avarban gázolok
néhány évszázad alatt
megőszült a világ,
repülők nyomában látom néha
hulló hajszálait az égen
avarban gázolok
minden napom fogcsikorgatott
ima egy rózsafüzéren
avarban gázolok
nyugdíjas a szerelem,
már nem dolgozik
de még életben tartják.
eltüzelt fáink helyén
jól bevált erdőket növesztünk
és a sorok közt olvasgatunk
avarban gázolok.
úgy vagyok most
mint egy láthatatlan tünet.
de levedlek majd mindent
érhetetlen és pogány leszek.
eleinte el nem vacogott imák
később újjászületett csöndek
lesznek napjaim,
és bálványom lesz
egy ránctalan románc
mindig csak
mindig csak a boríték
meg az ablaküveg
innen más szeméből a tekintet is
folyton visszaverődik innen
így csak pótlólag minden
hogy úgy tűnjön semmi
hézag
mint most
amikor rímziccerbe hozom magam
és már előre fáj ahogy kihagyom
magam
csak például vagyok
nincs semmi mögöttem
csak p.l
még csak nem is
betűbe-tűrhetetlen
szlalom
most valami elérhetetlen
felé nyújtom a nyelvem
most azt gondolom isten
mindenhol máshol van
(tehát hiába gondoltatom)
folyton elfektet a lövőcselével
(nagy szlalom, nagy szlalom!)
