invokáció
csak egy kád víz amiben a lélek ázik
a test háncsolt fa nem moccan nyög
beszív maradék fényt reccsen egy ág is
tajték hömpölyög csontnak szirtjein
csuszamlós fényű hullámmal visszatérsz
csak eső és vízbe fojtott surrogás megint
csak holt üreg az idő szemében csak só
nyomot hagy kiszélesült pórusokban
apad a vérszint hol késel lassú úszó?
csütörtök volt
egy semmilyen nap
éppen meghalt valakim
a fényét rám hagyta és
szinte csend lett nem mozdult semmi
csak teret nyitott neki
kelet felé felhőivel az ég
csütörtök volt egy semmilyen nap
csak éppen meghalt valakim
anyám hívott vagy a húgom
11 kilométeren szétúszott bennem a hangjuk
fénytelenül feküdt azon a csúf szőnyegen
amit mindig is utáltam
apám a konyhába talált menedéket
cigarettázott mint mindig
meghaltál? aha mondta
s lepallotta az abroszra hullt hamut
azt hogy gyönyörű a kis Lili
csak úgy illesztette be a köztünk talált szünetbe
csütörtök volt egy semmilyen nap
éppen meghalt apám
egyszerre remegett bennem
a halasztó és az irgalmazó
a vérem sója megkötötte sósabb könnyeim
ezért csak hagytam
a szomszédokat kisírni vállamon
