontos helyét, és az idejét se, de mégiscsak itt van, bennem motoszkál a gondolat, az érzés. (…)

Mikó F. László: „Mon légionnaire…”

Sötét téli este volt, a külső ajtó is bezárva a hideg miatt, és most ezen a külső ajtón kopogtak, határozottan, hangosan. Kinyitottam előbb a belső üvegajtót, majd a külső telifát, résnyire előbb, aztán egészen. Három lépcső vezetett az ajtóhoz a kertből, és a legalsón ott állt Hem. (…)

Mikó F. László: Karácsonyi köd

Bent csak a fényt látta, a hatalmas fényt, ami csak a kapuig terjedt, és nem világított meg semmit odakint. Mintha a fény valami test lenne, valami egybefüggő anyag. Mintha csak önmagáért lenne odabent, a kapu mögött. (…) – Misch Ildikó emlékére

Mikó F. László: Álom a repülésről – Gustav Mesmer emlékére

Most ébrednek körülöttem a fények, fénygolyók gurulnak egymáshoz egyre közelebb, hogy aztán hatalmas gömbbé álljanak össze és megszülethessen a Nap, ma is. (…) – balett-szüzsé Jarrett Kölni koncert című zenéjére.

Mikó F. László: Utazás haza (monodráma)

Enned kellene. Itt fekszel már három hete, és nem eszel. Még jó, hogy legyengültél. Az összes sejted éhes! Üresen rohangál benned a vér, nincs benne tápanyag. Én nem akartam, hogy ez legyen. De komolyan. Tényleg nem. Egyszeriben csak ez lett. Hidd el, nem haragszom. Már nem. Mit mondhattam volna, mikor kiderült, hogy a barátnőmmel csalsz… meg. (…)

Mikó F. László: Mon

Szeretem Mont. Ő nem szeret engem. Van ennél rosszabb: Mon mást szeret. Ez ilyen. A mi kis történetünk… (…)

Mikó F. László: Holbein napja

Jézus fekszik előttem. Fekszik a hátán, feje épp hogy kicsinykét balra billen. Haja zilált, szája félig nyitva. Nem voltak rossz fogai, gondolom. Ahogyan szakálla alatt látszik, szinte nem is volt álla. Orra feltűnően egyenes. (…)

Mikó F. László: „Délután öt órakor”

Még csak fél öt. Hajnal. A tetőablakon dobol az eső. Tram-taramm, tram-taramm, tram-taramm. Nyitott szemmel fekszem a hátamon. Visszahúznak az álmok, nem is tudom, hogy ébren vagyok-e egyáltalán, vagy még abban a folyamatosan távolodó világban létezem, amibe bekopogott az eső. (…)

Mikó F. László: Az igazság pillanata

Állok egy vörös fapalánkkal körbevett tér közepén. Nincs már jelentősége hogyan kerültem ide, egyszerűen csak itt vagyok és várok. Körben, a palánk mögött emelkedő sorokban emberek ülnek és várnak ők is, talán ugyanarra, mint én, talán másra, ezt nem tudni még pontosan. Tanácstalan vagyok. Mit tegyek? (…)

© 2024 Képírás — Powered by WordPress

Theme by Anders NorenUp ↑