Talán a kert. Talán
az volna jó: körték, aranyló dáliák
közt egy csordultig hamis, de másik élet,
kerti szék és kinti asztal (…)
A képből lassan kihátrál,
indul visszafelé, hol megfogott,
addig a pontig, hol elkattanhatott
a szeme (…)
Egy lakat feltöretett, / egy pecsét feltöretett, / nem vettük észre, mikor — / egy vasláda pántjai pattantanak, / a fejünk fölött átsuhant az angyal (…)
Mióta spenótot eszem, gyorsabban
nőnek a fogaim. Hideg köveken csiszolom őket
a teraszon, pirkadatkor. (…)
© 2024 Képírás — Powered by WordPress
Theme by Anders Noren — Up ↑
