Fehér zománcozott, sötétkék peremű nyeles tésztaszűrőm alig pattogzott csak le az eltelt ötven év alatt. Bonyhádon készült, 16 centiméter átmérőjű, fogy. ára 17,50 Ft. (…)
Viszolygása a gerincműtéttől egyelőre visszatartotta Benedeket attól, hogy panaszával a háziorvoshoz forduljon. Nem kell a dolgokat siettetni, kérés nélkül is csőstül jön a baj. Semmi eget rengető nem történt, egyszerűen csak ment a háromhavi vérnyomáscsökkentőt és a meszet felíratni, amikor is az orvosban mocorogni kezdett a lelkiismeret, beutalót adott a neurológiára, ahol aztán a feledékenységét kezdte firtatni a főorvos, és máris a kezében lapult a labor- és a koponya-MR-beutaló. (…)
Na, már kezdik is az ajtócsapkodást, pedig ha azt a böhöm nagy kaput kiiktatnák, az alvófolyosóról, ahol a feleségüket és a gyerekeiket tartják, könnyebben átsétálhatnának a munka folyosójára, és akkor a családjuk sem fagyoskodna annyit az alvófolyosóban, mert a levegője összekeveredhetne az ittenivel. (…)
Ugyanúgy játszom veled, mint lánykoromban a hódolóimmal. Résnyire kinyitom az ajtót, lekapcsolom a villanyokat, csak a rádióból bömbög a jazz, bebújok az ágyba, alvást tettetve. A kádba fekszem kánikulában, állott vízbe. Kuncogást visszatartva kivárom, hogy megtalálj. (…)
Lecibálja magáról a szürke tréningfelsőt, belegyömöszöli a reklámszatyorba, kiráncigálja a kockás termó ingkabát alját a tréningnadrágból. Melegem van, prüszköli az orrát szívva. Rajtam van a pizsama, ha rosszul leszek, és elvisz a mentő a kórházba, ne legyen arra gondom. Azon az ingpulóver, húzza a szürke felsőruha gallérját felém, azon ez a pufi, már így is sok itt, a napon. Nyugtázom, ja, húsz fok van. (…)
Alkonyatkor zoknit húztak a kezükre és kirohantak a kertbe. Mint vadlovak, négykézláb rohangáltak a lehajló faágak közt a bokrok mögé bebújni. Kineveztek ló-vadásznak, egy száraz faággal kellett őket üldöznöm és lövöldöznöm rájuk. (…)
Bogár kutya ismét hosszú, nyári napközis táborban lebzsel nálam, amíg a gazdája nyelvet tanul külhonban. Fekszik a lábamnál a mogyoró- és kakaószínű csíkos szőnyeg sarkán, hason hangosan horkol. Rónai Egon beszélgetőműsorát nézem a tévében, közben megnyúlt krátereket hímzek. Évek óta ez a kedvenc időtöltésem. (…)
Ildikó, aki még nem tudta, hogy már csak két-három tolófájása van hátra, nem értette, honnan sereglett köré és miért veszi körül ez a sok ember, akik felváltva a faliórára sandítva szurkolnak. Aztán kiderült, hogy a teljes éjszakai ügyeletes személyzet este fogadást kötött a baba érkezésének időpontjára, és a csecsemőgondozó nő percre pontosan megsaccolta a hajnali két óra huszonnégy percet. (…)
© 2024 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑