Kérdezte egyszer, még egyszer –
újból nem kérdezi
a prokurátor: ki legyen az, melyik fogoly,
akit ma eleresszen,
vak hangotok
akaratos morajából se próbál
kiérteni másik nevet – biztos,
Barabbásét kórusban az
irgalom kiáltozta,
s bár lehet, mosva is
a helytartó keze: csupán majdnem tiszta,
most, mint ragyogó foglalat,
a jogot magasra tartja –
e finom kéznek majd hamar csak árnyékát
látjátok – a história fölött,
végigvetülve négy szemhatáron –
rajzolata nemde hasonlatos a
keresztfához.
